Elekfi László

magyar nyelvész

Elekfi László (Szeged, 1920. április 24.Budapest, 2018. december 10.) magyar nyelvész, az MTA doktora.

Elekfi László
Elekfi László.jpg
Született 1920. április 24.
Szeged
Elhunyt 2018. december 10. (98 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása nyelvész
Kitüntetései Kazinczy-díj (2007)
A Wikimédia Commons tartalmaz Elekfi László témájú médiaállományokat.

ÉletrajzaSzerkesztés

1920. április 24-én látta meg a napvilágot Szegeden. Mivel családja a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Gagybátor településről származik, édesapjának, Eckerdt Eleknek családi nevével együtt sokáig hordozta a gagybátori előnevet. A gagybátori Eckerdt László nevet magyarosította Elekfi vezetéknévre.

Az elemi iskola 1. és 2. osztályát a Szegedi Evangélikus Iskolában végezte. Hittanra azonban a Szent György téri elemibe járt. Harmadik elemiben Miskolcra került. Ezt az évet a Szeles utcai elemi iskolában végezte. Ekkor kezdett el zongorát tanulni. Németet pedig Berlitz-módszerrel[Tiltott forrás?] tanult. Negyedik osztályban visszatért Szegedre, de ekkor már a Szent György téri elemibe. Az elemi iskola 4 osztálya után, 1930-ban iratkozott be a piaristákhoz a gimnáziumi 8 évre. Az év novemberében szentelték föl a Fogadalmi templomot. A piarista diákok is részt vettek az ünnepi eseményen. A zeneiskolában Antos Kálmán, a Fogadalmi templom orgonistája tanított zeneelméletet. Tőle kapott kedvet az orgonáláshoz, de a beszédfonetikához is. Mégsem a zenei pályát választotta. Magyar-német szakra iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetemre és az Eötvös Collegiumba, de mellette a Zeneakadémiára is járt orgona szakra Zalánfy Aladárhoz. Összhangzattanra Siklós Alberthez járt volna, de az órák ütköztek Haeckel Ernő németóráival, így került Kodályhoz. Ő ellenponttant is tanított.

Az egyetemen érdekelte az általános nyelvészet, ezt Laziczius Gyula tartotta, az ő órái meg Kodályéval ütköztek. Itt Kodályt választotta. Később Deme László elmondta neki, mit tanított Laziczius. A 3. évben Kodály népzene óráit hallgatta. Jó kapcsolata alakult ki Gergely Ferenccel, Járdányi Pállal. De a sok elfoglaltság miatt abbahagyta a Zeneakadémiát, hogy többet foglalkozhasson a szakdolgozatával. Ennek témája: német karácsonyi dallamok a magyar templomokban. A szakdolgozatot elfogadták bölcsészdoktori disszertációnak. Schwartz Elemér, Pais Dezső és Brandenstein Béla voltak a vizsgáztatói. Az egyetem 5. évében Csépke Andorékhoz költözött, velük már régebben együtt kamarazenélt (zongorás triók).

A doktorátus után fölvették tanárnak az Érseki Katolikus Gimnáziumba és prefektusnak a Rákóczi Kollégiumba, itt 1943-tól 1949-ig működött. 1944-ben kezdődött Budapest ostroma. Az Emericana Egyetemi Bajtársi Szövetség révén bekerült a Kisegítő Karhatalmi Alakulatba. Az ostrom utolsó hónapját a Ciszterci Gimnázium kazánházában töltötte. A ciszterci tanárok közt ott volt Rajeczky Benjámin is, aki azelőtt egyik bírálója volt a karácsonyi énekekről szóló dolgozatnak.

1945. februárjában visszatért a Rákóczi Kollégiumba, részt vett az épület helyrehozásában. 1948-ban államosították az Érseki Gimnáziumot, ez lett a mai Rákóczi Gimnázium. Innen 1949-ben a Mester utcai általános iskolába került, ott magyart tanított egy fél évig, a következő évben Angyalföldön, a Kilián György utcai általános iskolában tanított oroszt, mert közben oroszul is megtanult.

1951-52-ben párhuzamosan tanított a II. kerületi Dénes utcai és a Vörös Hadsereg úti (ma Hűvösvölgyi út) általános iskolában. Az utóbbiban ismerkedett meg első feleségével, akivel aztán 1955-ben házasságot is kötött. 1958-ban született meg lányuk.

1952-ben jelentkezett aspiránsnak, de a bíráló bizottság nem vette föl. Ehelyett Pais Dezső a Nyelvtudományi Intézetet ajánlotta, ahol Országh László akkor kezdte meg az Értelmező szótár szerkesztését, és szüksége volt munkatársakra. Előbb pár hónapig az Akadémiai Kiadó segéd munkatársaként kellett szavakat értelmeznie.

1962-ig megjelent az Értelmező szótárnak mind a hét kötete.

Ezután 1962-től 1964-ig a Petőfi szótár szerkesztésében, 1962 és 1972 közt az Értelmező kéziszótár szerkesztésében vett részt. Ebbe tervezték a szavak ragozási típusainak jelölését és rendszerezését, őt bízták meg ezzel a munkával. Az egykötetes kéziszótár terjedelmét ez jócskán túllépte volna, de jóval később önálló szótárként jelent meg: Magyar ragozási szótár, 1994.

1974-ben meghalt a felesége. Hatévi özvegység után talált rá második feleségére, akivel 1980-ban házasodtak össze.

A magyar nyelv szóalakrendszerének még részletesebb kidolgozása már a 2000-es évekre maradt: A "Szókincsünk nyelvtani alakrendszere " számítógépes adatbázis előkészítése. A kandidátusi tudományos fokozatot 1976-ban nyerte el, Petőfi költeményeinek vers mondattani felépítése, különös tekintettel az aktuális mondattagolásra című disszertációjával. A kétkötetes "Nyelvművelő kézikönyv" anyagának körülbelül a tizedrészét ő írta. (1980, 1985.) 2003-ban jelent meg Wacha Imrével közösen írt könyve: Az értelmes beszéd hangzása.

Ugyanebben az évben érett be egy fiatalkorában elkezdett munkájának gyümölcse: "Stefan George válogatott verseinek műfordítása, kétnyelvű kiadásban". 2004-ben adta be akadémiai doktori értekezését "Predikatív viszonyok értelmezése és szerepe" címmel. 2005-ben kapta meg a "Magyar Tudományos Akadémia doktora" címet. Az értekezés témáját kibővítette a "hatodik mondatrészről" szóló értekezésével, mely 2009-ben jelent meg. Ezt tartja eddigi fő művének.

Szakterülete a magyar nyelv, nyelvelmélet, hangtan, prozódia volt. Kutatási témái:

  • A magyar leíró nyelvtan régi és új szempontjainak egyeztetése a mondattanban és a lexikográfiában
  • Predikatív viszonyok áttekintése a logikában, a magyar nyelvtanokban és beszélt mondatokban
  • Részletező magyar ragozási szótár

2018. december 10-én, családtagjai körében, 98 éves korában elhunyt.

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

  • Bárczi Géza-díj
  • Pais-Dezső-díj (2004)[2]
  • Révai Miklós-emlékérem (2004)[3]
  • Kazinczy-díj (2007)

VonósnégyesSzerkesztés

Azt azonban kevesen tudják róla, hogy zenét is szerzett. Egy ifjúkori szerzeménye, amely 1943-ban keletkezett. [1] A mű címe: Diatonikus vonósnégyes (vagyis előjegyzés nélküli kvartett). A darabot részben Kodály által képviselt népdalszeretet ihlette, részben az, hogy ez időtájt ismerkedett többféle zenei fogással, mint pl. a fúga szerkezetével. Úgy érezzük, ezekre a zenei építőkövekre összpontosította szerzeményét, amelyet ő maga sem hallhatott túl sokszor eddig.

MűveiSzerkesztés

  • Gagybátori Eckerdt László: Német karácsonyi dallamok a magyar templomban; Egyetemi Német Nyelvészeti és Néprajzi Intézet, Bp., 1943 (Német néprajztanulmányok)
  • Vizsgálatok a hanglejtés megfigyelésének módjaihoz; Akadémiai, Bp., 1962 (Nyelvtudományi értekezések)
  • Petőfi verseinek mondattani és formai felépítése, különös tekintettel az aktuális mondattagolásra; Akadémiai, Bp., 1986 (Nyelvészeti tanulmányok)
  • A magyar hangkapcsolódások fonetikai és fonológiai szabályai kiejtési kézikönyv munkálatai; MTA Nyelvtudományi Intézet, Bp., 1992 (Linguistica)
  • Magyar ragozási szótár; MTA Nyelvtudományi Intézet, Bp., 1994
  • Tagmondatok szubjektív igazságértéke kételemű tételkapcsolatokban ísérleti mondatjelentéstani tanulmány, 1976-1984-1990; MTA Nyelvtudományi Intézet–JGYTF, Bp.–Szeged 1998 (Linguistica Series A Studia et dissertationes)
  • Elekfi László–Wacha Imre: Az értelmes beszéd hangzása ondatfonetika, kitekintéssel a szövegfonetikára; Szemimpex, Bp., 2003

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Elekfi László munkássága. vm.mtmt.hu. (Hozzáférés: 2018. december 31.)
  • [2] Elekfi László köszöntése
  • [3] Elekfi László munkái
  • [4] Elekfi Lászlóra emlékezünk
  • [5] A magyar szókincs szófaji arányai a Magyar ragozási szótár tükrében
  • [6] Elekfi László: Hogyan lett az „érseki”-ből Rákóczi?