Eqrem Çabej

albán nyelvész, nyelvtörténész, lexikográfus, folklorista

Eqrem Çabej, gyakran Eqerem Çabej (Eszkisehir, 1908. augusztus 6.Róma, 1980. augusztus 13.) albán nyelvész, nyelvtörténész, lexikográfus, folklorista, az Albán Tudományos Akadémia alapító tagja. A 20. századi albán nyelvészet egyik legjelesebb, nemzetközileg is elismert alakja volt, főként az albán nyelv történetével és szókincsének etimológiájával foglalkozott.

Eqrem Çabej
Született 1908. augusztus 6.
Eskişehir
Elhunyt 1980. augusztus 13. (72 évesen)
Róma
Állampolgársága
Foglalkozása
  • nyelvész, nyelvtörténész
  • lexikográfus
  • folklorista
Iskolái Bécsi Egyetem

ÉletútjaSzerkesztés

Az anatóliai Eszkisehirben született. Alapiskoláit 1921-ben fejezte be Gjirokastrában. Tizenöt éves korától Ausztriában tanult tovább, 1923-tól 1926-ig Klagenfurtban, majd 1927-ben Grazban. 1930-tól a Bécsi Egyetemen hallgatott összehasonlító indoeurópai nyelvészetet, doktorátusát 1933-ban szerezte meg.[1]

Albániába való hazatérését követően 1934-ben Shkodrában, 1935-ben Elbasanban helyezkedett el középiskolai tanárként, de Tiranában és Gjirokastrában is tanított. Oktatói pályájával párhuzamosan nyelvészeti kutatásokkal foglalkozott, és az 1930-as évek végére hazája egyik legelismertebb nyelvésze lett.[2] 1939-től Tiranában élt és tanított. 1942 szeptemberében politikai okokból elutasította a felkérést, hogy csatlakozzon az akkor alapított Albanológiai Intézethez.[3] Egyes források szerint hazája német megszállása idején, 1943. november 5-étől 1944. február 7-éig Rexhep Mitrovica kormányában vezette az oktatásügyi tárcát,[4] de az albán kormánytagok archontológiája szerint ebben az időszakban valójában Rrok Kolaj volt az oktatási miniszter.[5] Ezt követően Olaszországban tartózkodott 1944 júliusáig.[6]

Noha miniszteri pozíciót vállalt a kollaboráns Mitrovica-kormányban, a kommunista hatalomátvételt követően mégsem érte retorzió. Ez talán annak volt köszönhető, hogy elkötelezett híve volt az albán nép illír eredetét támogató elméleteknek, ami Enver Hoxha pártfőtitkár tudománypolitikájának is fő sodorvonala volt.[7] Çabej 1947-ben az előző évben létrehozott Tudományos Intézet(wd) munkatársa lett, ahol 1952-től 1957-ig az albán történelem és a történeti fonológia professzoraként tevékenykedett.[8] 1972-ben az Albán Tudományos Akadémia alapító tagja volt.[9]

MunkásságaSzerkesztés

Dacára annak, hogy Albánia a tudományos életben is elszigetelte magát a külvilágtól, Çabej a 20. század második felének legnevesebb, külföldön is elismert albán nyelvésze volt.[10] Bécsi egyetemi évei során Paul Kretschmer(wd), Carl Patsch(wd) és Nyikolaj Trubeckoj jóvoltából rendkívül erős nyelvészeti képzést kapott, Norbert Jokl(wd) pedig saját anyanyelvének történeti változásaiba vezette be a fiatal Çabejt. Bécsi disszertációját Italoalbanischen Studien (’Olaszországi albán nyelvi tanulmányok’) címen 1933. október 7-én védte meg.[11]

Az 1930-as évek közepétől pályája során kétszáznál több nyelvészeti és nyelvtörténeti tanulmányt publikált, de irodalomtörténeti, folklorisztikai és néprajzi témákkal is foglalkozott. Nyelvtörténeti stúdiumain belül elsősorban az albán nyelv szókészletének alakulásával, etimológiájával foglalkozott, de tudományos érdeklődése fonetikai és alaktani kérdésekre is kiterjedt. Összehasonlító nyelvtudományi alapon vizsgálta az albán nyelv helyét az indoeurópai nyelvek között.[12] Tudományos munkáiban az illír–albán kontinuitáselmélet szószólója volt, és ehhez nyelvészeti adalékokkal is szolgált. Egyebek mellett azzal érvelt, hogy az albán nyelv történeti fonetikai változásaival levezethető több ókori és recens albán helynév közvetlen etimológiai kapcsolata (pl. ScodraShkodra, Scupi → Shkup, LissusLezha). Kidolgozta azokat a nyelvészeti eljárásokat, amelyekkel az albán nyelv latin eredetű szavai elkülöníthetőek a belső fejlődésű vagy nyelvújítás korabeli szavaktól.[13] Mindezek mellett foglalkozott a korai, 16–17. századi albán szerzők, Gjon Buzuku, Pjetër Budi és mások nyelvezetével. Életművének értékes darabjai az első albán nyelvű könyv, Gjon Buzuku 1555-ös Meshari (’Misekönyv’) című művének kétkötetes kritikai kiadása (1968), valamint szerteágazó etimológiai kutatásai, amelyek eredményeit 1976-ban induló Studime etimologjike në fushë të shqipës (’Albán nyelvi etimológiai tanulmányok’) című etimológiai szótárában kezdte publikálni.[14] Kostaq Cipo és Mahir Domi oldalán főmunkatársa volt az 1954-ben megjelent első albán értelmező szótárnak, és fontos szerepet vállalt az albán helyesírás 1972 utáni egységesítésében is, az 1973-ban megjelent első helyesírási szabályzat munkatársa volt.

A folklorisztika terén egyedülálló tudományos vállalkozása volt az 1930-as években az albán népköltészeti alkotások tipologizálása és szövegkiadása a Visaret e kombit (’A nemzet kincsei’) című kiadványsorozatban.[15] Çabej tudományos pályafutása mellett arról is nevezetes, hogy ő fordította elsőként albánra Felix Salten Bambi című ifjúsági regényét (1960).

Halála után, 1986 és 1989 között Pristinában kilenc kötetben adták ki nyelvtudósi életművét Studime gjuhësore (’Nyelvészeti tanulmányok’) címen.[16] 1990-ben fiatalabb munkatársa, Shaban Demiraj írt Çabej életéről és munkásságáról monográfiát Eqrem Çabej: Një jetë kushtuar shkencës (’Eqrem Çabej: Egy élet a tudomány szolgálatában’) címmel.[17] A gjirokastrai Eqrem Çabej Tudományegyetem(wd) felvette a nevét.[18]

Főbb műveiSzerkesztés

  • Srpskohrvatsko-albanski rečnik / Fjalor serbokroatisht-shqip (’Szerbhorvát–albán szótár’). Red. Vojislav S. Dančetović, Aleksandër Xhuvani, Kostaq Cipo, Eqrem Çabej. Tirana: Instituti i Shkencave. 1947.  
  • Hyrje në historin’ e gjuhës shqipe (’Bevezetés az albán nyelv történetébe’). [Tiranë]: Instituti Pedagogjik. 1947.  
  • Fjalor i gjuhës shqipe (’Az albán nyelv szótára’). Pun. Kostaq Cipo, Eqrem Çabej, Mahir Domi. Tiranë: Instituti i Shkencave. 1954.  
  • Shumësi i singularizuar në gjuhën shqipe (’Egyes számú többes szám az albán nyelvben’). Tiranë: Duri. 1967.  
  • Meshari i Gjon Buzukut (1555): Botim kritik (’Gjon Buzuku Mesharija [1555]: Kritikai kiadás’). Tiranë: Universiteti Shtetëror i Tiranës. 1968.  
  • Për gjenezën e literaturës shqipe (’Az albán irodalom kialakulásáról’). Prishtinë: Rilindja. 1970.  
  • Drejtshkrimi i gjuhës shqipe (’Az albán nyelv helyesírása’). Androkli Kostallari, Mahir Domi, Eqrem Çabej, Emil Lafe. Tiranë: Akademia e Shkencave. 1973.  
  • Studime etimologjike në fushë të shqipës I–III. (’Albán nyelvi etimológiai tanulmányok I–III.’). Tiranë: Akademia e Shkencave. 1976–1996.  
  • Studime për fonetikën historike të gjuhës shqipe (’Tanulmányok az albán nyelv történeti fonetikájáról’). Tiranë: Akademia e Shkencave. 1988.  
  • Shqiptarët midis Perëndimit dhe Lindjes (’Albánok Nyugat és Kelet között’). Tiranë: Çabej MÇM. 1994.  

JegyzetekSzerkesztés

  1. Jacques 2009 :34.; Elsie 2010 :67.; Elsie 2013 :68.
  2. Elsie 2010 :67.; Elsie 2013 :68.
  3. Elsie 2010 :67–68.; Elsie 2013 :68.
  4. Métais 2006 :307.; Elsie 2013 :68.
  5. Dervishi 2012 :29.
  6. Elsie 2010 :68.; Elsie 2013 :68.
  7. Métais 2006 :329.
  8. Elsie 2010 :68.; Elsie 2013 :68.
  9. Elsie 2010 :68.; Elsie 2013 :68.
  10. Schütz 1999 :46.; Métais 2006 :329.; Jacques 2009 :34.; Elsie 2013 :68.
  11. Elsie 2010 :68.; Elsie 2013 :68.
  12. Jacques 2009 :34–35.; Elsie 2010 :68.; Elsie 2013 :68–69.
  13. Schütz 2002 :140–141., 148.; Schütz 2004 :114.; Jacques 2009 :35., 38.; Sotirović 2012 :48.
  14. Elsie 2005 :12.; Elsie 2010 :66., 68.; Elsie 2013 :69.
  15. Uçi 1986 :73.
  16. Elsie 2010 :68.; Elsie 2013 :69.
  17. Elsie 2010 :103.
  18. Elsie 2010 :68.; Elsie 2013 :68.

ForrásokSzerkesztés

  • Dervishi 2012: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225  
  • Elsie 2005: Robert Elsie: Albanian literature: A short history. London; New York: I.B. Tauris. 2005. ISBN 1845110315  
  • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • Métais 2006: Serge Métais: Histoire des albanais: Des illyriens à l’indépendance du Kosovo. Paris: Fayard. 2006. ISBN 2213628947  
  • Schütz 1999: Schütz István: Albán. In A világ nyelvei. Főszerk. Fodor István. Budapest: Akadémiai. 1999. 44–48. o. ISBN 9630575973  
  • Schütz 2002: Schütz István: Fehér foltok a Balkánon: Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába. Budapest: Balassi. 2002. ISBN 9635064721  
  • Schütz 2004: Schütz István: Mítoszok és mondák nyomában. In Mítoszok nyomában… Mítoszképzés és történetírás a Duna-tájon: Tanulmányok. Főszerk. Miskolczy Ambrus; szerk. Hausner Gábor, Kincses Katalin. Budapest: ELTE Román Filológiai Tanszék; Központi Statisztikai Hivatal Levéltára. 2004. 104–119. o. ISBN 9632157672  
  • Sotirović 2012: Vladislav Sotirović: Who are the Albanians? The Illyrian anthroponomy and the ethnogenesis of the Albanians. Serbian Studies, XXVI. évf. 1–2. sz. (2012) 45–79. o.
  • Uçi 1986: Alfred Uçi: Historiche wurzeln und Besonderheiten der Albanischen Volkskultur. In Albanien-Syposion 1984. Hrsg. von Klaus Beitl. Kittsee: Österreischische Museum für Volkskunde. 1986. 59–84. o.