Elisabetta Barbato

olasz operaénekesnő

Elisabetta Barbato (Barletta, 1921. szeptember 11.Róma, 2014. február 1.) olasz opera-énekesnő (szoprán). A pályán vele csaknem egyszerre indult Maria Callas riválisa volt. Leopoldo Mastelloni színész nagynénje.

Elisabetta Barbato
Életrajzi adatok
Született1921. szeptember 11.
Barletta
Elhunyt2014. február 1.
(92 évesen)
Róma
HázastársaDanilo Belardinelli
Pályafutás
Műfajokopera
Aktív évek1944–1965
Hangszerénekhang
Hangszoprán
Tevékenységopera-énekesnő
A Wikimédia Commons tartalmaz Elisabetta Barbato témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

1939 és 1944 között Maria Aguccini tanítványa volt Bolognában. 1944. december 25-én a Római Operában debütált Garsenda szerepében Riccardo Zandonai Francesca da Riminijében. 1947-ig tovább tanult Luigi Riccinél. 1946-ban Anna Magnani énekhangja volt az Avanti a lui tremava tutta Roma c. filmben. Barbato gyorsan főszerepekhez jutott a második világháború utáni időszakban. Állandó szerződés a Római Operához kötötte, de hamar világjáró művész lett. 1946 januárjában mutatkozott be a La Scalában, 1947. január 5-én Rio de Janeiróban. 1949-ben szerepelt először az Egyesült Államokban. Szeptemberben és októberben San Franciscóban, többek közt Székely Mihály oldalán. November 26-án Jussi Björlinggel és Svéd Sándorral énekelt először a Metropolitanben egy Tosca-előadás címszereplőjeként. Alig két évtizedes pályáján eljutott a világ sok jelentős színpadára. Gyakran szerepelt portugál nyelvterületen. Brazília egyik leghálásabb terepe lett. (Itt történt meg 1951-ben Maria Callasszal, hogy a közönség „Barbato! Barbato!” kiáltásokkal próbálta elhallgattatni.) Utolsó fellépése 1965. szeptember 5-én Tarantóban volt, amikor Adalgisát énekelte Bellini Normájában. Élete további részét visszavonultan, Rómában töltötte.

Hangjának a jugendlich-dramatisch és a drámai szoprán szerepek feleltek meg a legjobban. Repertoárján sok verista és 20. századi mű szerepelt.

Szerepei szerkesztés

  • Bartók: A kékszakállú herceg vára – Judit
  • Bellini: Norma – Adalgisa
  • Boito: Mefistofele – Heléna
  • Borogyin: Igor herceg – Jaroszlavna
  • Juan José Castro: Proserpina és az idegen – Proserpina
  • Catalani: La Wally – Wally
  • Gustave Charpentier: Louise – címszerep
  • Cilea: Adriana Lecouvreur – címszerep
  • Cimarosa: A titkos házasság – Carolina
  • Luigi Ferrari Trecate: Tamás bátya kunyhója
  • Giordano: André Chénier – Madeleine de Coigny
  • Giordano: Fedora – Fedora Romazoff hercegnő
  • Antônio Carlos Gomez: A rabszolga – Ilarà
  • Gounod: Faust – Margit; Siebel
  • Mascagni: Parasztbecsület – Santuzza
  • Mascagni: Iris – címszerep
  • Mascagni: A kis Marat – Maria
  • Mozart: Don Juan – Donna Anna
  • Muszorgszkij: Borisz Godunov – Marina Mniszek
  • Poulenc: A karmeliták beszélgetései – Madame Lidoine
  • Prokofjev: A játékos – Polina
  • Puccini: Manon Lescaut – címszerep
  • Puccini: Pillangókisasszony – Cso-cso-szán
  • Puccini: Tosca – Floria Tosca
  • Puccini: A Nyugat lánya – Minnie
  • Puccini: A köpeny – Georgette
  • Licinio Refice: Margherita da Cortona – címszerep
  • Lodovico Rocca: Dibuk – Lea
  • Verdi: A trubadúr – Leonora
  • Verdi: Aida – címszerep
  • Verdi: Álarcosbál – Amelia
  • Verdi: A végzet hatalma – Doña Leonora di Vargas
  • Verdi: Simon Boccanegra – Amelia Grimaldi
  • Verdi: Don Carlos – Valois Erzsébet
  • Verdi: Otello – Desdemona
  • Riccardo Zandonai: Francesca di Rimini – címszerep; Garsenda
  • Riccardo Zandonai: Júlia és Romeo – Júlia

Források szerkesztés