Elfer Aladár

(1877-1944) magyar belgyógyász, orvosi szakíró

Elfer Aladár (Szarvas, 1877. augusztus 28.[1]Kolozsvár, 1944. április 8.) magyar belgyógyász, orvosi szakíró.

Elfer Aladár
Született1877. augusztus 28.
Szarvas
Elhunyt1944. április 8. (66 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásabelgyógyász,
orvosi szakíró
SírhelyeHázsongárdi temető
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Elfer Jakab és Fürst Júlia fia. Oklevelének megszerzése után Kolozsvárt a Purjesz Zsigmond professzor vezette belgyógyászati klinikán tanársegéd, majd a diagnosztikai előadó, s nyilvános rendkívüli egyetemi tanár (1905-19), a két világháború közt magánpraxist folytatott Kolozsvárt. Az orvosi kémia és belgyógyászat köréből hazai és külföldi szakfolyóiratokban számos dolgozata jelent meg, orvosi közleményeivel az 1910-es évek végéig állandóan jelen volt az EME köteteiben (különlenyomatokban is). A népszerű táplálkozásról címen az EME orvostudományi szakosztályában tartott előadást (1930), az EME marosvásárhelyi vándorgyűlése keretében (1930) a gyomorrákról értekezett.

Tudományos tevékenységét több más kitüntetés mellett a Francia Köztársaság Becsületrendjével ismerték el.

Felesége dr. Dávid Margit Ilona orvos volt, akivel 1912. július 9-én Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.[2]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés