Főmenü megnyitása

Marcel Pagnol

francia író, drámaíró, forgatókönyvíró, filmrendező, 1895-1974

Marcel Pagnol (születési neve: Marcel Paul Pagnol) (Aubagne, 1895. február 28.Párizs, 1974. április 18.) francia író, drámaíró, forgatókönyvíró, filmrendező. A dél-franciaországi paraszti-kispolgári világot és alakjait szatirikus formában bemutató színpadi művei, majd ezek általa megfilmesített változatai tették világhírűvé.

Marcel Pagnol
Marcel Pagnol 1931.jpg
Született Marcel Paul Pagnol
1895. február 28.
Aubagne francia
Elhunyt 1974. április 18. (79 évesen)
Párizs francia
Állampolgársága francia
Házastársa ? (1912–?)
Simone Collin (1916–1926)
Jacqueline Bouvier
(1945–1974)
Gyermekei Jean-Pierre Burgart
SzüleiJoseph Pagnol
Foglalkozása író, drámaíró, forgatókönyvíró, filmrendező
Munkáltató Lycée Condorcet
Tisztség
  • a Cannes-i fesztivál zsűrijének elnöke
  • elnök (1944–1946, SACEM)
Iskolái Lycée Thiers
Kitüntetései
  • Commander of the French Order of Academic Palms
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje
  • Ordre des Arts et des Lettres
Halál okarák
Sírhely La Treille cemetery

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Marcel Pagnol témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Joseph Pagnol tanító és Augustine-Pauline Lansot varrónő második gyermekeként született Provence-ban, a Marseille melletti Aubagne-ban. Bátyja tizenhat hónaposan, 1895 augusztusában meghalt, szüleinek később még két fiú- és egy leánygyermeke született. Ahogy az apát új és új iskolába nevezték ki tanítónak, úgy költözött a család először 1897-ben Marseille egyik külvárosába, Saint-Loup-ba, majd 1900-ban Marseille-be. Marcel 1905-től a Lycée Thiers tanulója lett, s itt írta tizenéves korában első verseit, amelyek közül néhány 1910 után a Massilia című helyi folyóiratban is megjelent. 1910. június 16-án tüdőbetegségben meghalt imádott édesanyja, édesapja pedig két évvel később, 1912-ben összeházasodott egy huszonkét éves fiatal leánnyal, ami apa és fiú viszonyának megromlásához vezetett.

Pagnol 1913-ban leérettségizett, majd beiratkozott az Aix-en-Provence-i egyetem bölcsészkarára. 1914. február 10-én diáktársaival együtt megalapították a Fortunio című szépirodalmi folyóiratot, amelyet egészen 1966-ig adtak ki (1925-től Les Cahiers du Sud címen). Itt jelent meg Pagnol több verse, verses drámája és szépprózája az 1910-es években. Az első világháború kitörésekor gyalogosnak sorozták be, de gyenge testalkatára tekintettel 1915 januárjában le is szerelték. 1915 novemberében már a Montpellier-i Egyetemen szerezte meg angoltanári képesítését, s Digne-les-Bains-ben, majd Tarasconban tanítóskodott. 1916 nyarán a pireneusokbeli Pamiers sur Ariège iskolájában kapott állást. 1919-től az Aix-en-Provence-i Lycée Mignet, 1921-től pedig alma matere, a marseille-i Lycée Thiers tanáraként dolgozott. 19221929 között a híres párizsi Lycée Condorcet angoltanára volt.

Pagnol tanítással töltött évei során mindvégig kacérkodott a szépirodalommal, ezért is fogadta el a párizsi állást, abban bízva, hogy a francia fővárosban több lehetősége nyílik tehetsége megmutatására. Hamarosan beilleszkedett az ifjú párizsi irodalmárok köreibe, s 1923-tól Castro álnéven – többnyire Paul Nivoix-val közösen – kisebb színpadi műveket írt, amelyek mérsékelt sikert értek el Párizs és Marseille kisebb színpadain (Tonton, 1923; Les marchands de gloire, 1925; Jazz, 1926). Igazán nagy feltűnést 1926-ban keltett, a párizsi Théâtre des Variétés-ben október 9-én bemutatott Topaze című szatirikus darabjával (amelyet 1933-ban Louis Gasnier, majd később két alkalommal is maga Pagnol filmesített meg).

A sikeren felbuzdulva tanítói állását feladva az írásnak és a színháznak szentelte magát. 1929. március 9-én a Théâtre de Paris-ban mutatták be később világsikert hozó Marseille-trilógiájának első részét, a Marius című színdarabot. A siker anyagi függetlenséget hozott Pagnolnak, és immár teljes idejét a művészetnek szentelhette. 1931. december 5-én, szintén a Théâtre de Paris-ban mutatták be trilógiája második darabját Fanny címen. A harmadik, César című részt már eleve filmforgatókönyvnek írta 1936-ban, s színpadon csak egy évtized elteltével, 1946-ban mutatták be.

Az 1930-as évekre ugyanis már inkább a filmművészet került Pagnol művészi érdeklődésének homlokterébe: egy 1928-as angliai út során ismerkedett meg a hangosfilmmel, s az új technika lebilincselte képzeletét. Hamarosan szerződést kötött a Paramount Picturesszel, színműveit átdolgozta filmforgatókönyvekké, és megkezdődhetett a Pagnol-darabok megfilmesítése, eleinte mások rendezésében (Marius, 1931, Alexander Korda; Fanny, 1932, Marc Allégret). 1933-ban megalakította produkciós irodáját (Les Auteurs Associés, 1934-től Les Films Marcel Pagnol néven), 1934-ben pedig Marseille külvárosában felépítette saját stúdióját is. 1935-ben útjára indította a Les Cahiers du Film című filmművészeti folyóiratot. Ezzel párhuzamosan Pagnol megpróbálkozott a filmkészítéssel is, és ő maga rendezte a Marseille-trilógia harmadik darabját (César, 1936). Filmrendezői és gyártásvezetői karrierje 1941-ben félbeszakadt, amikor Franciaország náci megszállásakor marseille-i stúdióit a Gaumont-nak kellett átengednie.

A második világháborút követően, 1946-ban – a francia filmrendezők közül elsőként – a Francia Akadémia tagja lett. A filmrendezés mellett – az 1945-öt követő évtizedben nyolc filmet forgatott – az 1950-es évek második felétől mindinkább a szépirodalomnak, a memoárírásnak és történelmi kutatásainak szentelte az idejét. 1955-től folyamatosan elnökölt különféle filmfesztiválok, így például a cannes-i nemzetközi filmfesztivál zsűrijében is. Hetvenkilenc esztendős korában, 1974. április 18-án halt meg párizsi lakásában.

Pagnol magánélete rendkívül mozgalmasnak volt mondható. 1916. március 2-án, apjával is dacolva kötött házasságot Simone Collinnal, akivel útjaik 1926-ban váltak szét. Ekkor Pagnol már viszonyt folytatott Kitty Murphy Franciaországban élő angol táncosnővel, aki 1930-ban megszülte Pagnol első fiát, Jacques-ot. Ugyanezekben az években a darabjaiban és filmjeiben főszerepeket játszó Orane Demazisszal élt együtt, aki 1933-ban egy fiúgyermekkel, Jean-Pierre-rel ajándékozta meg. Később öt éven keresztül asszisztense, Yvonne Pouperon volt az élettársa, aki Francine nevű leányát szülte meg 1935-ben. Később feleségül vette Josette Day színésznőt, akitől 1943-ban vált el. 1945-ben házasságot kötött Jacqueline Bouvier húszéves drámatagozatos diáklánnyal, későbbi színésznővel, aki mellett haláláig kitartott. és akitől további két gyermeke született (Frédéric, 1946; Estelle, 1949).

ÉletműveSzerkesztés

Szépirodalmi életműveSzerkesztés

Pagnol irodalmi életművének korai szakaszában színműveket, vígjátékokat írt, amelyekben a dél-franciaországi vidék (a Midi) paraszti-kispolgári alakjait, mindennapjaikat ábrázolta szatirikus, de játékos, meleg hangvételű, érzelmes humorral. Világszerte nagy színpadi sikert aratott Marseille-trilógiája darabjaival (Marius; Fanny; César), amelyeknek 19311936 között a filmváltozatuk is elkészült. (Nicolas Ribowski rendezésében 2000-ben forgatták újra a Marseille-trilógia mindhárom darabját.) Pagnol az 1950-es évektől ismét írt színpadi műveket (Judas, 1955), a siker azonban ezúttal elmaradt.

Az 1950-es évek második felétől jelentek meg gyermek- és ifjúkorának emléket állító önéletrajzi regényei (La gloire de mon père, 1957; Le château de ma mère, 1957; Le temps des secrets, 1959). Pagnol szépprózájának legemlékezetesebb darabjai is e kései művészi korszakában születtek: a L’eau de collines összefoglaló név alatt publikált két provence-i családregény, a Jean de Florette és a Manon des sources. Ez utóbbit Claude Berri 1986-ban megfilmesítette, Yves Montand és Gérard Depardieu főszereplésével (Magyarországon A Paradicsom és a Pokol címen vetítették a két egész estés filmet). Emellett idős korában szívesen foglalkozott esszéírással is, és szívesen foglalkozott a francia történelem egyik legnagyobb rejtélyével, a Vasálarcos kilétének megfejtésével is (Le secret du Masque de fer, 1973).

Egy időben Pagnol darabjait magyarországi színpadokon is nagy sikerrel játszották. Az először 1929-ben a Vígszínházban bemutatott Topáz címszerepét, Topáz tanár úr alakját olyan színészek elevenítették meg, mint Törzs Jenő, Egri István vagy Benkő Gyula. A Marseille-trilógia első részét Máriusz címen a Belvárosi Színházban mutatták be 1931-ben Ráday Imre címszereplésével, a Fanny budapesti premierjére 1932-ben, az Országos Kamaraszínházban került sor Olthy Magdával a címszerepben. Pagnol Bukfenc című regényéből 1993-ban Pajer Róbert forgatott azonos című filmet Alföldi Róbert és Marozsán Erika főszereplésével.

Főbb színdarabjaiSzerkesztés

  • Tonton, ou Joseph veut rester pur, vaudeville, Paul Nivoix-val, bemutató: Marseille, Théâtre des Variétés, 1923. augusztus 30.
  • Les marchands de gloire, ötfelvonásos szatirikus vígjáték, Paul Nivoix-val, bemutató: Párizs, Théâtre de la Madeleine, 1925. április 15.
  • Un direct au cœur, vígjáték, Paul Nivoix-val, bemutató: Lille, Théâtre de l’Alhambra, 1926. március
  • Topaze, négyfelvonásos szatirikus vígjáték, bemutató: Párizs, Théâtre des Variétés, 1926. október 9.
  • Jazz, négyfelvonásos szatirikus vígjáték, bemutató: Monte-Carlo, Grand Théâtre, 1926. december 9.
  • Marius, háromfelvonásos vígjáték, bemutató: Párizs, Théâtre de Paris, 1929. március 9.
  • Fanny, háromfelvonásos vígjáték, bemutató: Párizs, Théâtre de Paris, 1931. december 5.
  • César, háromfelvonásos vígjáték az azonos című 1936-os film alapján, bemutató: Párizs, Théâtre des Variétés, 1946
  • Judas, ötfelvonásos tragédia, bemutató: Párizs, Théâtre de Paris, 1955. október 6.
  • Fabien, négyfelvonásos vígjáték, bemutató: Párizs, Théâtre des Bouffes Parisiens, 1956. szeptember 28.

Főbb írásaiSzerkesztés

  • Pirouettes, regény, Paris, Fasquelle, 1932.
  • La gloire de mon père, önéletrajzi regény, Monte-Carlo, Pastorelly, 1957.
  • Le château de ma mère, önéletrajzi regény, Monte-Carlo, Pastorelly, 1957.
  • Le temps des secrets, önéletrajzi regény, Monte-Carlo, Pastorelly, 1959.
  • L’eau des collines: Jean de Florette – Manon des sources, regény, Monte-Carlo, Pastorelly, 1962.
  • Le Masque de fer, történelmi esszé, Monte-Carlo, Pastorelly, 1964.
  • Le secret du Masque de fer, történelmi esszé, Monte-Carlo, Pastorelly, 1973.

Magyarul megjelent könyvei

  • Bukfenc; ford. Rónay György; Révai, Bp., 1941
  • Dombok vize, 1-2.; Környezet és Fejlődés, Bp., 1999
  • Apám dicsősége; ford. Sashegyi Gábor; Móra, Bp., 2006

Filmrendezői életműveSzerkesztés

Pagnol filmrendezői pályafutása az 1930-as években teljesedett ki. Filmjeit elsősorban színházi előadásokhoz és dramaturgiához szokott művészi látásmódja, a narratíva túlsúlya és a képi dramaturgia kiegészítő szerepe határozta meg. Filmkészítéskor általában is nehezen szabadult a színház élményétől: a Marseille-trilógia darabjaiban például ugyanazok játszották a szerepeket, akik már színpadon is sikerre vitték a műveket (Marius – Pierre Fresnay, Fanny – Orane Demazis, César – Raimu). Előszeretettel alkalmazta filmre a szintén provence-i Jean Giono hasonló ihletésű írásait (Jofroi, 1933; Angèle, 1934; Regain, 1937; A pék felesége / La femme du boulanger, 1938). A kor legkiválóbb francia komikusaival forgatott, együtt dolgozott a már említett Fresnay és Raimu mellett Louis Jouvet-val és Fernandellel is. A francia hangosfilm-rendezők közül ő hagyta el elsőként a stúdiók falait, és valódi – többnyire provence-i – helyszíneken forgatott.

Főbb filmjeiSzerkesztés

Forgatókönyvek

Rendezések

  • Le gendre de monsieur Poirier, 1933, Émile Augier írása alapján
  • Jofroi, 1933, Jean Giono írása alapján
  • L’article 330, 1934, Georges Courteline írása alapján
  • Angèle, 1934, Jean Giono írása alapján
  • Le premier amour, 1934, saját ötlet alapján
  • Merlusse, 1935, saját ötlet alapján
  • Cigalon, 1935, saját ötlet alapján
  • Topaze, 1936, saját ötlet alapján (második filmadaptáció)
  • César, 1936, saját ötlet alapján
  • Regain, 1937, Jean Giono írása alapján
  • Le schpountz, 1938, saját ötlet alapján
  • A pék felesége (La femme du boulanger), 1938, Jean Giono írása alapján
  • La fille du puisatier, 1940, saját ötlet alapján, Magyarországon A kútásó leánya
  • Naïs, 1945, Émile Zola írása alapján, rendezte Raymond Leboursier-val
  • La belle meunière, 1948, Franz Schubert dalai alapján
  • Topaze, 1950, saját ötlet alapján (harmadik filmadaptáció)
  • Manon des sources, 1952, saját ötlet alapján
  • Ugolin, 1952, saját ötlet alapján
  • Les lettres de mon moulin I–III., 1954, Alphonse Daudet írása alapján
  • Les lettres de mon moulin IV., 1967, Alphonse Daudet írása alapján

MagyarulSzerkesztés

  • Bukfenc. Regény; ford. Rónay György; Révai, Bp., 1941
  • Dombok vize, 1-2.; Környezet és Fejlődés, Bp., 1999
    • Jean de Florette; ford. Hricó Gabriella
    • Manon, a források lánya; ford. Sashegyi Gábor
  • Apám dicsősége; ford. Sashegyi Gábor; Móra, Bp., 2006

Felhasznált forrásSzerkesztés

  • Colin Crisp: The classic French cinema 1930–1960. London: Tauris. 1997.
  • Tim Woods: Who’s who of twentieth century novelists. London; New York: Routledge. 2001, 168. o.
  • Rémi Fournier Lanzoni: French cinema: From its beginnings to the present. New York: Continuum. 2002, 67–73. o.
  • Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 409. o. ISBN 963-9257-11-7  
  • The Houghton Mifflin dictionary of biography. Boston: Houghton Mifflin. 2003, 1696. o.
  • Daniel Vitaglione: The literature of Provence: An introduction. London: McFarland. 2000, 83–102. o.

Külső hivatkozásokSzerkesztés