Ferrocénium-tetrafluoroborát

fémorganikus vegyület
Ferrocénium-tetrafluoroborát
Ferrocenium tetrafluoroborate.svg
FcBF4.jpg
Más nevek diciklopentadienilvas-tetrafluoroborát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1282-37-7
PubChem 124204127
ChemSpider 69007671
SMILES
[c1cccc1]-[Fe+]-[c2cccc2].F[B-](F)(F)F
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C10H10BFeF4
Moláris tömeg 272,84 g/mol
Megjelenés sötétkék por
Olvadáspont 178 °C (bomlik)
Oldhatóság (acetonitril) oldódk[forrás?]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A ferrocénium-tetrafluoroborát fémorganikus vegyület, képlete [Fe(C5H5)2]BF4. [Fe(C5H5)2]+ kationból és tetrafluoroborát (BF4) anionból álló só. A rokon hexafluorofoszfát só is kedvelt, hasonló tulajdonságokkal rendelkező reagens. A kationt gyakran Fc+ vagy Cp2Fe+ formában is rövidítik. Mélykék színű, paramágneses anyag.

A ferrocéniumsókat esetenként egyelektronos oxidálószerként használják, melynek a redukciója során keletkező ferrocén inert, az ionos termékektől könnyen elválasztható vegyület. A ferrocén-ferrocénium redoxipárt gyakran használják referenciaként az elektrokémiában. A ferrocén-ferrocénium rendszer standardpotenciálja a normál hidrogénelektródhoz viszonyítva 0,400 V,[2] és az elektródpotenciál értéke a különböző oldószerekben is meglehetősen állandó.[3]

ElőállításaSzerkesztés

Előállítható a ferrocén – jellemzően vas(III)-sóval történő – oxidálásával, majd fluorbórsav hozzáadásával. Kereskedelmi forgalomban is kapható.[4] Több más oxidálószer is jól használható, például a nitrozil-tetrafluoroborát[5] Számos analóg ferrocéniumsó is ismert.[6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ferrocenium tetrafluoroborate 482358. Sigma-Aldrich
  2. Standard Potentials in Aqueous Solution. New York: IUPAC (1985) 
  3. Gritzner, G., & Kůta, J. (1984. June). „Recommendations on reporting electrode potentials in nonaqueous solvents”. Electrochimica Acta 29 (6), 869-873. o. DOI:10.1016/0013-4686(84)80027-4.  
  4. (1996) „Chemical Redox Agents for Organometallic Chemistry”. Chem. Rev. 96 (2), 877–910. o. DOI:10.1021/cr940053x. PMID 11848774.  
  5. (1989) „Solvent and electrolyte effects on the kinetics of ferrocenium-ferrocene self-exchange. A reevaluation”. J. Phys. Chem. 93 (5), 2152. o. DOI:10.1021/j100342a086.  
  6. (2000. február 5.) „Synthesis, Crystal Structure, and Reactions of the 17-Valence-Electron Rhenium Methyl Complex [(η5-C5Me5)Re(NO)(P(4-C6H4CH3)3)(CH3)]+ B(3,5-C6H3(CF3)2)4: Experimental and Computational Bonding Comparisons with 18-Electron Methyl and Methylidene Complexes”. J. Organomet. Chem. 616, 54–66. o. DOI:10.1016/S0022-328X(00)00531-3.  

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferrocenium tetrafluoroborate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.