Ferdinand Hodler

Ferdinand Hodler (Bern, 1853. március 14. – Genf, 1918. május 19.) svájci festőművész, a legismertebb 19. századi svájci festő.

Ferdinand Hodler
Önarckép
Született	1853. március 14. Bern
Meghalt	1918. május 19. (65 évesen) Genf
Sírhely	Genf
Nemzetisége	svájci
Aki hatott rá	Diego Velázquez
Ferdinand Hodler aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Hodler témájú médiaállományokat.

Életpályája

Hodler szegény családból származott. Apja hamarosan meghalt, ekkor édesanyja egy alkoholista dekorációfestőhöz ment feleségül. Édesanyja 1865-ben meghalt és nyolc gyermeket hagyott árván – a legidősebb Ferdinand volt, akire 12 éves korában rászakadt a családfenntartás terhe. Festészeti tanulmányokba kezdett és hamarosan Genfbe költözött. Cégtáblákat festett és másolatokat készített a Musée Rath-ban. Anyagi helyzete javult, már spanyolországi tanulmányútra is telt – különösen Velázquez volt rá hatással. 1881-ben, 28 éves korában, bérelt először műhelyt. Ekkoriban még a historizmusnál tartott, önálló stílusa az 1880-as évek közepétől bontakozott ki. 1887-ben volt Bernben az első önálló kiállítása.

1889-ben vette feleségül Bertha Stuckit, ám boldogsága nem volt tartós. Ez az év hozta meg számára az áttörést Az éjszaka (Die Nacht) című festményével, amelyen az álom és a halál mellett megjelenik a szexualitás is. A genfi Musee Rath megijedt a várható reakcióktól: a megnyitó előtti napon döntöttek arról, hogy mégsem mutatják be. Így magánkiállításokon került a mű bemutatásra – nagy sikerrel. A képet hamarosan Párizsban, Münchenben és Velencében is bemutatták.

Az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyérmet nyert három kiállított művével. Ezt követően szecessziós áramlatokhoz csatlakozott: 1900-ban a Wiener Secessionhoz és a Berliner Secessionhoz, majd 1904-ben a Münchner Sezessionhoz is.

Hodler késői korszakából az Alpokról festett tájképei emlékezetesek. Németországban valamennyi művésztársaságból kizárták, miután 1914-ben aláírt egy tiltakozó levelet amiatt, mert a németek tüzérséggel rombolták le a Reims-i katedrálist. Szülőhazájában azonban elismerték: már 1911-ben két képét (Der Mäher, Der Holzfäller) bankjegyek motívumaként használták fel. 1916-ban tiszteletbeli professzori címet kapott Genfben. Megérte első retrospektív kiállítását, amelyet a Kunsthausban rendeztek Zürich-ben 1917-ben. Halála évében választották Genf díszpolgárává.

Galéria

• 
  Az alabárdos, 1895, Dallas Museum of Art
• 
  Louise-Delphine Duchosal portréja, 1885, olaj vászonra, 55 x 46.5 cm
• 
  Az éjszaka, 1889–1890, Bern, Kunstmuseum
• 
  A nappal, 1900, Bern, Kunstmuseum
• 
  A Genfi tó Chexbres-ből nézve, 1905, olaj vászonra,
• 
  Önarcképe, 1916

Irodalom

• Jura Brüschweiler (szerk.): Ferdinand Hodler. Benteli, Bern, 1983 ISBN 3716511099
• Jura Brüschweiler: La participation de Ferdinand Hodler au "Panorama" d'Edouard Castres et l'avènement du parallélisme hodlérien, in: Zeitschrift für Schweizerische Archäologie und Kunstgeschichte, Bd. 42, 1985/4, Zürich, 1985
• Ferdinand Hodler. Egy szimbolista látomás. Kunstmuseum Bern, 2009. április 9 – augusztus 10., Szépművészeti Múzeum, 2008. szeptember 9 – december 14.; szerk. Katharina Schmidt, Bernadette Walter, Therese Bhattacharya-Stettler, kurátor Katharina Schmidt; Szépművészeti Múzeum–Kunstmuseum, Bp.–Bern, 2008

További információk

• Kunstmuseum Bern
• Kunsthaus Zürich
• Ferdinand Hodler festményei – TerminArtors.com
• Egy szimbolista látomás – kiállítás a Szépművészeti Múzeumban