Erney Károly

(1874–1951) közgazdász, bankigazgató
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 6.

Nagyernyei Erney Károly, 1911-ig Engeszer Károly[1] (Budapest, 1874. február 13. – Budapest, 1951. június 27.) közgazdász, bankigazgató, országgyűlési képviselő.

Erney Károly
SzületettEngeszer Károly Móric
1874. február 13.
Budapest
Elhunyt1951. június 27. (77 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaHausner Alojzia Auguszta
(h. 1908–1948)
SzüleiErney József
Foglalkozása
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (37/2-1-5)
A Wikimédia Commons tartalmaz Erney Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Apja nagyernyei Erney József (szül. Engeszer József) kormányfőtanácsos, a Nemzeti Zenede igazgatója, anyja Kammermayer Ilona. Tanulmányait Budapesten, a Kereskedelmi Akadémián végezte, majd a Pesti Hazai Első Takarékpénztár szolgálatába lépett. Mint gyakornok kezdte 1894-ben s fokról fokra haladva, több évtizedes szolgálat után, néhai Walder Gyula utódaként, 1924 végén az intézet vezérigazgatói székébe lépett.

A Tanácsköztársaság alatt börtönbe került, de a rendszer bukása után folytatta tevékenységét. Rendkívül kiterjedt közgazdasági tevékenységét ez intézeten kívül egész sor pénzintézet, kereskedelmi és iparvállalat igazgatóságában folytatta.

Igazgatósági tagja volt egyebek között a Hazai Banknak, a Nasici Tanningyár és Gőzfűrész Rt.-nek, az Első Magyar Gazdasági Gépgyár Rt.-nek, a Borsod-Miskolci Gőzmalom Rt.-nek, a Fővárosi Serfőző Rt.-nek, a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt.-nek és a Hangya Szövetkezetnek.

Választmányi tagja a Pénzintézeti Központnak, főtanácsosa a Magyar Nemzeti Banknak. Tőzsdetanácsos és a Budapesti Kereskedelmi Akadémia vezérlő bizottságának elnöke. Tagja az Országos Ipartanácsnak és a Kereskedelmi Szakoktatási Tanácsnak.

A magyar közgazdaság terén szerzett érdemeinek elismeréséül Horthy Miklós kormányzó 1923-ban kincstári főtanácsossá nevezte ki. Politikai aktivitást gróf Bethlen István fellépéséig nem vállalt, ezt követően azonban híveihez csatlakozott, és politikai körökben gyakran emlegették a szabad királyválasztó politika egyik előharcosának.

Tanácsát a pénzügyminiszterek gyakran kikérték, és e réven sok fontos pénzügyi vonatkozású intézkedésre gyakorolt elhatározó befolyást.

Ilyen irányú tevékenysége közül meg kell említeni, hogy annak idején gróf Klebelsberg Kuno akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter felkérésére ő csinálta meg a Magyar Királyi Operaháznak aranyköltségvetését, amikor a kultuszminiszter az állami színházak anyagi ügyeinek rendezésével foglalkozott, és az Erney-féle arany-költségvetési tervezet alapján állította össze a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az operaház költségvetését.

1927-től tagja az Országgyűlés felsőházának, a kormányzó nevezte ki élethossziglan szóló időtartamra a felsőház tagjává. Közgazdasági és pénzügyi témákról szóló beszédeit a Ház mindig kivételes figyelemmel hallgatta meg.

Apja, és törvényes leszármazottai (Károly, Jenő, Móric fiai és Janka leánya, férjezett Hollósi Béláné) nagyernyei előnévvel nemesi rangot és címert kapott a királytól.[2]

 
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben. Alkotó: Horvay János
  1. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 63923/1911. Forrás: MNL-OL 30792. mikrofilm 327. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1911. év 10. oldal 14. sor
  2. MNL OL. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 72. kötet - 829 - 830. oldal