Fokföldi delfin

emlősfaj

A fokföldi delfin (Delphinus capensis) az emlősök (Mammalia) osztályának cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjébe és a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Fokföldi delfin
A természetes élőhelyén
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Cetek (Cetacea)
Alrend: Fogascetek (Odontoceti)
Család: Delfinfélék (Delphinidae)
Nem: Delphinus
Linnaeus, 1758
Faj: D. capensis
Tudományos név
Delphinus capensis
J. E. Gray, 1828
Szinonimák
  • Delphinus bairdii Dall, 1873
  • Delphinus major Gray, 1866
  • Delphinus tropicalis van Bree, 1971
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fokföldi delfin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fokföldi delfin témájú kategóriát.

Rendszertani besorolása és alfajaiSzerkesztés

Az 1990-es évek közepéig azonosnak tartották a közönséges delfinnel (Delphinus delphis).[3][4] 1994-ben, Heyning és Perrin kutatásai,[5] később pedig Kingston és Rosel kutatásai arra az eredményre jutottak, hogy a fokföldi delfin önálló faj, és nem azonos a közönséges delfinnel.[6] Egyes vizsgálatok egy harmadik fajt is mutatnak, az arábiai delfint (Delphinus tropicalis), amelynek igen hosszú a csőre és az Indiai-óceánban, valamint a Vörös-tengerben él, de az is lehet, hogy ez a harmadik faj, csak egy változata a fokföldi delfinnek.[3]

  • Delphinus capensis capensis J. E. Gray, 1828
  • Delphinus capensis tropicalis van Bree, 1971 - arábiai delfin

ElőfordulásaSzerkesztés

A fokföldi delfin előfordulási területe jóval szaggatottabb, mint a közönséges delfinné. A trópusi és mérsékelt övi melegebb vizek lakója.[2] Elterjedési területei közé tartoznak: Afrika nyugati és déli részei, Dél-Amerika nyugati partjainak legnagyobb része, Közép-Kaliforniától Közép-Mexikóig lévő terület, valamint Japán, a Koreai-félsziget és a Kínai Köztársaság tengervizei. A Vörös-tengerben és Omán közelében is észrevették - arábiai delfin.[3] Legészakibb jelenléte a kanadai Vancouver-szigetnél volt; azonban itt ritka kóborlónak számít.

MegjelenéseSzerkesztés

Közepes méretű delfinfaj, mely kisebb mint a nála közismertebb palackorrú delfin (Tursiops truncatus). A felnőtt állat 1,9-2,5 méter hosszú és 80-235 kilogramm testtömegű - bár az átlag 80-150 kilogramm.[4] A hím hosszabb és nehezebb, mint a nőstény.[4] A háti része sötét, a hasi része fehér. Testének elülső részén az oldalai világosszürkék, halványsárgák vagy aranysárgák; és a hátsó részén piszkosszürkék.[7] A megnyúlt szájában, azon belül mindkét állkapcsában 60-60 darab kis, de hegyes foga van.[2][8][9]

ÉletmódjaSzerkesztés

Általában a sekély és meleg vizű part menti térségeket kedveli. Több száz vagy több ezer fős csoportokban él; eme hatalmas csoportokon belül több kisebb, 10-30 fős csoport van - ezeket általában azonos nemű vagy korú állatok alkotják.[2] Néha Globicephala-fajok vagy sziláscetek társaságában úszik.[3] Játékos, vízből való kiugrásai során lehet megfigyelni ezt a fajt.[4] Főképp kisebb csontos halakkal táplálkozik, ilyenek például a heringfélék és a makrélafélék; étrendjét kiegészíti fejlábúakkal és ritkán rákokkal is. Amikor nem elegendő a táplálék, a nagy csoportok egy időre feloszlanak.[10] Legfeljebb 280 méter mélyre úszik le és akár 8 percig is visszatartja lélegzetét.[2]

Legfeljebb 40 évig él.[2]

SzaporodásaSzerkesztés

A vemhesség tavasztól őszig tart, körülbelül 10-11 hónapon keresztül.[2][4] Az újszülött borjú 80-100 centiméter hosszú és 10 kilogramm testtömegű.[4] Az újszülött és a fiatalabb példányok sötétebbek a felnőtteknél.[10] Két ellés között 1-3 év telhet el.[4] Fogságban sikeresen kereszteződik a palackorrú delfinnel; egy alkalommal egy ilyen hibrid példányt egy palackorrú delfinnel párosítottak; ilyenformán kitudódott, hogy a hibridek, legalábbis egyesek ivarképesek.[3][11]

A fokföldi delfin és az emberSzerkesztés

Fogságban igen ritka ez a delfinfaj. A vadonban más cetekkel együtt, számos fokföldi delfin gabalyodik bele a halászhálókba, illetve akad fel a hosszú zsinóros horgokba. A tengerek szennyezése is számos példányban kárt tesz; ugyanúgy a hajócsavarok is.[12][13][14][15] Kalifornia vizeiben körülbelül 25-43 ezer fősre becsülik az állományt. Dél-Afrikában 15 000-20 000 fokföldi delfint tartanak számon.[16]

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. {{{assessors}}} (2008). Delphinus capensis. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 7 October 2008.
  2. a b c d e f g Long-beaked common dolphin. Encyclopedia of earth, 2011. december 1. (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  3. a b c d e Perrin, W.. Common Dolphins, Encyclopedia of Marine Mammals. Academic Press, 245–248. o. (2002). ISBN 0-12-551340-2 
  4. a b c d e f g Whales, Dolphins and Other Marine Mammals of the World, 174–176. o. (2006). ISBN 0-691-12757-3 
  5. Heyning JE, Perrin W F (1994) Evidence for two species of common dolphins (genus Delphinus) from the eastern North Pacific. Los Angeles County Mus. Nat. Hist. Contr. Sci. 442: 1–35.
  6. (2004) „Genetic differentiation among recently diverged delphinid taxa determined using AFLP markers”. The Journal of heredity 95 (1), 1–10. o. DOI:10.1093/jhered/esh010. PMID 14757724.  
  7. Reeves. Guide to Marine Mammals of the World, 388. o.. ISBN 0-375-41141-0 
  8. The Common Dolphin. [2008. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 3.)
  9. Jefferson TA, Webber MA, Pitman RL (2008) Marine mammals of the world. Elsevier, Amsterdam. ISBN 0123838533.
  10. a b Long-Beaked Common Dolphin (Delphinus capensis)'. NOAA Fisheries, Office of Protected Resources, 2012. (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  11. (2003. október 1.) „Captive-born bottlenose dolphin × common dolphin (Tursiops truncatus × Delphinus capensis) intergeneric hybrids”. Canadian Journal of Zoology 81 (10), 1755–1762. o, Kiadó: NRC Research Press. DOI:10.1139/z03-150.  
  12. Memorandum of Understanding Concerning the Conservation of the Manatee and Small Cetaceans of Western Africa and Macaronesia. Convention on Migratory Species. Cms.int (2008-10-03). Retrieved on 2014-01-04.
  13. Memorandum of Understanding for the Conservation of Cetaceans and Their Habitats in the Pacific Islands Region. Pacificcetaceans.org. Retrieved on 2014-01-04.
  14. (2006) „Diseases, lesions and malformations in the long-beaked common dolphin Delphinus capensis from the Southeast Pacific”. Diseases of aquatic organisms 68 (2), 149–65. o. DOI:10.3354/dao068149. PMID 16532606.  
  15. (2004) „Contamination by persistent organochlorines in cetaceans incidentally caught along Brazilian coastal waters”. Archives of Environmental Contamination and Toxicology 46 (1), 124–34. o. DOI:10.1007/s00244-003-2239-y. PMID 15025172.  
  16. Shirihai, H. and B. Jarrett (2006). Whales, Dolphins and Other Marine Mammals of the World. Princeton, Princeton University Press. pp. 174–176. ISBN 0691127573.

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés