Felsődomonya

Felsődomonya (ukránul: Оноківці [Onokivci]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.

Felsődomonya (Оноківці)
Felsődomonyai utcakép
Felsődomonya címere
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Ungvári járás (2020–) Ungvári járás (–2020)
Község	Felsődomonya község
Rang	falu
Alapítás éve	1214
Irányítószám	89412
Népesség
Teljes népesség	2187 fő (2001) +/-
Népsűrűség	177,8 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	127 m
Terület	12,3 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 39′ 15″, k. h. 22° 20′ 30″48.654166666667, 22.341666666667
Felsődomonya Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsődomonya témájú médiaállományokat.

Földrajz

Felsődomonya Ungvártól északi irányba az Ung folyó völgyében fekszik.

Történelem

Első említése 1412-ből származik, de a határában talált régészeti leletek tanúsága szerint már ötezer évvel ezelőtt is lakott hely volt. A 14–17. században a Drugethek birtoka volt. Egy 1427-es összeírás szerint a faluban 32 porta adózott. A település a 16. század végére jelentősen elnéptelenedett, a lakosság száma csak a 17. század közepén indult növekedésnek. A népesség többsége ekkor szlovák-ruszin nemzetiségű volt. Ebben az időben épült temploma is, amely napjainkban is áll.

A trianoni békeszerződés előtt Ung vármegye Ungvári járásához tartozott. 1910-ben 680 lakosából 32 magyar, 17 német, 574 szlovák, 52 ruszin és 5 egyéb, ebből 404 római katolikus, 235 görögkatolikus, 17 református és 24 izraelita volt.

1946-ban a szlovák lakosság jelentős része csehszlovák–szovjet kormányközi megállapodás alapján Csehszlovákiába költözött.

Népesség

Ukrán – ruszin lakosságú falu. Lakosainak száma 2187 fő.

Önkormányzat és közigazgatás

• magyarul: 89412, Felsődomonya, Fő út 59.
• ukránul: 89412 с.Оноківці, вул.Головна, 59

Közlekedés

A települést érinti a Csap–Ungvár–Szambir–Lviv-vasútvonal.

További információk

• SZSZKSZ topográfiai térképe
• Ung vármegye domborzati térképe és leírása
• Ung vármegye közigazgatási térképe
• Magyarország helységnévtárai, 1873–1913

Források

• A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X