Főmenü megnyitása

Ernszt Teodorovics Krenkel (Białystok, 1903. december 24.Moszkva, 1971. december 8.) német származású orosz sarkutazó, az „Északi-sark–1” nevű szovjet sarkkutató állomás rádiósa.

Ernszt Teodorovics Krenkel
Ernst Krenkel.jpg
Született 1903. december 24.
Białystok
Elhunyt 1971. december 8. (67 évesen)
Moszkva
Állampolgársága
Foglalkozása
  • felfedező
  • újságíró
  • politikus
  • bélyeggyűjtő
  • geográfus
Tisztség a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
Kitüntetései
Sírhely Novogyevicsi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernszt Teodorovics Krenkel témájú médiaállományokat.

Krenkel 1924 és 1938 között különböző sarkkutató állomásokon dolgozott rádiósként. Részt vett a világ legészakabbra fekvő rádióállomásának a létrehozásában a Ferenc József-földön, és 1930. január 12-én felállította a rövidhullámú rádiózás akkori rekordját: kapcsolatot teremtett Howard Masonnel, a Richard Evelyn Byrd-féle Antarktisz-expedíció rádiósával. 1931-ben részt vett az „LZ 127”-jelű Zeppelin-léghajó sarkvidéki útjában. 1932-ben az Otto Schmidt által vezetett expedíció rádiósaként, a Szibirjakov jégtörővel egy hajózási idény alatt először sikerült keresztül hajózniuk a legendás Északkeleti-átjárón, Arhangelszktől Vlagyivosztokig.

1934-ben részt vett a szintén Otto Schmidt által vezetett Cseljuszkin-jégtörő sarki útján. A jégtörő a Csukcs-félszigetnél a zajló jég közé szorult és összeroppant. A legénység a jégen felvert sátrakban keresett menedéket, és Krenkel rádiótudósításainak köszönhetően a szovjet sarki repülő-flottának egy hónap alatt sikerült mindenkit kimenekítenie. Az expedíció után elismerésképpen Krenkel megtarthatta amatőr rádiósként az elsüllyedt jégtörő hívójelét (RAEM).

1937-1938-ban az „Északi-sark–1” nevű szovjet tudományos sarkutazás rádiósa volt. Az expedíció vezetője Papanyin volt; az ő szervező munkájának, és Krenkel folyamatos rádiótudósításainak köszönhető megmenekülésük, miután a jégtábla, amelyen utaztak széttöredezett. Arcképe számos szovjet bélyegen megjelent. Az 1937-1938-as expedícióban teljesített szolgálataiért a Szovjetunió Hőse kitüntetést adományozták neki.

A második világháború alatt szovjet sarkutazók családjának a kimentését irányította az ostromlott Leningrádból. 1948-ban egy moszkvai rádiónak lett a vezetője, majd 1951-től haláláig egy hidrometeorológiai felszereléseket gyártó vállalatnál dolgozott.

Magyar nyelven megjelent műveiSzerkesztés

  • Hívójelem RAEM; ford. Bánkuti Gábor; Gondolat–Kárpáti, Bp.–Uzsgorod, 1977 (Világjárók)