Főmenü megnyitása

Epidendrosaurus

dinoszaurusz, fosszilis hüllőnem

Az Epidendrosaurus (nevének jelentése 'fán levő gyík') a scansoriopterygida maniraptora dinoszauruszok egyik neme, amely a késő jura korban élt. Az Epidendrosaurus az első nem madarak közé tartozó dinoszaurusz, amely egyértelműen erdei vagy félig erdei életmódhoz tartozó adaptációkkal rendelkezett, és az ideje jelentős részét valószínűleg a fákon töltötte. Kevin Padian és Alan Feduccia a nemet a Scansoriopteryx szinonimájának tekintik, szerintük ugyanis a később elnevezett Scansoriopteryx megegyezik ezzel a nemmel.[1][2]

Infobox info icon.svg
Epidendrosaurus
Evolúciós időszak: késő jura, 154 Ma
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Hüllőmedencéjűek (Saurischia)
Alrend: Theropoda
Csoport: Coelurosauria
Család: Scansoriopterygidae
Nem: Epidendrosaurus
Zhang et al., 2002
Fajok
  • E. ninchengensis
    Zhang et al., 2002 (típus)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Epidendrosaurus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Epidendrosaurus témájú kategóriát.

Tartalomjegyzék

AnatómiaSzerkesztés

Az Epidendrosaurus egyetlen ismert példánya (az IVPP V12653 azonosítójú lelet) a jellemzői alapján egy fiatal egyed. A fosszília részben széttagolódott, és a legtöbb csont egy kőzetlemezben, lenyomatként és nem háromdimenziós szerkezetként őrződött meg.[3]

Az Epidendrosaurus egyik megkülönböztető jellemzője, a meghosszabbodott harmadik ujj, ami a leghosszabb a kézen (majdnem kétszer hosszabb, mint a theropodák esetében leghosszabb második ujj) feltehetően megfelel az emlősök közé tartozó véznaujjú maki rovarásó ujjának. Az egyetlen ismert dinoszaurusz, amelynek a második helyett szintén a harmadik ujja a leghosszabb, a közeli rokonságába tartozó (és talán szinonim) Scansoriopteryx. Az Epidendrosaurusra szintén jellemzőek a széles, kerek állcsontok. Az állkapocscsont legalább tizenkét fogat tartalmazott, melyek közül az elülsők nagyobbak a hátsóknál. Az állkapocs csontjai feltehetően összeforrtak, ami egyébként csak az oviraptorosaurusokra jellemző. A farok hosszú volt, hatszor vagy hétszer hosszabbra nőtt, mint a combcsont, és egy faroklegyezőben végződött.[3]

Mivel a típuspéldány fiatal, nagyjából házi veréb nagyságú állat volt, a teljesen kifejlett Epidendrosaurus mérete ismeretlen.[3]

OsztályozásSzerkesztés

Az Epidendrosaurus a Scansoriopterygidae ('mászó szárnyak') nevű családba tartozik, e csoport rendszertani helyzete azonban bizonytalan. A dinoszauruszok rokoni kapcsolatairól szóló tanulmányok szerint az Epidendrosaurus az Avialae klád tagjaként közeli rokonságban áll az igazi madarakkal.[4]

Az Epidendrosaurus név státusza valamelyest bizonytalan. A típuspéldány leírása a Naturwissenschaften online változatában 2002. augusztus 21-én vált megtekinthetővé, az ezzel azonos nyomtatott változat pedig csak 2002. szeptember 30-án jelent meg. Azonban a The Dinosaur Museum Journal 2002. augusztus 1-jei számában Scansoriopteryx heilmanni néven egy nagyon hasonló példányról szóló leírás látott napvilágot.[5][6]

Ez a két példány annyira hasonló, hogy elképzelhető, hogy ugyanahhoz a nemhez tartoznak, ebben az esetben pedig az ICZN 21. cikkelyét szigorúan értelmezve a Scansoriopteryx elsőbbséget élvez. Viszont a Scansoriopteryxről szóló cikket leközlő folyóirat ritkán jelenik meg, ezért csak 2002. szeptember 2-án került terjesztésre, az Epidendrosaurusról szóló leírás elektronikus változatának megjelenése után. Ez az eset példaként szolgál abban a kiegészítésben, amely alapján az ICZN névadási szempontból figyelembe veszi a később nyomtatásban is megjelenő, Digitális Objektum Azonosítóval (DOI-val) ellátott elektronikus cikkeket.[6] A szakirodalomban a Scansoriopteryx nemet Alan Feduccia az Epidendrosaurus idősebb szinonimájának, Kevin Padian pedig a fiatalabb szinonimájának tekinti.[1][2]

Az Epidendrosaurus ninchengensis holotípus példánya (az IVPP-V12653 azonosítójú lelet) többnyire csontok elülső és hátulsó oldali lenyomatából áll. A lenyomatok egy, a Scansoriopteryx rövid farkától eltérő, aránylag hosszú farkat jeleznek,

EredetSzerkesztés

A Epidendrosaurus fosszilizálódott csontváza északkelet-kínai Daohugou-padokból (Taohukou-padok) került elő. A múltban volt némi bizonytalanság a padok kora körül. A különböző cikkek a fosszíliák korát a középső jurakora kréta korra (169, illetve 122 millió évvel ezelőttre) tették.[7] A formációk korából következtetés vonható le az Epidendrosaurus és a hasonló dinoszauruszok korára, valamint általában a madarak eredetére is. A középső jura kor azt jelentheti, hogy a Daohugou-padok első madárszerű dinoszauruszai korábbiak, mint az „első madár”, a késő jura kori Archaeopteryx. A Scansoriopteryx eredete bizonytalan, bár Wang Xiaolin (Vang Hsziao-lin) és szerzőtársai (2006-ban) a Daohugou-padok koráról szóló tanulmányukban kijelentették, hogy valószínűleg ugyanarról a helyről származik, és így az Epidendrosaurus szinonimája.

He Huaiyu (Ho Huaj-jü) és szerzőtársai 2004-es, a Daohugou-padok koráról szóló tanulmánya szerint e képződmények kora kréta koriak, azaz a Scansoriopteryx lelőhelyeként ismert Yixian-formációhoz (Jihszien-formáció) tartozó Jehol-padoknál valószínűleg csak néhány millió évvel korábbiak.[8] A 2004-es tanulmány a kort főként a Daohugou-padokban talált tufán elvégzett radiometrikus kormeghatározás segítségével állapította meg. Azonban Gao Ke-Qin (Kao Ko-csin) és Ren Dong (Zsen Tung) egy későbbi cikkükben kritikával illették He és kollégái tanulmányát, amiért az nem tartalmazott elegendő sajátosságot és részletet, továbbá a tufán elvégzett kormeghatározást is hibásnak találták. Gao és Ren szerint a tufában különböző, esetenként 1 milliárd éves radiometrikus korú kristályok találhatók, így még ha csak néhány kristály korát használták is fel, az már megakadályozza az Epidendrosaurust tartalmazó üledék (és más Daohugou-ból származó fosszíliák) korának meghatározását. Gao és Ren kiálltak amellett, hogy a padok középső jura korúak, ahogy azt a biosztratigráfia (a korjelzők) segítségével megállapították, és hogy a pad egy olyan réteghez kapcsolódik, ami a középső jura–késő jura határt jelzi.[9]

Egy 2006-ban Wang és szerzőtársai által megjelentetett tanulmány alapján a (159–164 millió éves) Tiaojishan-formáció a Daohugou-padok alatt helyezkedik el, nem pedig felettük. Mivel nagy a hasonlóság a Daohugou-fauna és a Yixian-formáció faunája között, a szerzők arra következtettek, hogy a Daohugou valószínűleg a Jehol-bióta legkorábbi evolúciós lépcsőjét képviseli, és „ugyanahhoz a vulkáni és üledékképződési körhöz tartozik, amihez a Jehol-csoport részét képező Yixian-formáció”.[10] Később, 2006-ban, Liu Yanxue (Liu Jen-hszüe) és szerzőtársai megjelentették a Daohugou-padokról szóló tanulmányukat, amihez cirkónium urán-ólom kormeghatározást végeztek az alulról és felülről szalamandrákat tartalmazó rétegekkel körülvett vulkáni kőzeteken (a szalamandrákat gyakran használják jelzőfosszíliaként). A szerzők úgy találták, hogy a padok 164–158 millió évvel ezelőtt, a középső, illetve késő jura korban alakultak ki.[11]

ŐsbiológiaSzerkesztés

Az Epidendrosaurust meghosszabbodott keze és lába speciális tulajdonságai alapján erdei (falakó) maniraptorának tartják.[3] A szerzők kijelentették, hogy a hosszú kéz és az erősen görbült karmok a mászáshoz és a faágak közötti mozgáshoz szükséges adaptációk voltak. A karra a madárszárny evolúciójának korai állapotaként tekintenek, és azt állítják, hogy e végtagok elég fejletté váltak a mászáshoz és a fejlődés később a röpképes szárny kialakulásához vezetett. Véleményük szerint a hosszú fogó kezek alkalmasabbak voltak a mászásra, mint a repülésre, mivel a legtöbb röpképes madár aránylag rövid kezekkel rendelkezik.

Zhang Fucheng (Csang Fu-cseng) és szerzőtársai azt is megjegyezték, hogy az Epidendrosaurus lábfeje egyedülálló a madarak közé nem tartozó theropodák között. Bár az Epidendrosaurus példányok öregujja nem őrződött meg, a visszafelé álló lábujj látható az olyan kezdetlegesebb, ágakon pihenő madaraknál, mint a Cathayornis és a Longipteryx. A négy láb kapaszkodáshoz szükséges adaptációi valószínűvé teszik, hogy az Epidendrosaurus az élete jelentős részét a fákon töltötte.

Az Epidendrosaurus típuspéldánya a farka végén tollak halvány lenyomataival együtt őrződött meg, a dromaeosaurida Microraptorhoz hasonlóan.[3] Bár az Epidendrosaurus szaporodási stratégiája ismeretlen, a thaiföldi Phu Phoknál levő Sao Khua-formációban (melyben egy theropoda embrió fosszíliáját is megtalálták) több apró fosszilizálódott tojást fedeztek fel, melyet talán egy kis termetű, az Epidendrosaurushoz vagy a Microraptorhoz hasonló dinoszaurusz rakott le. A tojásokról leírást készítő szerzők becslése szerint a dinoszaurusz, melyhez a tojás tartozott a modern tengelic felnőtt példányához hasonló méretű lehetett.[12]

Források és jegyzetekSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Epidendrosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. a b Padian, Kevin. Basal Avialae, The Dinosauria, Second Edition, University of California Press (2004) 
  2. a b Feduccia, Alan, Lingham-Soliar, Theagarten, Hinchliffe, J. Richard. „Do feathered dinosaurs exist? Testing the hypothesis on neontological and paleontological evidence”. Journal of Morphology 266, 125–166. o.  
  3. a b c d e Zhang, F., Zhou, Z., Xu, X. & Wang, X. (2002). „A juvenile coelurosaurian theropod from China indicates arboreal habits”. Naturwissenschaften 89 (9), 394–398. o. DOI:/s00114-002-0353-8 10.1007 /s00114-002-0353-8.  
  4. Senter, P. (2007). „A new look at the phylogeny of Coelurosauria (Dinosauria: Theropoda)”. Journal of Systematic Palaeontology 5 (4), 429–463. o. DOI:10.1017/S1477201907002143.  
  5. Czerkas, S.A., Yuan, C. (2002). „An arboreal maniraptoran from northeast China” (PDF abridged version). The Dinosaur Museum Journal, Blanding, U.S.A. 1, 63–95. o, Kiadó: The Dinosaur Museum. (Hozzáférés ideje: 2010. július 30.)  
  6. a b Harris, J.D. (2004). „'Published works' in the Electronic Age: recommended amendments to Articles 8 and 9 of the Code.”. Bulletin of Zoological Nomenclature 61 (3), 138–148. o. [2007. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2010. július 30.)  
  7. Ren, D., et al. (2002). „On the biostratigraphy of the Jurassic fossil beds at Daohugou near Ningcheng, Inner Mongolia”. Geol. Bull. China 21, 584–591. o.  
  8. He, H., Wang, X., Zhou, Z., Zhu, R., Jin, F., Wang, F., Ding, X. and Boven, A. (2004). „(^40)Ar/(^39)Ar dating of ignimbrite from Inner Mongolia, northeastern China, indicates a post-Middle Jurassic age for the overlying Daohugou Bed”. Geophysical Research Letters 31, L20609. o.  
  9. Gao, K., Ren, D. (2006. február). „Radiometric dating of ignimbrite from Inner Mongolia provides no indication of a post-Middle Jurassic age for the Daohugou Beds”. Acta Geologica Sinica English Edition 80 (1), 42–45. o.  
  10. (2005) „Stratigraphy and age of the Daohugou Bed in Ningcheng, Inner Mongolia”. Chinese Science Bulletin 50 (20), 2369–2376. o.  
  11. Liu, Y., Liu, Y., and Zhang, H. (2006). „LA-ICPMS zircon U-Pb dating in the Jurassic Daohugou Beds and correlative strata in Ningcheng of Inner Mongolia” (abstract). Acta Geologica Sinica (English Edition) 80 (5), 733–742. o. (Hozzáférés ideje: 2010. július 30.)  
  12. Buffetaut, E., Grellet-Tinner, G., Suteethorn, V., Cuny, G., Tong, H., Košir, A., Cavin, L., Chitsing, S., Griffiths, P.J., Tabouelle, J. and Le Loeuff, J. (2005). „Minute theropod eggs and embryo from the Lower Cretaceous of Thailand and the dinosaur-bird transition”. Naturwissenschaften 92 (10), 477–482. o.