Fütyülő réce

Fütyülő réce
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Lúdalakúak (Anseriformes);
Család:	Récefélék (Anatidae);
Alcsalád:	Réceformák (Anatinae);
Nemzetség:	Úszórécék (Anatini);
Nem:	Anas;
Faj:	A. penelope;
Tudományos név
	Anas penelope; Linnaeus, 1758
Elterjedés
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Fütyülő réce témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fütyülő réce témájú médiaállományokat és Fütyülő réce témájú kategóriát.

A fütyülő réce (Anas penelope) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

ElőfordulásaSzerkesztés

Európa, Ázsia és Amerika északi részén elterjedt, télen délre vonul. A Kárpát-medencében rendszeres vendég.

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 45–51 centiméter, szárnyfesztávolsága 75–86 centiméter, testtömege pedig 500–1000 gramm. A tojó valamivel kisebb és könnyebb a hímnél.

A hím

és a tojó

A költési időszakon kívül tengerpartok és folyótorkolatok vidékén él. Kisebb-nagyobb csoportokban fordul elő. Napközben a csapatok a vízen tartózkodnak. Veszély esetén gyorsan képes a vízből felszállni és azonnal viszonylag gyorsan repül.

A földön a fütyülőréce gyorsabban és ügyesebben mozog, mint a többi récefaj. Elsősorban nappal jár táplálék után, de néhol jórészt éjszakai életmódúvá is válhat. Általában növényevő, de kagylókat és rovarokat is fogyaszt. Kedvenc eledele az iszapzónákban növő tengerifű. Ezenkívül egyéb növényeket és algákat fogyaszt nagyobb mennyiségben.

A többi récétől eltérően előszeretettel legel a tavak partján található fűfélékből is. Nagyobb rajai gyakran egész fűsávot legelnek le a partokon. Ez az egyetlen réceféle, amelyik így táplálkozik, így más récefajok társaságában ritkán figyelhető meg, de szívesen társul a hasonló életmódú örvös ludak társaságához.

SzaporodásaSzerkesztés

Észak-Európa növényekben gazdag sekély tavai és folyói mentén költ. Udvarlási időszaka április és május hónapokban van. Ilyenkor a gácsérok élénken dürrögnek. Felborzolják fejtollaikat és sárga fejtetőjüket mutogatják a tojóknak. A tojó a fészket lehetőleg fa vagy bokor alá rakja, főként víz közelébe, majd növényi anyagokkal és tollal béleli ki. Fészekalja 6-11 tojásból áll, melyeken 22-25 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók és 6 hetes korukra lesznek önállóak.