Wikipédia

Duray Miklós

(1945–2022) szlovákiai magyar politikus

Duray Miklós (Losonc, 1945. július 18. – Budapest, 2022. december 30.[4][5]) felvidéki magyar politikus, író és egyetemi tanár, eredeti foglalkozása szerint geológus.

Duray Miklós
2016-ban
2016-ban
Született 1945. július 18.[1]
Losonc
Elhunyt 2022. december 30. (77 évesen)[2][3]
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége
  • Csehszlovák Szövetségi Gyűlés tagja (1990–1992)
  • szlovák országgyűlési képviselő (1994–2010)
Iskolái Comenius Egyetem
Sírhelye Losonc
A Wikimédia Commons tartalmaz Duray Miklós témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség


Szakmai pályája szerkesztés

Magyar tannyelvű iskolákba járt, Losoncon alapiskolába, majd Füleken középiskolába. Érettségi után 1962–63-ban munkásként dolgozott.

1963 és 1971 közt a pozsonyi Comenius Egyetemen tanult és általános geológusdiplomát szerzett. Egyetemi tanulmányait a „prágai tavasz” eseményei közepette megszakította (1965-től aktívan politizált). 1972–73-ban a pozsonyi Talajtani és Növénytáp Kutató Intézet tudományos segédkutatója, 1973 és 1977 között a Szlovák Tudományos Akadémia Geológiai Intézetének ösztöndíjasa. 1977-ben doktori vizsgát tett geokémiából („A maradéktalajok altalajának geokémiai folyamatai és agyagásványi összetétele közötti összefüggések vizsgálata”) a pozsonyi Komenský (Commenius) Egyetem Természettudományi Karán.[6] A következő tizenkét évben a Doprastav híd- és közút építő állami vállalatnál dolgozott geológusként. 1988–89-ben az Indiana University of Pennsylvania állami egyetem vendégtanára volt, majd a szlovák bársonyos forradalom után hazatért, és politikai pályára lépett.

Politikai pályája szerkesztés

Politikusi pályája a kommunista rendszer idején indult, publikációs tiltások, rendőrségi zaklatás, letartóztatások kísérték. Duray a csehszlovák kommunista rezsim egyik nemzetközileg legismertebb ellenzéki politikusává vált.

A „prágai tavasz” bukásáig szerkesztés

Politizálni a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületének (Csemadok, ma Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség) tagjaként kezdett, amelynek 1966-ban központi bizottsági tagjává, 1968-ban egy évig elnökségi tagjává vált.

1965–68 között a pozsonyi magyar főiskolások és egyetemisták József Attila Ifjusági Klubjának elnöke volt. Ezekben az években a hivatalos hatalomtól független Nyári Ifjúsági Találkozók egyik szervezője is volt, 1968-ban pedig megalapította az ugyancsak független, ifjúsági klubokat koordináló Módszertani Csoportot. Ugyanebben az évben alapítja és vezeti a csehszlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetséget (MISZ), amelyet a következő év novemberében a belügyminisztérium betiltott.

Duray 1969 végén lemondott a Csemadokban viselt tisztségeiről. A következő évben a szervezetből is kizárták, megtiltották számára a politizálást és a publikálást. Hatéves szünet következett.

A Charta 77 korszaka szerkesztés

Duray 1977-től tért vissza a közéletbe. Előadásokat tartott magyar egyetemistáknak és vitába szállt a Charta 77-et bíráló értelmiségiekkel.

Aktív részvétele a magyar kisebbségnek az asszimilációs intézkedések elleni politikájában 1978-ban kezdődött, amikor megalapította a többek közt a magyar iskolák tervezett felszámolása ellen tiltakozó Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, és ennek 1989 decemberéig szóvivője lett.

1979-ben részt vett a Bibó-emlékkönyv megírásában és felesége közvetítésével kapcsolatba került a Charta 77-tel.

A következő években megfigyelték, kihallgatták, megtiltották, hogy külföldre utazzon és többször tartottak nála házkutatást. 1982-ben megvádolták az államrend felforgatásával és 1982. november 10-én letartóztatták.[7] 1983 elején még vizsgálati fogságban volt. Mellette foglalt állást a Charta 77 és a Magyar Írók Szövetségének egy része. Külföldi nyomásra felfüggesztették a perét.

Még ugyanebben az évben aláírta a Charta 77 polgárjogi nyilatkozatát. A következő évben ismét letartóztatták. Emiatt tiltakozott többek közt az Amnesty International és a Nemzetközi PEN Club amerikai tagozata.

Tizenöt hónapos fogva tartás után szabadon engedték, a rendőrségi zaklatások azonban ezután is folytatódtak, mert Duray nem hagyott fel az ellenzéki politizálással, többek közt részt vett a Charta 77 szóvivői testületének munkájában is.

1988-ban a magyar demokratikus ellenzék által létrehozott Szabad Kezdeményezések Hálózata tagja lett annak párttá (SZDSZ) alakulásáig. Előadást tartott az MDF egyik fórumán is a Jurta Színházban.

Ugyanebben az évben a bécsi EBESZ utóértekezlet amerikai delegációjának nyomására visszakapta útlevelét és kiutazási engedélyt kapott. A Pennsylvaniai Egyetem (University of Pennsylvania) magánegyetem meghívására feleségével az Egyesült Államokba utazott. A meghívás a geológusnak szólt, de az egyetemen politológiával foglalkozott. Szakmailag Chászár Ede politológiaprofesszor, anyagilag a Hungarian Human Rights Foundation és Soros György támogatta.

1989-ben az amerikai ügyvédek emberjogi szervezetének közbenjárásával nagy nehezen engedélyt kapott a hazautazásra. Decemberben már a kommunista rezsim bukása után felálló új csehszlovák kormány miniszterjelöltje volt, de a tárgyaláson Csehszlovákia Kommunista Pártját képviselő Marian Čalfa, későbbi kormányfő körének vétójára a jelöltek közül egyedüliként mégsem vált a kormány tagjává.

1990 után szerkesztés

 
Duray Miklós az 1993-as Szárszói Konferencián

1990-ben pártot alapított Együttélés Politikai Mozgalom néven, amelynek elnöke marad 1998-ig, amikor is a három szlovákiai magyar párt, a kereszténydemokrata, Bugár Béla vezette Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, a szintén jobboldali, Duray Miklós vezette Együttélés és a liberális, A. Nagy László vezette Magyar Polgári Párt egy pártba tömörült Magyar Koalíció Pártja néven.

Az első csehszlovák demokratikus parlamenti választáson 1990 májusában országosan a második legnagyobb támogatottságot élvező politikus volt. Politikai ellenfelei nacionalizmussal vádolták, miközben az Együttélés a különböző etnikumok közösségi érdekeinek védelmét vállaló mozgalomként hamarosan a Liberális Internacionáléhoz csatlakozott, s e szervezet egyik alelnöke volt, 1998-ig.

1994-ben újraválasztották, immár a szlovákiai parlamentbe.

1994–1996 között a Magyar Koalíció parlamenti frakciójának elnöke volt.

1999–2007 között a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke volt, 2007-ben az MKP megszüntette ezt a tisztséget.

2007–2010 között a Magyar Koalíció Pártjának stratégiai alelnöke volt.

2009-ben A szabadság ára címen Koltay Gábor dokumentumfilmet készített róla, amelyet két évvel később, 2011-ben mutattak be a budapesti Uránia moziban.[8]

A 2010-es szlovákiai parlamenti választáson az MKP nem jutott be a parlamentbe, így képviselői mandátuma megszűnt.[9] Ezt követően bejelentette, hogy korára való tekintettel visszavonul az aktív politizálástól és lemond az MKP-ban betöltött tisztségéről.[10]

2010-től a Soproni Egyetemen oktatott politológiát.[11]

2011 és 2020 között a Szövetség a Közös Célokért jogi személyek társulásának elnöke.[6]

2020-tól a Szövetség a Közös Célokért tiszteletbeli elnöke.

2022. december 30-án hunyt el, a Szövetség a Közös Célokért saját halottjaként tekint rá, temetése szülővárosában, Losoncon 2023. január 17-én tartják.

Irodalmi ünnepi fellépése szerkesztés

Duray Miklós nyújtotta át 2014. február 14-én Budapesten a Balassi Bálint-emlékkardot az ekkor kitüntetett magyar költőnek, a felvidéki Kulcsár Ferencnek.[12]

Családi háttere szerkesztés

Édesanyja, Zvoda Mária (1910–2008) Losoncon tanító, édesapja, dr. Duray Endre (1908–1980) jogász volt. Felesége Szabó Zsuzsanna (1945–2018) matematikus volt, gyermekük az 1989-ben született Áron Bálint.

Díjai, elismerései szerkesztés

Könyvei szerkesztés

  • Tegnap alighanem bolondgombát etettek velünk. Szépirodalmi tengődések; Framo, Chicago, 1983 (Szivárvány könyvek)
  • Kutyaszorító. Önéletrajz és beszélgetések önmagammal, 1–2.; Püski, New York, 1983–1989
    • 1. 1983; bev. Csoóri Sándor
    • 2. 1989
  • A szlovákiai magyar iskolák védelmében. Dokumentumok a csehszlovákiai magyar kisebbség önvédelmi harcáról 1983. november – 1984. augusztus; Magyar Emberi Jogok Alapítvány, New York, 1984
  • Kutyaszorító. Önéletrajz és beszélgetések önmagammal; Szabad Idő, Budapest, 1985 (szamizdat)
  • A magyar kisebbség helyzetéről és a nemzetiségi kérdésről / csehszlovákiai nonkomformisták; AB Független, Budapest, 1988
  • Kutyaszorító II. (Püski-Corvin, New York, 1989)
  • Kettős elnyomásban (Püski-Corvin&HHRF, New York, 1989)
  • Kettős elnyomásban – bővített kiadás (Madách-Posonium, Pozsony, 1993)
  • Csillagszilánk és tövistörek (Madách-Posonium, Pozsony, 1993)
  • Önrendelkezési kísérleteink (Méry Ratio, Somorja, 1999)
  • Változások küszöbén (Osiris, Budapest, 2000)
  • Hazától a nemzetig. A kárpát-medencei magyarság helyzete és esélyei. Cikkek, elemzések, beszédek és interjúk, 1990–2004; 2. kiad.; Méry ratio, Somorja, 2005
  • Ne félj, csak higgy! Beszédek és értekezések, 2004–2005; Szabad Tér, Budapest, 2005
  • Csillagszilánk és tövistörek. Cérna Géza meséi; 2. átdolg. kiad.; Méry Ratio, Somorja, 2006
  • Összefonódó ujjak. Duray Miklóssal beszélget Benkei Ildikó; Kairosz, Budapest, 2006 (Magyarnak lenni)
  • Riadó! Vágják alattunk a fát! Beszédek és értekezések, 2005–2006; Szabad Tér, Budapest, 2006
  • Volt egyszer egy… …egy lesz egyszer? Válogatott írások; Balaton Akadémia, Keszthely, 2008 (Szent György könyvek)
  • A megvalósult elképzelhetetlen. Válogatás az 1986–2010 közötti időben, a trianoni békediktátum okán született írásokból; Trianon Kutatóintézet, Budapest, 2010
  • Együttműködési lehetőségek a Kárpátok térségében; szerk. Duray Miklós, Kulcsár László, Szász Jenő; Nemzetstratégiai Kutatóintézet–NYME, Sopron–Budapest, 2016 (Kárpát-haza napló)
  • Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében, 1963–2015, 1–2.; szerk. Duray Miklós, Kulcsár László, Szász Jenő; Antológia, Lakitelek, 2016 (Retörki könyvek)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Miklós Duray, https://autority.snk.sk/cgi-bin/koha/opac-authoritiesdetail.pl?marc=1&authid=174324
  2. ↑ Elhunyt Duray Miklós
  3. ↑ Zomrel politik a signatár Charty 77 Miklós Duray (szlovák nyelven), 2022. december 30. (Hozzáférés: 2023. január 1.)
  4. ↑ Szlovákiai Magyar Adatbank » Duray Miklós. adatbank.sk. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  5. ↑ Hont András: Tegnap meghalt Duray Miklós. Mandiner, 2022. december 31. (Hozzáférés: 2023. január 5.)
  6. ↑ a b c Elhunyt Duray Miklós (Szövetség a Közös Célokért, 2022. december 30.)
  7. ↑ Beszélő
  8. ↑ A szabadság ára – bemutatták Koltay Gábor Duray Miklósról szóló filmjét. Felvidék.ma. (Hozzáférés: 2023. január 10.)
  9. ↑ Duray Miklós életrajza
  10. ↑ MKP: július 10-én kongresszus, 9 fős vezetés, Duray visszavonul. [2010. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 3.)
  11. ↑ Duray politológiát oktat majd a Nyugat-magyarországi Egyetemen. [2010. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 3.)
  12. ↑ Kulcsár Ferenc kapta idén a Balassi Bálint-emlékkardot (magyar nyelven). Hirek.sk, 2014. február 14. [2014. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 16.)
  13. ↑ a b A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig – Duray Miklós. Szlovákiai Magyar Adatbank. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  14. ↑ 1988. november 2.. Szlovákiai Magyar Adatbank. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  15. ↑ TÁJÉKOZTATÓ A BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNYRÓL – Kitüntetéseink. Bethlen Gábor Alapítvány. [2014. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  16. ↑ Duray Miklós és Szarka Tamás a magyar kultúra lovagja lett. (Hozzáférés: 2019. november 27.)
  17. ↑ felvidek.ma

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Duray_Miklós&oldid=26274066”