Gál László (katonatiszt)

(1810-1850) katonatiszt, honvédezredes

Gál László, Gaál László (Nagykőrös, 1810. január 18.Bulcs, 1850. február 25.) honvédezredes.

Gál László
Született 1810. január 18.
Nagykőrös
Elhunyt 1850. február 25. (40 évesen)
Bulcs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása

ÉletpályájaSzerkesztés

Szülővárosában végezte gimnáziumi, majd Pesten jogi tanulmányait. 1827-ben lépett a császári hadsereg 32. (Este) gyalogezredébe. 1830 és 1833 között a nemesi testőrségben szolgált, majd ismét a császári hadsereg különböző gyalogezredeiben. 1848 tavaszán a 39. (Dom Miguel) gyalogezred főszázadosa volt. Június közepén az Aradon szerveződő nemzetőrségbe őrnaggyá nevezték ki. Október 20-ától egy nemzetőr különítmény parancsnokaként három hét alatt megtisztította Arad és Zaránd vármegyét és Temes vármegye északi részét a román felkelőktől. November közepétől alezredessé léptették elő és az aradi ostromsereg egyik dandárának parancsnoka lett. 1848 végén ő vezette a Bem tábornok megsegítésére küldött sereget Dévára. Februártól a szegedi hadosztály Szabadkán állomásozó dandárának parancsnokává nevezték ki. Március 5-én a kaponyai ütközetben legyőzte a Szabadka határáig előnyomuló szerb csapatokat. Márciustól a IV. (Bácskai) hadtest egyik hadosztályának parancsnokaként részt vett a Perczel Mór vezette ellentámadásban. Április 1-jén ezredessé léptették elő és április 29-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Harcolt a június 7-ei kátyi ütközetben, majd miután Perczel Mór vezérőrnagyot a vesztes csata után leváltották, június 15-én szolidaritásból ő is lemondott beosztásáról. Júliustól a Perczel parancsnoksága alatt szerveződő tartalék hadtest alakításában vett részt. Július 30-ától ennek a hadtestnek a parancsnoka lett és csatlakozott a közép-tiszai hadsereghez, majd a Délvidéken létrehozott fősereghez. Tartalékként részt vett a szőregi és a temesvári csatában. A temesvári csatában súlyos sebet kapott. Sérüléséből már nem épült fel, néhány hónap múlva meghalt.

Külső hivatkozásokSzerkesztés