Földvári Rudolf
Földvári Rudolf (Kispest, 1921. május 20. – 2024. április 20.) magyar politikus, az 1956-os forradalomban való részvétele miatt börtönbüntetésre ítélték. Miskolc város díszpolgára.
| Földvári Rudolf | |
| Született | 1921. május 20. Kispest |
| Elhunyt | 2024. április 20. (102 évesen)[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1953. május 17. – 1957. május 9.) |
| Kitüntetései | Miskolc díszpolgára (2010) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Szülei szegény munkások voltak, ezért 1925–1927 között kénytelenek voltak Törökországban élni, mivel az apja csak itt kapott munkát. Hazatérve elvégezte a polgáriskolát, majd kifutófiú lett. 1940-től lakatos, majd minőségellenőr, végül segédművezető lett.
1942-ben sorkatonai szolgálatra jelentkezett, a frontra került, ahol 1944 decemberében szovjet fogságba esett, csak 1945 őszén helyezték szabadlábra.
Hazatérve az MKP tagja lett, egyben az üzemi pártszervezet titkárhelyettese. 1948-ban a SZOT propagandaosztályának vezetőjévé nevezték ki. Ő vezette be az Élmunkás-jelvényt és megszervezte az első sztálini munkaversenyt 1949-ben.
1951-ben elvégezte a pártfőiskolát, majd az MDP Központi Vezetősége Káderosztályának lett a vezetője. 1952–1954 között az MDP budapesti bizottságának volt első titkára, majd 1953–1957 között országgyűlési képviselő. 1954-ben részt vett a budapesti pártértekezleten, ahol többen (ő is) leszavazták Rákosi Mátyást, ezért büntetésből vidékre helyezték.
1956. október 24-én a miskolci DIMÁVAG keretén belül megalakult munkástanács mellé állt, majd tagja lett a Megyei Munkástanácsnak is. November 5-én a szovjetek forradalmi tevékenysége miatt letartóztatták és Ungvárra deportálták, ahonnan csak november 17-én térhetett vissza.
Szabadulása után a Megyei Tanács elnöke volt, majd 1957 márciusában felhagyott a politikával és újra Kispesten helyezkedett el lakatosként. Ez év március 15-én kizárták az MSZMP-ből, majd májusban letartoztatták, és 1958. július 18-án életfogytiglani börtönre ítélték, fellebbezés lehetősége nélkül. 1961-ben szabadult, újra lakatosként kezdett dolgozni, majd műszaki vezető lett. 1981-ben nyugdíjba vonult.
1990-ben rehabilitálták az ellene hozott ítélet alól, majd 1992–1997 között a Nagy Imre Társaság elnökségi tagja volt. 2010-ben Miskolc városa díszpolgárává választotta.
Művei szerkesztés
- Tiszta vizet a pohárba. Életútinterjú; készítette Molnár Adrienne; Nagy Imre Alapítvány, Bp., 2011
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Életrajza az 1956-os Intézet honlapján.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában