Főmenü megnyitása

Esterházy Johanna

magyar hárfás és mecénás

Galánthai gróf Esterházy Johanna (más írásmóddal: Eszterházy, valamint Jeanne, születési neve: Batthyány Johanna) (1798. szeptember 5.Bécs, 1880. június 8.) magyar hárfás és mecénás.

Esterházy Johanna
Született 1798. szeptember 5.
Elhunyt 1880. június 8. (81 évesen)
Bécs[1]
Állampolgársága magyar[2]
Foglalkozása
  • zenész
  • hárfaművész
  • zongoraművész

CsaládjaSzerkesztés

Férje galánthai gróf Esterházy Alajos (1780-1868) alezredes, császári és királyi kamarás, Csesznek vára örökös ura, az Esterházy család grófi szárnyának a tagja volt. 1818. május 20-án házasodtak.[3] Nővére, Batthyány Jozefa (1793-1831) férje bátyjának, Esterházy Ferencnek (1778-1855) volt az első felesége. A két házaspárnak nem voltak gyermekei.

Apósa, a szabadkőműves gróf Esterházy Nepomuk János, Veszprém vármegye főispánja régiséggyűjtő és Mozart támogatója volt.

1836-ban férje a Magyar Udvari Kancelláriához kérelmet terjesztett elő útlevél kiadásáról Genuaba öt hónapra a maga és felesége számára.[4]

ÉletpályájaSzerkesztés

Hárfatanulmányait kora egyik legnagyobb hárfaművészénél, az angol Elias Parish Alvarsnál folytatta, aki 1836-tól Bécsben élt, s akit 1846-ban udvari Virtuoso címmel tüntettek ki. Esterházy Johanna Parish Alvars legjelentősebb támogatója volt, amiért az hálából 27 hárfás művének ajánlásban szerepeltette. 1842 őszén Chopin is megtisztelte, a Gesz-dúr Impromptujét (Op. 51.) ajánlotta neki.

1849-ben Parish Alvars 41 éves korában elhunyt Bécsben. 1852-ig Liszt Ferenc, Carl Czerny és Anton Rubinstejn pártfogoltja, Dunkl Nepomuk János zongoraművész volt a házi zongoratanára.[5] Ettől az évtől haláláig Bécs Hietzing kerületében, a Villa Schoppban élt, s 1875-ig a Johann Dubez zeneszerző, hárfa- és gitárművész állt a szolgálatában. Mivel Dubez és testvérei, Anna Dubez és Dubez Péter hárfások első tanárja szintén Parish Alvars volt, feltehető, hogy tanulmányaikat a nagy mecénás hírében álló Esterházy Johanna támogatta.

Az 1838-as pozsonyi árvíz idején férje 20, ő 50 Ft-tal járult hozzá a rászorulók segélyezéshez.[6] 1847-ben éhínség volt a Felvidéken. A rászorulóknak indított gyűjtés során 1000 Ft-tal járult hozzá a segélyezéshez. (Összehasonlításul: V. Ferdinánd 200 000 Ft-os hitelkeretet nyitott, más főnemes adakozók pedig rendszerint 5-300 Ft-os adományt tettek a rászorulók számára.)[7]

Halála utána a belügyminiszter által kezelt országos alap létesült, amelynek vagyona 1886-ban 278 650 Ft volt. (A lelencházi alap vagyona ugyanebben az évben 219 100 Ft, a Nemzeti Színház alapjáé 122 654 Ft volt.)[8] Az alapítvány éves jelentései szerint még 1922-ben is működött.[9]

Sírhelye, melyet 1857-ben gótikus stílusban építtetett, a hietzingi temetőben található. Férjével és több később odatemetkező rokonával együtt nyugszik itt.

JegyzetekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés