Wikipédia

Balló Ede

magyar festőművész

Balló Ede József (Liptószentmiklós, 1859. december 16.[3] – Budapest, Erzsébetváros, 1936. október 30.)[4][5] magyar festőművész. Leánya Aggházyné Balló Mariska (1885–1956) festő, rajztanár, unokája Aggházy Mária (Gulácsy Lajosné 1913–1994) művészettörténész volt.

Balló Ede
Önarckép
Önarckép
Született Balló Ede József
1859. december 16.[1]
Liptószentmiklós[2]
Elhunyt 1936. október 30. (76 évesen)[2]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Gyermekei Aggházyné Balló Mariska
Foglalkozása
  • festőművész
  • restaurátor
  • tanár
  • publicista
Sírhelye Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Balló Ede témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Balló Ede és Adriáni Janka fia. 1877-től a budapesti Mintarajziskolában tanult. 1881-től Bécsben katonáskodott, egyúttal Christian Griepenkerl osztályában a Bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt. Művészeti tanulmányait 1882-től Münchenben, Otto Seitz tanítványaként, majd 1883–84-ben Budapesten Benczúr Gyula mesteriskolájában folytatta. 1884-től 1891-ig Budapesten középiskolai rajztanár volt. A szünidőket rendszeresen Párizsban töltötte, ahol 1891-ben William-Adolphe Bouguereau és Jean-Paul Laurens tanítványaként, a Julian Akadémián aktfestészetben képeztette magát, majd még abban az évben Spanyolországban nagy mesterek – Frans Hals, Jan van Eyck, Salomon van Ruysdael, Diego Velázquez – ismert alkotásait másolta,[6] majd rövid időre Rómában a Palazzo Veneziában kapott műtermet.

 
Balló Ede sírja Budapesten. Kerepesi temető: 48/4-1-31. Pásztor János szobrász alkotása

1894-től 1923-ban történt nyugdíjazásáig a Mintarajziskola, majd az ebből alakult Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Tanítványa volt többek között Gulácsy Lajos, Kónya Sándor, Virágh Gyula, Borszéky Frigyes, Frank Frigyes és Hosszu Márton. 1917-ben jelent meg művészetpedagógiai szempontból is jelentős munkája Az olajfestés mestersége címmel, melyet 1935-ben Lipcsében német nyelven is kiadtak. Korának egyik legelismertebb és legkeresettebb arcképfestőinek egyike volt. Jelentős vagyonra tett szert, melyből egy 1917-ben tett alapítványon keresztül fiatal festők tanulmányait és külföldi útjait támogatta. A Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta, 1929-ben a Magyar Arcképfestők Társasága elnöke lett. Tevékenysége elismeréseként 1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki.

Művészete szerkesztés

Pályája korai szakaszában életképeket is festett, de elsősorban realisztikus, élethű és jellemábrázolásra törekvő portréi jelentősek. Művészetére elsősorban Székely Bertalan művei hatottak. Műveiből egyéni kiállítást rendeztek Budapesten 1914-ben, 1928–29-ben, illetve halála után emlékkiállítást, 1938-ban a Szépművészeti Múzeumban. 1883-tól szerepelt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításain. Műveit csoportos kiállításon mutatták be 1893-ban Rómában, 1896-ban Budapesten (Millenniumi Kiállítás), 1900-ban Párizsban, illetve 1952-ben Prágában. Régi mesterek festményei után készített másolataiból 2004-ben rendeztek kiállítást a Képzőművészeti Egyetem Barcsay-termében.

Főbb művei szerkesztés

 
Jókai Mór portré
 
Balló képének metszete Morelli Gusztávról

Társasági tagság szerkesztés

Díjai, elismerései szerkesztés

  • római nemzetközi kiállítás aranyérme (1893)
  • országos kiállítás bronzérme (1895)
  • Millenniumi Kiállítás nagy érme (1896)
  • állami kis aranyérem (1897)
  • párizsi világkiállítás III. érme (1900)
  • Magyar Érdemkereszt II. osztálya (1928)
  • Corvin-koszorú (1930)
  • Magyar Érdemkereszt II. osztályához a csillag (1931)

Galéria szerkesztés

  •  

    Lotz Károly portré
    1898

  •  

    Boemm Teodor portré
    1884

  •  

    Várkert
    1890

  •  

    Parasztház enteriőr
    1887, Szlovák Nemzeti Galéria

  •  

    Román csavargó
    1893, Szlovák Nemzeti Galéria

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ keresztelési anyakönyv
  2. ↑ a b c Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  3. ↑ Születési bejegyzése a liptószentmiklósi ev. keresztelési akv. 244/1859. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  4. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 971/1936. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  5. ↑ Gyászjelentése (1936). (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  6. ↑ Száz darabból álló másolatgyűjteményéből 1908-ban kiállítást rendezett Budapesten, majd 1932-ben a képeket a Szépművészeti Múzeumnak adományozta.

Források szerkesztés

  • Révész Emese (szerk.): Eredeti másolat. Balló Ede és XIX. századi magyar kortársainak művészi másolatai a reneszánsz és barokk festészet remekművei után. Kiállítási katalógus, Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2004, ISBN 9637165 23 1.
  • Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 335–336. o. ISBN 963-547-414-8  
  • Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981.
  • Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7  

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Balló_Ede&oldid=26279501”