Wikipédia

Góth Imre

(1893–1982) magyar származású angol festő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 3.

Góth Imre (született: Goldschmidt Imre, külföldön: Imre Goth; Szeged, 1893. március 9.[5][6] – London, 1982. március 22.[7]) magyar festőművész, grafikus, az art déco mestere.

Góth Imre
SzületettGoldschmidt Imre
1893. március 9.[1][2][3]
Szeged
Elhunyt1982. március 22. (89 évesen)[1][2][3]
London[4]
Állampolgárságamagyar
SzüleiGoldschmidt Lajos
Kohn Helén
Foglalkozásafestőművész
KitüntetéseiFerenc József-rend lovagkeresztje (1917)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés

Szegeden, Goldschmidt Lajos tehetős fa- és szénkereskedő és Kohn Helén (Ilona) fiaként született. A szegedi Piarista Gimnáziumba járt, ahol rajztanára az a Nováky Bertalan volt, aki tanította Nyilasy Sándort, Bánszki Tamást és Devich Sándort is. Bár 1912-ben a Műegyetemre iratkozott be, egy évvel később szülei tudta nélkül már a Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol Balló Ede és Réti István voltak a mesterei. Az első világháborúban 1915-től a 46. szegedi gyalogezredben szolgált, 1916-ban azonban épp szabadságon volt, amikor Szeged városa három évre szóló művészeti ösztöndíjat hirdetett, amit Góth elnyert. 1917. augusztus 18-án Szegeden házasságot kötött Palotai Mór és Grünhut Rózsa lányával, Erzsébettel.[8] 1917-ben a 46. gyalogezred hőseként megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.[9] Leszerelték, így "rendkívüli katonai növendékként" folytathatta budapesti tanulmányait. 1920-ban már meglehetősen ismert portréfestőnek számított Szegeden. Két barátjával: Bánszki Tamással és Devich Sándorral közös kiállítást szerveztek a mai Móra Ferenc Múzeum épületében. A tárlat 1920. február 22-én nyílt meg, művészetét Juhász Gyula is méltatta. Még ebben az évben Berlinbe utazott, ahol Arthur Kampf iskolájában (ma: Berlini Művészeti Egyetem) tanult. Hamar sikeressé és ismertté vált Berlinben, ahol igényes arcképek festéséből tartotta el magát, mások mellett a korszak olyan nagy sztárjait is megfesthette, mint Lilian Harvey és Anny Ondra. Képeit német lapok is közölték.[10]

Rajzait ugyanakkor Magyarországra is elküldte, illetve ritkuló látogatásai során magával hozta: a szegedi Színház és Társaság című lap még 1925-ben is közölt tőle képet. Szegeden készült portréja pedig, mely Déry Ernőt ábrázolja poszt-nagybányai-iskola hatásait mutatja.[11] 1936-ban a Szegeden, Devich Sándornál hátrahagyott képei közül számos festményt elraboltak, ezek előkerüléséről később nem történt híradás.[12]

Legbizarrabb és hírében legmaradandóbb alkotása mégis a náci Hermann Göringről 1933-ban készült arcképe[13] volt, ami azonban annyira nem nyerte el a német légierő parancsnokának tetszését, hogy visszaadta a művésznek. Göring ugyanis kifogásolta a szemei színének rózsaszín árnyalatát, ami a kor kábítószereinek fogyasztásáról tanúskodó jel volt. Góth azonban a valóságot festette meg, hiszen Göring ismert morfinista volt. Góth ezt a megrendelését vélhetően Arthur Kampfnak köszönhette, aki az utolsó pillanatig tagja maradt a Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak. A festő később ezt a képét magával vitte Angliába, majd megkérte egy barátját, hogy semmisítse meg azt. Halála után évekkel került elő a festmény egy árverésen, s bár 60 évig szinte senki nem tudott a létezéséről, ennek ellenére nem kelt el sem 1994-ben,[14] sem 2013-ban[15] – igaz utóbb megkérdőjelezték, hogy valóban Góth festette a képet.[16]

1935-ben Birminghamben rendezett kiállítást, majd két év múlva az egyre fasizálódó Németországból Angliába költözött.[10] Ebben feltehetően zsidó származása játszott elsődleges szerepet, de utóbb a négy évvel emigrálása előtt készült Göring-portré miatti konfliktust is belemagyarázzák a távozás okaiba.[15] Emigrálását követően már sikeres arcképfestő volt, 1938-ban például Robert Anthony Eden külügyminiszter – későbbi miniszterelnök – portréját is megfesthette.[17] A világháború kitörésekor internálták a Man-szigetre,[15] a háborút követően a portréfestészet mellett egy évig Korda Sándorral dolgozott: filmsztárokról készített képeit reklámokhoz használták.

Góth korábbi angliai lakhelyének, Alburynek a helytörténeti társasága négy festményéről tud, melyek közül azonban egyet elveszettként tartanak számon.[18] Festményeit egyébként a Királyi Művészeti Akadémia és a Royal Society of Portrait Painters is bemutatta kiállításokon. Az 1960-as évektől már egyre ritkábban festett, 1971-ben járt utoljára szülőhazájában, 1982-ben Londonban hunyt el.

Emlékezete

szerkesztés

Góth neve Magyarországon kevésbé ismert, a második világháború után kiadott lexikonok sem említik, ugyanakkor az emigráció számon tartotta őt, a Saint Louisban kiadott Külföldi magyar hivatásos képzőművészek lexikonában szerepel a neve. Magyarországon Apró Ferenc kutatta életét. A rendszerváltás óta elsősorban szegedi publikációkban merül fel a neve, képei hazai kiállításokon, műkereskedésekben is előfordulnak.[19][20]

Kiállításai

szerkesztés

Díjai, elismerései

szerkesztés

Külső linkek

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b 24552, 2017. október 9., Imre Goth
  2. ↑ a b Artnet. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2018. május 3.)
  5. ↑ Éber László (szerk.): Művészeti Lexikon A-K. Budapest: Győző Andor kiadása. 1935. 397. o.  
  6. ↑ Születési bejegyzése a szegedi izraelita hitközség születési akv. 25/1893. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 27.)
  7. ↑ Szatmári Gizella: Góth Imre. Artportal (Hozzáférés: 2013. március 16.) arch
  8. ↑ Házasságkötési bejegyzése a szegedi polgári házassági akv. 274/1917. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 27.)
  9. ↑ a b Kitüntetések. Délmagyar, VI. évf. 211. sz. (1917. szeptember 12.)
  10. ↑ a b c Apró Ferenc: Szegedtől Londonig: Emlékezés Góth Imre festőművészre. Délmagyarország, LXXIII. évf. 54. sz. (1983. március 5.) 7. o.
  11. ↑ Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyvei: Szeged képzőművészete. Szeged: Móra Ferenc Múzeum. 1973. 128–129. o.  
  12. ↑ Pótnyomozás Góth Imre eltűnt festményei után. Délmagyarország, XII. évf. 303. sz. (1936. december 25.) 4. o.
  13. ↑ A portré
  14. ↑ Göring képen sem kell. Népszava, CXXII. évf. 291. sz. (1994. december 21.) 20. o.
  15. ↑ a b c Hugo Gye: Oil painting by Jewish artist that Goering thought made him look like a drug addict emerges for sale. Daily Mail (2013. január 29.) (Hozzáférés: 2019. március 17.)
  16. ↑ Bendor Grosvenor: Really? Art History News (2013. január 31.) (Hozzáférés: 2019. március 16.)
  17. ↑ Regénybe, sőt mesébe való. Délmagyarország, XIV. évf. 277. sz. (1938. december 18.) 9. o.
  18. ↑ Albury History Society - Imre Góth. (Hozzáférés: 2023. január 6.)
  19. ↑ Kádár Márta: Kamaraárverések hete a Belvedere Galériánál. Napi Gazdaság, XXIII. évf. 168. sz. (2013. szeptember 2.) 16. o.
  20. ↑ Csepregi Evelyn: Intim pillanatok és kalapos hölgyek. Népszava, CXLV. évf. 258. sz. (2018. november 7.) 11. o.
  21. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/Delmagyarorszag_1923_02/?pg=56&layout=s
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Góth_Imre&oldid=27572056”