Balló Ede
Balló Ede József (Liptószentmiklós, 1859. december 16.[3] – Budapest, Erzsébetváros, 1936. október 30.)[4][5] magyar festőművész, művészetpedagógus.[6][7]
| Balló Ede | |
 | |
| Önarckép | |
| Született | Balló Ede József 1859. december 16.[1] Liptószentmiklós[2] |
| Elhunyt | 1936. október 30. (76 évesen)[2] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | |
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert (48/4-1-31) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balló Ede témájú médiaállományokat. | |
Életpályája
szerkesztésBalló Ede és Adriáni Janka fia. 1877-től a budapesti Mintarajziskolában tanult. 1881-től Bécsben katonáskodott, egyúttal Christian Griepenkerl osztályában a Bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt. Művészeti tanulmányait 1882-től Münchenben, Otto Seitz tanítványaként, majd 1883–84-ben Budapesten Benczúr Gyula mesteriskolájában folytatta. 1884-től 1891-ig Budapesten középiskolai rajztanár volt. A szünidőket rendszeresen Párizsban töltötte, ahol 1891-ben William-Adolphe Bouguereau és Jean-Paul Laurens tanítványaként, a Julian Akadémián aktfestészetben képeztette magát, majd még abban az évben Spanyolországban nagy mesterek – Frans Hals, Jan van Eyck, Salomon van Ruysdael, Diego Velázquez – ismert alkotásait másolta,[8] majd rövid időre Rómában a Palazzo Veneziában kapott műtermet.
1894-től 1923-ban történt nyugdíjazásáig a Mintarajziskola, majd az ebből alakult Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Tanítványa volt többek között Gulácsy Lajos, Kónya Sándor, Virágh Gyula, Borszéky Frigyes, Frank Frigyes és Hosszu Márton. 1917-ben jelent meg művészetpedagógiai szempontból is jelentős munkája Az olajfestés mestersége címmel, melyet 1935-ben Lipcsében német nyelven is kiadtak. Kora legelismertebb és legkeresettebb arcképfestőinek egyike volt. Jelentős vagyonra tett szert, melyből egy 1917-ben tett alapítványon keresztül fiatal festők tanulmányait és külföldi útjait támogatta. A Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta, 1929-ben a Magyar Arcképfestők Társasága elnöke lett. Tevékenysége elismeréseként 1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki.
Művészete
szerkesztésPályája korai szakaszában életképeket is festett, de elsősorban realisztikus, élethű és jellemábrázolásra törekvő portréi jelentősek. Művészetére elsősorban Székely Bertalan művei hatottak. Műveiből egyéni kiállítást rendeztek Budapesten 1914-ben, 1928–29-ben, illetve halála után emlékkiállítást, 1938-ban a Szépművészeti Múzeumban. 1883-tól szerepelt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításain. Műveit csoportos kiállításon mutatták be 1893-ban Rómában, 1896-ban Budapesten (Millenniumi Kiállítás), 1900-ban Párizsban, illetve 1952-ben Prágában. Régi mesterek festményei után készített másolataiból 2004-ben rendeztek kiállítást a Képzőművészeti Egyetem Barcsay-termében.
Főbb művei
szerkesztés
- Than Mór (1892)
- Apponyi Albert (1892)
- Szoldatits Ferenc (1892)
- Lechner Ödön (1896)
- Morelli Gusztáv (1897)
- Tisza Kálmán (1898)
- Lotz Károly (1898)
- Szilágyi Dezső (1901)
- Telepy Károly (1903)
- Hutÿra Ferenc (1908)
- Szalay Imre (1914)
- Petrovics Elek (1928)
- Hutÿra Ferenc (1929)
- Macalik Alfred
Társasági tagság
szerkesztésDíjai, elismerései
szerkesztés- római nemzetközi kiállítás aranyérme (1893)
- országos kiállítás bronzérme (1895)
- Millenniumi Kiállítás nagy érme (1896)
- állami kis aranyérem (1897)
- párizsi világkiállítás III. érme (1900)
- Magyar Érdemkereszt II. osztálya (1928)
- Corvin-koszorú (1930)
- Magyar Érdemkereszt II. osztályához a csillag (1931)
Galéria
szerkesztés-
Lotz Károly portré
1898 -
Boemm Teodor portré
1884 -
Várkert
1890 -
Parasztház enteriőr
1887, Szlovák Nemzeti Galéria -
Román csavargó
1893, Szlovák Nemzeti Galéria
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ keresztelési anyakönyv
- ↑ a b c Národní autority České republiky. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ Születési bejegyzése a liptószentmiklósi ev. keresztelési akv. 244/1859. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 971/1936. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
- ↑ Gyászjelentése (1936). (Hozzáférés: 2020. február 27.)
- ↑ Több lexikon és szakmunka téves adata, hogy Balló Ede lett volna Balló Mária (Mariska) édesapja, valójában Edének a két házasságából nem voltak leszármazottai. Mariska édesapja Balló Mátyás MÁV-építész volt. (nevpont.hu)
- ↑ Haris Andrea: Aggházy Mária (1913–1994): „Hekler Antal professzortól magával hozott akribiával”. Enigma, XXVIII. évf. 108. sz. (2021) 88. o. Hozzáférés: 2024. február 19.
- ↑ Száz darabból álló másolatgyűjteményéből 1908-ban kiállítást rendezett Budapesten, majd 1932-ben a képeket a Szépművészeti Múzeumnak adományozta.
Források
szerkesztés- Révész Emese (szerk.): Eredeti másolat. Balló Ede és XIX. századi magyar kortársainak művészi másolatai a reneszánsz és barokk festészet remekművei után. Kiállítási katalógus, Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2004, ISBN 9637165 23 1.
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 335–336. o. ISBN 963-547-414-8
- Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981.
- Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7
További információk
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Balló Ede sírja a Kerepesi temetőben (fénykép)
- Kiállítás Balló Ede mestermásolataiból 2004-ben a Képzőművészeti Egyetemen Archiválva 2008. május 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Művészadatbázis, Balló Ede
