E. Bártfai László

(1954–) magyar szerkesztő, esszéíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 10. 1 változtatás vár ellenőrzésre.

E. Bártfai László (Budapest, 1954. március 4. –) magyar szerkesztő, esszéíró.

E. Bártfai László
Született1954. március 4. (70 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaErdész Márta (2011–)
Foglalkozása
  • szerkesztő
  • esszéíró
IskoláiEötvös József Gimnáziumban (1968–1972)
Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet (1973–1978)
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Középiskolai tanulmányait az Eötvös József Gimnáziumban (1968–1972) végezte.[1] Nagy hatással volt rá irodalomtanára, a pályáját akkor kezdő Sárközy Péter irodalomtörténész. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet 1978-ban végezte el, szociológiából diplomázott, Werner Sombart Händler und Helden című első világháborús röpiratát választotta témául.[1] Két vezető tanára az angolszász analitikus gondolkodást és Max Weber megértő szociológiáját hazánkban meghonosító Bertalan László és a repülőegyetemeket (magánlakásokon tartott előadásokat) szervező Szabó Miklós újkortörténész volt.

1978-ban az Akadémiai Kiadó Társadalomtudományi Szerkesztőségében kezdett el dolgozni, vezető szerkesztői beosztásig jutott. Több száz könyvet szerkesztett, köztük a Magyarország története 1. és 3. kötetét. 1988-tól az általa kezdeményezett Hermész Könyvek sorozatszerkesztője volt, többek között John L. Austin, Földényi F. László, Gombocz Zoltán, Györffy György, Hamvas Béla, Friedrich Nietzsche, Karl R. Popper, Solymossy Sándor és Ludwig Wittgenstein műveit válogatta a sorozatba.[1]

Lefordította Peter Winch(wd) A társadalomtudomány eszméje című könyvét (Akadémiai Kiadó, 1988), Alfred Tarski lengyel logikus Az igazság szemantikus felfogása című programadó írását (Gondolat Kiadó, 1990). Sajtó alá rendezte, előszóval, jegyzetekkel látta el a századelő egykor világhírű, azóta feledett szerzőjének, ifjabb Leopold Lajosnak A presztízs című könyvét (Magvető Könyvkiadó, 1987).

1994-ben került a Sára Sándor vezette Duna Televízióba. A Dunatext és az Internet szerkesztőségében dolgozott hírszerkesztőként, készített élő műsorokat, lapszemlét, kulturális ajánlókat, jeles napok ünnepi műsorait. Öt éven át főszerkesztőként felelt a Dunatextért, a honlapért és a Kárpát-medencei magyarság újságjait szemléző Lapozó című műsorért. Két alkalommal elnöki nívódíjat kapott.[1]

2001-től olvasószerkesztője volt a Szőcs Géza (fő)szerkesztette A Dunánál című folyóiratnak. Egy átszervezés során a Duna Televízió Központi Archívumába került főmunkatársként. A műsorok digitalizálása, az archiváló szoftver fejlesztése, az integrált archívum elképzelésének kidolgozása tartozott feladatai közé. Az állami médiumok összevonását követően, 2011-ben került a Magyar Távirati Iroda Sajtóarchívumába, melyet 2015-től 2020-ig vezetett. Részt vett az Integrált Sajtóarchívumi AdatBázis (ISAB) fejlesztésében, illetve a papíron őrzött állomány digitalizálásában, kereshetővé tételében, hosszabb-rövidebb anyagokat készített az internetes Nemzeti Archívum számára. Számos tanulmányt adott közre folyóiratokban (Dunatáj, Dunatükör, Ezredvég, Holmi, Irodalmi Jelen, Kortárs, Magyar Nyelv, Magyar Nyelvőr, Medvetánc, Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Valóság). Az ezredfordulót követően érdeklődése a csend és hallgatás szerteágazó kérdésköre felé fordult, könyvei is jelentek meg ebben a tárgykörben.

  • Párbeszéd az Úrral. A szakrális kommunikáció tipológiája. TINTA Könyvkiadó, Budapest, 2022.[2]
  • A hallgatás alakzatai. Pontok, vonalak, síkidomok. Semmelweis Kiadó, 2023.
  • Elrendelt hallgatás. TINTA Könyvkiadó, Budapest, 2024.

Tanulmányok

szerkesztés

Mással közösen írott tanulmányok

szerkesztés

Kicsi Sándor Andrással

szerkesztés

Kiss Gáborral

szerkesztés

Schreiber Lászlóval

szerkesztés
  1. a b c d Irodalmi Jelen – E. Bártfai László. irodalmijelen.hu. (Hozzáférés: 2024. szeptember 10.)
  2. Az örökkévalóságban nincs uborkaszezon – Beszélgetés E. Bártfai Lászlóval. konyv7.hu, 2022. szeptember 16. (Hozzáférés: 2024. szeptember 10.)