Fábiánsebestyén–Árpádhalom-vasútvonal

vasútvonal

Az egykori 148-as számú[4] Fábiánsebestyén–Árpádhalom-vasútvonal egy egyvágányú vasúti mellékvonal volt a Dél-Alföldön. Az Orosháza–Szentes–Csongrád-vasútvonallal egy időben, annak szárnyvonalaként épült ki. 1906. december 5-én adták át. Fő célja a közeli grófi uradalmak bekapcsolása volt a vasúthálózatba. Végét az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció jelentette, 1972-ben szüntették meg. Két kisvasúti hálózat is csatlakozott hozzá.

Fábiánsebestyén–Árpádhalom vasútvonal
Az egykori árpádhalmi vasútállomás. A sínek a kép előterében voltak. Az épületet átalakították, több ablakot befalaztak. Az állomás Fábiánsebestyén felőli oldalán őrház volt, mely ma is áll
Az egykori árpádhalmi vasútállomás.
A sínek a kép előterében voltak.
Az épületet átalakították, több ablakot befalaztak.
Az állomás Fábiánsebestyén felőli oldalán őrház volt, mely ma is áll
Nyomtávolság:1435 mm
0 Fábiánsebestyén[1] 147-es sz. vonal
4 Nádashalom mh.
6 Nagymágocs[2] mh, kisvasút Nagymágocs felé
8,5 Árpádhalom[3] kisvasút Árpádhalom
és Nagymágocs felé
A vonal pályaadatai az 1943. december 31-i állapot szerint
Hirdetmény a vasútvonal bezárásáról

TörténeteSzerkesztés

A Szentest Orosházával összekötő vasútvonal építésére és üzembentartására Gerster Béla és Török Emil budapesti mérnökök kaptak engedélyt, és létrehozták az Orosháza–Csongrád Helyiérdekű Vasút Részvénytársaságot. Részvényesek voltak: Békés és Csongrád vármegyék, Szentes város, Gádoros és Orosháza községek,[5] valamint az érintett nagybirtokosok. Sikerült az érdekelteknek a vonalvezetés mikéntjéről is megegyezniük: a HÉV fővonala Orosháza–Gádoros–Fábiánpuszta–Szentes útvonalon halad, Fábián állomásból kiágazva pedig szárnyvonalat építenek az uradalmak kiszolgálására. A vasútvonalak építéséhez szükséges tőkét 3 884 000 koronában határozta meg a minisztérium, melyből 238 000 koronát járműbeszerzésre kellett fordítani, 70 000 koronát tartalékalapba kellett csoportosítani, így magára az építésre 3 576 000 korona jutott.[6] Az építést az 1906. évi XVII. törvénycikk engedélyezte:[7]

„1. § A ministerium felhatalmaztatik a m. kir. államvasutak Orosháza állomásából kiágazólag a szentes–kunszentmártoni h. é. vasut Szentes állomásán át a m. kir. államvasutak Csongrád állomásáig vezetendő fővonalból és e fővonal 60/61 szelvényei között kiágazólag a Tisza folyó partjáig tervezett vontató vágányból, továbbá a fővonal Fábián állomásából kiágazólag a Zoltántér majorig vezetendő szárnyvonalból álló h. é. vasutnak az 1880. évi XXXI. és az 1884. évi IV. törvénycikkben foglalt feltételek alatt leendő engedélyezésére.”

– 1906. évi XVII. törvénycikk az orosháza–szentes–csongrádi h. é. vasut engedélyezése tárgyában (részlet)

A HÉV által épített vasúti pályák teljesen új anyagból, a helyiérdekű vasúti szabvány alapján könnyű, 9 méteres, 23,6 kg/m tömegű „i” rendszerű sínekből készültek, bányakavics ágyazatban, mezőnként 13 talpfával. Az árpádhalmi szárnyvonal sínjei egy évvel fiatalabbak voltak a Szentes–Orosháza vonal sok helyen ma is megtalálható eredeti sínjeinél; 1906-ban készültek a diósgyőrött, feliratuk DIÓSGYŐR 1906 B.A. volt.[8] Ez a felépítménytípus – bár meglehetősen gyakori volt alkalmazása a HÉV-vonalakon – már akkor sem számított korszerűnek (fővonalakon már akkor 42 kg-os síneket alkalmaztak, zúzottkő ágyazattal), kihordási idejét is csak 25 évre tervezték - ennek ellenére az 1970-es évekig, a vonal megszüntetéséig nem változott a felépítmény. A vonalakon a legnagyobb menetsebességet a hatóság 40 km/órában határozta meg, a tengelyterhelést pedig 12 tonnában. A 8,5 km-es szakaszon a forgalom 1906. december 5-én indult meg.

A szárnyvonal a fábiáni[9] állomástól Zoltántér majorig vezetett - a mai Árpádhalom falutól kb. 1,5 km-re nyugatra ért véget. A két végállomás között 2 megálló volt Nádas-halomnál és Lajostanya majornál (későbbi nevén Nagymágocs mh.). Lajostanyánál a 600 mm nyomtávolságú mágocsi uradalmi vasút csatlakozott a nagyvasúthoz Nagymágocs felé – bár a megállóhely a Nagymágocs nevet is felvette, ugyanis messze esett a falutól. Árpádhalom állomásról a 760 mm nyomtávolságú Szegvári Gazdasági Vasút két vonala indult ki: az egyik Árpádhalom falu, a másik Nagymágocs felé.[10] Az árpádhalmi vasútállomáson túl a nyíltvonal folytatásaként 30 méter hosszan rakodóvágány épült.

A vasútvonal végzetét az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció jelentette, amely a vasúti forgalom közútra terelését szorgalmazta, ami országszerte vonalbezárásokkal járt. A forgalom 1972. szeptember 30-án állt le, egy év múlva a síneket is felszedték. Nemcsak a nagyvasúti vonalat, hanem a hozzá csatlakozó Szegvári Gazdasági Vasút vonalát is felszámolták. A járműveket és a sínanyagot 1971-ben még Árpádhalom állomáson rakodták vasúti kocsikba - egy évvel a nagyvasút bezárása előtt. A koncepció a Szentes–Orosháza vonalat fenntartandó és felújítandó vonalnak jelölte, azonban felújítása a mai napig elmaradt.

A vasútvonal nyomvonalával ma jórészt párhuzamos a Fábiánsebestyén–Árpádhalom közút, bár van ahol eltér tőle. Árpádhalom állomásépülete és őrháza, valamint Nagymágocs (Lajostanya major) állomás felvételi épülete ma is áll.

Lásd mégSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Korábbi nevén Fábián.
  2. Eredeti neve Lajostanya volt, magától a falutól messze esett.
  3. Korábbi nevén Zoltántér-major.
  4. A 148-as számot ma a Kecskemét–Kiskőrös-vasútvonal viseli.
  5. Orosháza csak 1946-ban kapott városi rangot.
  6. Tisza István: A magyar állami, magán és helyiérdekű vasutak fejlődése 1900 és 1914 között. Magyar Vasúttörténet, KÖZDOK, Budapest, 1996
  7. Forrás: CompLex Kiadó Kft. 1000 év törvényei internetes adatbázis Archiválva 2008. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
  8. A B.A. rövidítés jelentése Bessemer-acél, mellyel az acélgyártási módszert jelölték.
  9. A falu később vette fel a Fábiánsebestyén nevet.
  10. Utóbbi kisvasúti vonal töltése ma is látható a Nagymágocs felé vezető út jobb oldalán.