Fraknói Károly

(1900–1966) karnagy, zeneszerző, pedagógus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 8.

Fraknói Károly (eredeti neve: Friedlander Károly; 1934-ig) (Budapest, 1900. július 14.Budapest, 1966. november 4.) magyar karnagy, zeneszerző, pedagógus.

Fraknói Károly
SzületettFriedlander Károly
1900. július 14.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1966. november 4. (66 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (5B-8-18)
A Wikimédia Commons tartalmaz Fraknói Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Szülei: Friedlander Izidor és Weisz Etelka voltak.[3] Zenei tanulmányait a budapesti Nemzeti Zenedében tanulta Kladivkó Vilmos (hegedű) és Thomka István (zongora) tanítványaként. Ezt követően a budapesti Zeneakadémián Kemény Rezső (hegedű), Weiner Leó (zeneszerzés, kamarazene) és Zalánfy Aladár (orgona) tanította. 1922-ben az Állámi Színházak korrepetitora lett. 1923–1930 között a budapesti Városi Színházkarigazgatója, karmestere volt. 1930–1934 között a berlini Max Reinhardt színházak karmestereként dolgozott. 1935-től ismét a fővárosban működött. 1936-ban megalapította a Budapesti Női Kamarazenekart. 1939-től a Goldmark-zeneiskola oktatója volt. 1948–1960 között a budapesti Zeneművészeti Főiskola ének tanszakának tanára volt. 1950–1964 között a Magyar Állami Operaház korrepetitoraként tevékenykedett.

Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található (5B-8-18).

 
Fraknói Károly karnagy, zeneszerző, pedagógus sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető 5B-8-18
  • Zsidó népi kórusok (gyűjtemény, Budapest, 1948)
  • Két kórus (Budapest, 1954)
  • József Attila kórusok (Budapest, 1958)

További információk

szerkesztés
  • Kik voltak Ők? Nemzetközi zsidó életrajzi lexikon
  • Lévai Jenő: Írók, színészek, énekesek és zenészek regényes életútja a Goldmark-teremig. Budapest, 1943.
  • A magyar muzsika könyve. Szerkesztette: Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936.
  • Révai új lexikona VII. (Fej–Gak). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-927-241-8  
  • Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8