Friedrich Fabini

(1788–1864) erdélyi szász orvos, politikus, országgyűlési képviselő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 8.

Friedrich Fabini (magyarul Fabini Frigyes; Medgyes, 1788. november 13.Gyurgyevó, 1864. július 2.) erdélyi szász orvos, szemész, politikus, országgyűlési képviselő.

Friedrich Fabini
Született1788. november 13.
Medgyes
Elhunyt1864. július 2. (75 évesen)
Gyurgyevó
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1848. július 29. – 1848. szeptember 19.)
IskoláiTübingeni Egyetem (–1818, orvostudomány)
SablonWikidataSegítség

Miután a gimnáziumot szülővárosában elvégezte, 1811-ben a tübingeni egyetemen folytatott teológiai, majd orvosi tanulmányokat, ahol 1818-ban szerezte meg orvosdoktori címét. Az orvosi gyakorlathoz szükséges oklevél honosítása végett 1817-ben Bécsben, azután Pesten folytatta tanulmányait, ahol 1822-ben szerzett doktori fokozatot. Azután Medgyesre tért vissza és nemsokára Besztercére hívták meg kerületi orvosnak. 1823 augusztusában erdélyi tartományi szemorvosnak nevezték ki (ekkoriban a tartományban két szemorvos működött). 1835-ben megvált állásától és a nagysinki szék orvosa lett. 1843-ban Medgyesre ment gyakorló orvosnak. Végül vesztegzári orvosi állást vállalt el Havasalföldön a Duna mellett. Munkatárs volt a dr. Reimann által Bécsben kiadott Medizinische Jahrbüchernél.

1848-ban az unióellenes szász székek képviselői országgyűlési képviselővé választották Josef Schnellel együtt. A szász nemzeti törekvéseknek megfelelően az uniót ellenző álláspontot képviselt az első népképviseleti országgyűlésen. Kiállt a szász autonómia, a nyelvi és egyházi kiváltságok mellett, amiket sem a kormány, sem az országgyűlés nem tartott elfogadhatónak. Mivel az erdélyi szász univerzitás inkább bécs, mint a magyar ígéretek felé hajlott, a szász képviselők és az országgyűlés között nyílt szakításra került sor, melynek során a képviselők 1848. szeptember 19-én lemondtak mandátumukról. Kossuth Lajos kifejezett kérésére azonban bár az országgyűlés a lemondást elfogadta, addig nem akarta hazaengedni a szász képviselőket, amíg az újonnan kiírt választásokon mandátumot nyertek meg nem érkeznek. Ezt azonban a szászok nem várták be, elszöktek. Fabini is visszatért orvosi hivatásához, a szabadságharc után Gyurgyevó orvosa, majd patikusa lett.[1]

  • Dissertatio medico-chirurgica de hypopio. Tubingae, 1818.
  • Dissertatio politico-medica de inhumatione mortuorum, in universitate Pesthiensi publicae disquisitioni submissa, Pesthini, 1822.
  • Pflege gesunder und kranker Augen für Nicht-Aerzte. Leipzig und Pesth, 1831. (2. kiadás. Pesthini, 1835.)
  • Das Heilverfahren in Krankheiten, wo schnelle Hilfe nöthig ist. Hermannstadt, 1846.
  • Itinerär oder Handbuch für Reisende in Siebenbürgen. Hermannstadt. 1848.
  • Reise in Italien und zur Zee nach Spanien. Hermannstadt, 1848.
  1. Pálmány Béla (szerk.): Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Budapest: Magyar Országgyűlés. 2002. 245–246. o.  

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés