Földi harkály

madárfaj

A földi harkály (Geocolaptes olivaceus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.[1]

Infobox info icon.svg
Földi harkály
A természetes élőhelyén
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Alrend: Pici
Alrendág: Picides
Család: Harkályfélék (Picidae)
Alcsalád: Harkályformák (Picinae)
Nemzetség: Malarpicini
Nem: Geocolaptes
Swainson, 1832
Faj: G. olivaceus
Tudományos név
Geocolaptes olivaceus
(Gmelin, 1788)
Szinonimák
  • Picus olivaceus Gmelin, 1788
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Földi harkály témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Földi harkály témájú médiaállományokat és Földi harkály témájú kategóriát.

Nemének az egyetlen faja.

ElőfordulásaSzerkesztés

A földi harkály előfordulási területe Dél-Afrika. A következő országokban található meg: Dél-afrikai Köztársaság, Lesotho és Szváziföld. Az elterjedési területe délnyugattól északkeleti irányba fut végig. Eme területen kívül, ezidáig még nem észlelték.[1]

MegjelenéseSzerkesztés

Az élőhelyén, a 30 centiméteres hosszával a legnagyobb harkályok egyike. A háti része szürkésbarna, világos pontozással. A farktollak tövei vörösek; bár röptében jobban látszanak. A szárnyainak felső része és a farktollak barnák, fehér csíkozással. A begyi és hasi tájék drapp, rózsaszínes vagy vöröses árnyalattal. A csőre fekete, hosszú és vékony. A lábai szürkék. A szivárványhártyái (iris) rózsaszínek vagy sárgák. A hím és a tojó majdnem egyformák; azonban a tojón kevesebb rózsaszín és vörös van. A frissen kirepült fióka a tojóra hasonlít.[2]

ÉletmódjaSzerkesztés

A dombos és hegyvidékes száraz, de hűvös, sziklás tájakat kedveli. Más harkályoktól eltérően a talajon mozog és táplálkozik. A legfőbb táplálékát a hangyák képezik; egyaránt elfogyassza a lárvákat, a bábokat és az imágókat is. Ezeket a korhadó fákból vagy kövek alól vájja ki, és a ragadós nyelvével kapja el. Általában párban vagy kisebb csapatban tartózkodik. Táplálkozáskor az egyik madár őrt áll a veszélyekre leselkedve; körülbelül tízpercenként váltják egymást az őrködő madarak.[2]

SzaporodásaSzerkesztés

A költési időszaka tavasszal vagy kora nyáron van. A fészkét egy folyó meredek partszakaszába vájja. A fészekalj általában 3 darab fényesen fehér tojásból áll; ezek az üreg legvégén találhatók.[2]

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b 'Geocolaptes olivaceus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. a b c Gerard Gorman. Woodpeckers of the World: The Complete Guide. A&C Black, 190–191. o. (2014). ISBN 978-1-4081-4717-7 

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ground woodpecker című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés

  • Roberts' Birds of Southern Africa – 6th edition (John Voelcker Fund, 1993) ISBN 0-620-17583-4
  • Ground Woodpecker – Species text in The Atlas of Southern African Birds.
  • Picidae – Nashville Zoo
  • Gmelin, J.F., 1788. Caroli a Linné systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Tomus I. Editio decima tertia, aucta, reformata. - pp. i-xii, 1-500. Lipsiae. (Beer). BHLreference page [original description: p. 431]
  • Earlé, R.A., 1986: Reappraisal of variation in the Ground Woodpecker Geocoloptes olivaceus with notes on its moult (Gmelin) (Aves: Picidae). Navorsinge van die Nasionale Museum, Bloemfontein, 5: 79–92
  • Fauna Boreali-Americana 2(1831) p. 315,note