Wikipédia

Anna Magnani

olasz színésznő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 22.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Anna Magnani (Róma, 1908. március 7. – Róma, 1973. szeptember 26.) Oscar-díjas olasz színésznő.[11]

Anna Magnani
Született1908. március 7.[1][2][3][4][5]
Róma
Elhunyt1973. szeptember 26. (65 évesen)[1][6][7][2][3]
Róma[8][9]
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1973. szeptember 26.)[10]
  • olasz (1908. március 7. – 1946. június 18.)
Nemzetiségeolasz
HázastársaGoffredo Alessandrini (1935–1950)
Gyermekeiegy gyermek
Foglalkozása
IskoláiAccademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico
Kitüntetései
Halál okahasnyálmirigyrák
Színészi pályafutása
Aktív évek1928–1972
Műfajokdráma
Tevékenységszínész
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb női főszereplő
Tetovált rózsa (1956)
Golden Globe-díjak
Legjobb női főszereplő (filmdráma)
Tetovált rózsa (1956)
BAFTA-díjak
Legjobb női főszereplő (külföldi)
Tetovált rózsa (1957)
További díjak
Sant Jordi-díj
Legjobb külföldi színésznő
A pokol városában (1961)
A Wikimédia Commons tartalmaz Anna Magnani témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

szerkesztés

Törvénytelen gyermek volt; anyja magára hagyta. A nagyanyjánál nevelkedett Róma egyik nyomornegyedében. Éjszakai klubokban és kabarékban énekelt, megélhetésként, majd egy vándortársulattal évekig járta Olaszországot. Az 1920-as évek végétől szerepelt jelentéktelen filmekben. 1935-ben férjhez ment Goffredo Alessandrini[12] rendezőhöz, de tőle elvált és 1942-ben Massimo Seratót [13] választotta férjéül. 1941-ben szerepet kapott Vittorio De Sica Péntek Rézi című filmjében. Innentől tekintenek rá mint igazi színésznőre. Az igazi áttörést számára Roberto Rossellini filmje, a Róma, nyílt város jelentette, ami a háború utáni évek első anyagilag sikeres olasz neorealista filmje, és meghozta számára a nemzetközi hírnevet.

A tetovált rózsában (1955) nyújtott alakításával elnyerte - első olasz színésznőként - a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. A szerepet Tennessee Williams egyenesen neki írta. Ezután - többek között - forgatott Federico Fellinivel, Pier Paolo Pasolinival, Luchino Viscontival és Jean Renoirral. George Cukor Wild is the Wind című filmjében nyújtott alakításáért 1958-ban szintén Oscar-díjra jelölték. Pier Paolo Pasolini Mamma Róma (1962) című filmjének főszerepe jutalomjáték volt Anna Magnani számára: egy prostituáltat alakított, aki szakítani akar addigi életével, és magához veszi vidéken nevelkedő fiát. Utolsó filmje Federico Fellini Fellini-Róma (1972) című alkotása volt. A következő évben hunyt el hasnyálmirigyrákban.

Filmjei

szerkesztés
  • Az utca gyermeke (Scampolo) (Augusto Genina, 1928) [14]
  • La cieca di Sorrento (Nunzio Malasomma, 1934)
  • Tempo massimo (Mario Mattoli, 1934)
  • Quei due (Gennaro Righelli, 1935) [15]
  • Cavalleria (Goffredo Alessandrini, 1936) [16]
  • 30 secondi d'amore (Mario Bonnard, 1936)
  • La principessa Tarakanova (Fjodor Ocep ,[17] Mario Soldati, 1938)
  • Una lampada alla finestra (Gino Talamo, 1940)
  • La fuggitiva (Piero Ballerini, 1941)
  • Péntek Rézi (Teresa Venerdì) (Vittorio De Sica, 1941) – Török Rezső regényéből [18]
  • Finalmente soli (Giacomo Gentilomo, 1942)
  • A szerencse az égből jön (La fortuna viene dal cielo) (Ráthonyi Ákos, 1942) [19]
  • L'avventura di Annabella (Leo Menardi, 1943)
  • La vita è bella (Carlo Ludovico Bragaglia, 1943)
  • Campo de' fiori (Mario Bonnard, 1943)
  • L'ultima carrozzella (Mario Mattoli, 1943)
  • Il fiore sotto gli occhi (Guido Brignone, 1944)
  • Quartetto pazzo (Guido Salvini, 1945)
  • Róma, nyílt város (Roma città aperta) (Roberto Rossellini, 1945) [20]
  • Abbasso la miseria! (Gennaro Righelli, 1945)
  • Kigyúlnak a fények (Un uomo ritorna) (Max Neufeld, 1946) [21]
  • A bandita (Il bandito) (Alberto Lattuada, 1946) [22]
  • Avanti a lui tremava tutta Roma (Carmine Gallone, 1946)
  • Abbasso la ricchezza! (Gennaro Righelli, 1946)
  • Angelina (L'onorevole Angelina) (Luigi Zampa, 1947) [23]
  • Lo sconosciuto di San Marino (Michał Waszyński, 1948)
  • Assunta Spina (Mario Mattoli, 1948)
  • Szerelem (L'amore) (Roberto Rossellini, 1948) [24]
  • Molti sogni per le strade (Mario Camerini, 1948)
  • Vulcano (William Dieterle, 1950)
  • The Ways of Love (1950) [25]
  • Szépek szépe (Bellissima) (Luchino Visconti, 1951) [26]
  • Camicie rosse (Goffredo Alessandrini, Francesco Rosi, 1952) [27]
  • Az aranyhintó (La carrozza d'oro) (Jean Renoir, 1952) [28]
  • Nők vagyunk (Siamo donne) (1953) [29]
  • The Rose Tattoo (Daniel Mann, 1955) [30]
  • Carosello del varietà (Aldo Bonaldi, Aldo Quinti, 1955) [31]
  • Suor Letizia (Mario Camerini, 1956) [32]
  • Wild is the Wind (George Cukor, 1957) [33]
  • A pokol városában (Nella città l'inferno) (Renato Castellani, 1959) [34]
  • Orfeusz alászáll (The Fugitive Kind) (Sidney Lumet, 1960) [35]
  • Risate di gioia (Mario Monicelli, 1960)
  • Mamma Róma (Mamma Roma) (Pier Paolo Pasolini, 1962) [36]
  • Le magot de Josefa (Claude Autant-Lara, 1963)
  • ...e la donna creò l'uomo (Camillo Mastrocinque, 1964) [15]
  • Olasz furcsaságok (Made in Italy) (Nanni Loy, 1965) [37]
  • Santa Vittoria titka (The Secret of Santa Vittoria (Stanley Kramer, 1969) [38]
  • Tre donne (Alfredo Giannetti, 1971) – három részes TV sorozat [39]
  1. Az énekesnő (La sciantosa)
  2. Találkozás 1943-ban (1943: Un incontro)
  3. Az autó (L'automobile)

Díjak és jelölések

szerkesztés

Oscar-díj

szerkesztés

BAFTA-díj

szerkesztés

David di Donatello-díj

szerkesztés

Ezüst Szalag díj

szerkesztés

Golden Globe-díj

szerkesztés

Amerikai Filmkritikusok Szövetsége díj

szerkesztés

New York-i Filmkritikusok Díja

szerkesztés

Berlini Nemzetközi Filmfesztivál

szerkesztés

Velencei filmfesztivál

szerkesztés
  • 1948 Volpi kupa L'onorevole Angelina (1946)

Megjegyzések

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Anna Magnani (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  2. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Маньяни Анна, 2015. szeptember 27.
  7. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Маньяни Анна, 2015. szeptember 28.
  10. ↑ Enciclopedia universal ilustrada europeo-americana, 370, Suplemento 1965 - 1966
  11. ↑ Anna Magnani. Find a garve index. familysearch,. (Hozzáférés: 2022. július 24.)
  12. ↑ Goffredeo Alessandrini. familysearch. (Hozzáférés: 2022. július 24.) házasságkötés 1935 október 3.
  13. ↑ Massimo Serato. familysearch. (Hozzáférés: 2022. július 24.) ugyanez évben született egyetlen gyermeke, Luca Serato
  14. ↑ Magnani nincs feltüntetve a stáblistán. ● A filmet 1929-ben vidéken, majd 1930 nyarától Budapesten játszották a mozik. (forr.: Budapesti Hírlap, 1930. július 17. 10. old.)
  15. ↑ a b Magnani nincs feltüntetve a stáblistán.
  16. ↑ A korabeli sajtó, és az IMDb is Lovasság címmel hivatkozik a filmre, de a mozi- és tévéműsorokban nincs nyoma hogy Magyarországon vetítették volna.
  17. ↑ Fjodor Alekszandrovics Ocep(wd) (Фёдор Александрович Оцеп, 1895-1949) orosz-amerikai rendező. Átírásban: Fedor Ozep, vagy Fyodor Otsep)
  18. ↑ Vajda László 1938-ban készült Péntek Rézi című filmjének olasz remake-je. (forr.: Muszter Örökmozgóképújság, 2007. 11. szám) ● A filmet egy De Sica retrospektív sorozat keretében a Filmmúzeum játszotta 1987-ben, hangbemondással. (forr.: Magyar Nemzet, 1987. április 15., 7. old.) ● Az olasz változathoz a Duna Televízió számára készült magyar szinkron a VoxTrade Stúdióban. ISzDb: [1] A Duna TV 1997 áprilisában a magyar eredetivel párban tűzte műsorra a művet. (forr.: Magyarország, 1997. április. 17.)
  19. ↑ Gaál Béla 1938-as Az ember néha téved című filmjének olasz remake-je. A filmet 2007-ben vette műsorára az Örökmozgó, hangbemondásos változatban. (forr.: Muszter Örökmozgóképújság, 2007. 10., 11. szám)
  20. ↑ A filmet a budapesti olasz nagykövetség mutatta be először 1947 nyarán Budapesten, meghívott közönség előtt. (forr.: Új Ember 1947. július 6. 6. old.) 1948-tól vetítették a mozik. (forr.: Kossuth Népe 1948. április 30. 6. old.) ● Az első szinkronizált változat a Magyar Televízió számára készült 1973-ban a Pannónia Filmstúdióban. ISzDb: [2]
  21. ↑ A filmet 1948 őszén kezdték játszani a budapesti mozik. (forr.: Hírlap, 1948. szeptember 11.) Majd 2006-tól műsorára tűzte az Örökmozgó (forr: Pesti Műsor, 2006. május 18.)
  22. ↑ A filmet feliratos változatban vetítette az Örökmozgó. (forr.: Pesti Műsor 2000. november 2. 86. old.)
  23. ↑ A filmet felirattal vetítette az Örökmozgó. (forr.: Muszter Örökmozgóképújság 2006. december 1.)
  24. ↑ Két epizódból álló szekccsfilm. Részei: 1. Emberi hang (Una voce umana) (1947) (Jean Cocteau színművéből) 2. Csoda (Il miracolo) (1948) (Ramón del Valle-Inclán elbeszélése nyomán). ● A filmet ebben a formában a Cocteau darabbal kapcsolatos jogi problémák miatt nem sokat vetítették. A második részt 1950-ben leválasztották, és két másik rövidfilmmel együtt egy új antológia, a The Ways of Love részeként kezdték el forgalmazni. ● Az eredeti filmet feliratos formában 1989-ben Rossellini életmű sorozat keretében játszotta az Örökmozgó (Mátra mozi) (forr.: Magyar Nemzet, 1989. november 22., 11. old.) ● A MTV 2 csatornája pedig 1991-ben tűzte műsorára szintén egy Rossellini-sorozat keretében, feliratos formában. (forr.: Népszabadság, 1991. október 3., 13. old.)
  25. ↑ Három rövidfilmből álló antológia. Részei: 1. A Day in the Country (Partie de Campagne, Jean Renoir, 1936), 2. Jofroi (Marcel Pagnol, 1934), 3. The Miracle (Il miracolo, Roberto Rossellini, 1948) ● Anna Magnani a harmadik részben látható. ● Amerikai katolikus szervezetek tiltakozása miatt az Il miracolo játszását az Egyesült Államokban előbb betiltották, majd 1952-ben engedélyezték.
  26. ↑ Az első szinkronos magyar változat a Magyar Televízió számára készült 1981-ben, a Pannónia Filmstúdióban. ISzDb: [3] ● A művet először 1983-ban, a Magyar Televízió Visconti-sorozatának keretében vetítették Magyarországon (forr.: Fejér Megyei Hírlap, 1983. május 5., 5. old.)
  27. ↑ Az IMDb Vörösingesek – Anita Garibaldi címen hivatkozik rá. Külön-külön valóban forgalmazták mindkét címen a nagyvilágban, de magyarországi előadásának a mozi- és tévéműsorokban nincs nyoma.
  28. ↑ Az első magyar változat (szinkron) a Magyar Televízió számára készült 1967-ben, a Pannónia Filmstúdióban. ISzDb: [4] A filmet az MTV 1968-ban mutatta be. (forr.: Tükör, 1968. március 12.)
  29. ↑ "Az öt epizódból álló film első részében színésznői karrierről álmodozó lányok a következő négy részben pedig a korszak nagy sztárjai láthatók." (Kurir) A Luchino Visconti által rendezett ötödik rész szól Anna Magnaninról. ● A film 1998-ban szerepelt a Duna Televízió műsorán. (forr: Kurir - reggeli kiadás 1998. március 11., 20. old.)
  30. ↑ A film Magyarországon nem került bemutatásra. Mivel azonban az alapjául szolgáló Tennessee Williams színdarabot a színházak már a ’60-as évektől Tetovált rózsa címen játsszák, a sajtó, a tévéműsorok és az IMDb is többnyire ezzel a címmel hivatkozik a filmre. ● Serafina Delle Rose szerepe Anna Magnani legtöbb elismerést hozott alakítása: 1955: Oscar, az Amerikai- és a New Yorki Filmkritikusok díja, 1956: Golden Globe, 1957: BAFTA-díj ● A Tetovált rózsa IMDb adatlapja [5]
  31. ↑ A filmben megjelennek a Teresa Venerdì 1941-es felvételei, Magnani ezeken szerepel.
  32. ↑ A sajtóban előfordul Letizia nővér címmel is.
  33. ↑ Bár a film Magyarországon nem került bemutatásra, a szakirodalomban, és a sajtóban Vad a szél címen is hivatkoznak rá.
  34. ↑ A filmet 2005-ben tűzte műsorára a Filmmúzeum tévécsatorna. (forr.: Népszava Műsormagazin, 2005. július 20. 19. old.)
  35. ↑ Az első magyar változat (szinkron) a Magyar Televízió számára készült 1976-ban, a Pannónia Filmstúdióban. ISzDb: [6] A filmet az MTV 1977-ben tűzte műsorára.
  36. ↑ A filmet 1965 nyarán vetítették először a mozik Magyarországon. (forr.: Hétfői Hírek 1965. június 21.) ● Az első magyar szinkronváltozat a Magyar Televízió számára készült 1980-ban, a Pannónia Filmstúdióban. ISzDb: [7]
  37. ↑ Hat epizódból álló szkeccsfilm. Magnani az ötödik (La famiglia) történetben látható. ● Az első magyar változat (szinkron) a MOKÉP számára készült 1968-ban a Pannónia Filmstúdióban. ISzDb: [8] A filmet 1968 februárjától vetítették a mozik Magyarországon.
  38. ↑ A filmet 1972 novemberétől játszották Magyarországon a mozik. (forr.: Esti Hírlap 1972. november 15.) ● Az első magyar szinkronváltozat a Magyar Televízió számára készült 1977-ben, a Pannónia Filmstúdióban. ISzDb: [9]
  39. ↑ A három epizód különböző történeteket mesél el, melyekben Magnani más-más karaktert alakít. ● A három film magyar változata (szinkron) a Magyar Televízió számára készült 1975–1976-ban, a Pannónia Filmstúdióban. ISzDb: [10] [11] [12] ● A filmeket az MTV mutatta be 1975–1977-ben, különböző időpontokban.
  40. ↑ A filmet 1977-ben tűzte műsorára a Magyar Televízió. (forr.: Népszabadság 1977. március 11., 9. old.)
  41. ↑ A filmet 1973 őszétől játszották a mozik Magyarországon, feliratos formában. (forr.: Film Színház Muzsika 1973. szeptember 29., 30. old.) ● Szintén felirattal adta 2002-től kezdve többször is a Duna-, majd az MTV. (forr.: Fejér Megyei Hírlap 2002. június 02., 17. old.) ● Magyar szinkront a Zone Stúdió készített a filmhez. Ebben a formában az MGM csatorna vetítette 2007-ben ISzDb: [13]

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Anna_Magnani&oldid=26994082”