Farkas Imre (politikus, 1893–1955)

(1893–1955) magyar cipész, politikus, országgyűlési képviselő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 8.

Farkas Imre (Makó, 1893. október 28.Makó, 1955. március 13.[1]) magyar politikus, országgyűlési képviselő (MKP).

Farkas Imre

Született1893. október 28.
Makó
Elhunyt1955. március 13. (61 évesen)
Makó
PártMagyar Kommunista Párt

Foglalkozás

Életpályája

szerkesztés

Szülei: Farkas Mihály (1840–1931) kovácsmester és Tisza Irma volt. Elemi iskoláit Makón végezte el. Cipészinasként dolgozott; 1910-ben szabadult fel. 1910–1913 között a Rankli-cégnél volt segédmunkás. Az első világháború alatt orosz fogságban volt. 1918-ban tért haza Makóra. 1918 decemberében az MSZDP tagja lett. A Tanácsköztársaság bukásakor letartóztatták, majd később felmentették. Az 1920-as években a makói képviselő-testület és a megyei törvényhatósági bizottság tagja volt. 1921–1924 között cipészsegédként dolgozott. 1924-ben az MSZDP ellenőrző bizottságának tagja lett. 1931-ben az eleki országgyűlési választásokon nem nyert. 1944 áprilisában Ricsére internálták. 1944 őszén a polgári városparancsnokság megalapítója volt. 1945–1949 között a Csanád Vármegyei Nemzeti Bizottság elnöke volt. Az 1945-ös választásokon pótképviselő lett. 1946–1947 országgyűlési képviselő volt. Kiss Imre makói polgármester 1946. április 30-án lemondott képviselői posztjáról, így ő lett utódja. 1947-ben nem kapott mandátumot. 1948-ban a megye szociális felügyelője lett. 1950. március 17-én a város szociális titkára lett. 1951-ben lemondott titkári állásáról, mert eljárás indult ellene.

1958–1990 között Makón utca viselte nevét.[2]

Magánélete

szerkesztés

1931-ben házasságot kötött Molnár Rozáliával.[3]

Kitüntetései

szerkesztés
  • Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata (1946)
  • Szocialista Munkáért érdemérem (posztumusz, 1955)

További információk

szerkesztés
  • Csongrád megye forradalmi harcainak életrajzi gyűjteménye. Szerkesztette: Rácz János (Szeged, 1973)
  • A munkásmozgalom Csongrád megyei harcosainak életrajzi lexikona. Főszerkesztő: Antalffy György (Szeged, 1987)
  • Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4