Feketefarkú gyurgyalag
A feketefarkú gyurgyalag vagy szivárványgyurgyalag (Merops ornatus) a madarak (Aves) osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Feketefarkú gyurgyalag | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() A madár ausztráliai Darwin közelében
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Merops ornatus Latham, 1801 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Feketefarkú gyurgyalag témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Feketefarkú gyurgyalag témájú médiaállományokat és Feketefarkú gyurgyalag témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt John Latham angol ornitológus írta le 1801-ben.[3]
Előfordulása
szerkesztésAusztrália és Tasmánia bozótos-füves területein nyári vendég. A telet Ausztrália északi területein, néhány indonéz szigeten és Pápua Új-Guineán tölti. Elterjedési területén meglehetősen gyakori madár.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, lombhullató erdők, szavannák, folyók és patakok környékén, valamint szántóföldek, legelők és vidéki kertek.[4]
Megjelenése
szerkesztésA madár fej-hossza 19–21 centiméter; a hímek középső kormánytolla hosszabb, mint a tojóké. Szárnyfesztávolsága körülbelül 26 centiméter.
Életmódja
szerkesztésA feketefarkú gyurgyalag kifejezetten társas lény, és monogám. Tápláléka főként méhek és darazsak, de fürkészdarazsakat, szitakötőket, pillangókat és sáskákat is zsákmányol.
Szaporodása
szerkesztésAz ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési szezon elterjedésének északi határán az esős évszak előtt és után, déli határán pedig november és január között van. A madár a tojásait üregbe rakja. A feketefarkú gyurgyalag erőteljes, éles csőrét használja az üreg ásásához. Lábaival maga mögé kaparja a fellazított földet. E művelet közben lábai szabadon mozoghatnak: ilyenkor a madár csőrén és szárnyízületein támaszkodik. A munka oroszlánrészét a tojó végzi. Olyan elszántsággal ás, hogy ennek nemritkán faroktollai látják kárát, akár le is törhetnek. A két madár naponta mintegy 8 centiméterrel jut mélyebbre. A fészekaljban 3-7 fényes, fehér tojás található. A tojó kétnaponta tojik egy tojást. A kotlás 24 napig tart. A fiatal madarak 30 napos korban repülnek ki. Az első fészekalj madarai segítenek a szülőknek felnevelni a következő fészekaljat.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. május 29.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. május 29.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. május 29.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. május 29.)
Források
szerkesztés- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6