Lotz Károly (festő)

magyar festőművész

Lotz Károly (Bad Homburg vor der Höhe, Hessen tartomány, 1833. december 16.Budapest, 1904. október 13.) német származású magyar festőművész, a 19. századi akadémikus magyar fal- és portréfestészet jelentős képviselője.

Lotz Károly
Lotz Károly Önarckép.jpg

Született1833. december 16.
Bad Homburg vor der Höhe
Meghalt1904. október 13. (70 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Lotz Károly témájú médiaállományokat.
Lotz Kornélia portréja (1890 körül)
Felesége, Ónody Anna
Lotz Károly síremléke a budapesti Kerepesi temető díszparcellájában (28-díszsor-40). Pásztor János alkotása

ÉleteSzerkesztés

Wilhelm Christian Lotz és Antonia Höfflick (Höfflich) nyolcadik gyermekeként született a Bad Homburg vor der Höhe nevű településen, Hessen tartományban. Apja Gusztáv hessen-homburgi herceg kamarásaként (udvarnok, Hofintendant) szolgált. Jelen volt a bécsi kongresszuson is, és amikor Homburg képviselője, Sinclair báró hirtelen elhunyt, rövid ideig ő látta el az ügyvivői feladatokat. Gusztáv herceget, aki osztrák katonai szolgálatban állt, 1817-ben Erdélybe vezényelték a csapataival. Wilhelm Christian Lotz ekkor ismerte meg Budán Höfflich Antóniát (*1802. március 7.), egy budai patikus lányát, akit 1820-ban feleségül vett. Homburgba költöztek, és a házásságukból nyolc gyermek született – közülük Károly volt a legkisebb. Az anya katolikus volt, de az apa református, így Károlyt is reformátusnak keresztelték.

Wilhelm Lotz 1841. október 1-jén elhunyt. A felesége a gyerekekkel 1842 nyarán visszatért Magyarországra, és Vácott éltek. Ettől kezdve, vagyis nyolcéves korától az anyja katolikusnak nevelte Károlyt, az iskolai iratokban is így szerepel. A gimnáziumi tanulmányait 1844 őszén kezdte el a váci piarista gimnázium I. grammatikai (nyelvészeti) osztályában, ahol már magyar nyelven folyt a tanítás, majd a következő évben (1845/1846) a budai piarista gimnáziumban folytatta. Itt első eminens volt, a rangsorban harmadikként Kelety Gusztáv következett utána.[1] 1846 őszén a család Pestre, a Képíró utcába költözött, ahol Lotzné magán leánynevelő intézetet vezetett, így Lotz Károly 1846/1847-ben a pesti piarista gimnázium 3. grammatikai osztályában folytatta a tanulást. Itt Hanák János piarista volt a tanára, az egyik osztálytársa pedig Marastoni Jakab festő fia, József, aki később szintén grafikus és litográfus lett. [2] Károly az év végi vizsgán a legkitűnőbben szavalók között szerepelt.[3] Az egyik első fönnmaradt rajza, amely a vegyesházi királyok családfáját ábrázolja, szintén a pesti gimnáziumban készült, 1847-ben.[4]

Ezután nem tanult tovább a piaristáknál, hanem Marastoni Jakab festőiskolájába járt, emellett zenésznek készült, és szobrászati tanulmányokat is folytatott. A szabadságharc eseményeit helyszín és esemény tekintetében pontos akvarelleken rögzítette. 1852-ben Bécsben folytatta a festészeti tanulmányait.

1857-ben segédkezett a bécsi görögkeleti templom falképeinél. Az 1860-as évek elejétől Magyarországon fest, az évtized közepétől ismertté válik. 1868-ban jelenik meg az Arany Album, amelyben Arany János verseinek illusztrációiként Lotz Károly és Than Mór fényképezett rajzai szerepelnek.

1881-ben Hunyadi János halála című festményével Ipolyi Arnold püspök díját nyeri el. 1885-től a Mintarajz-tanoda, majd a nők számára létesült Festészeti Tanoda tanára. 1896-ban a Magyar Királyi Szent István-rend kiskeresztjével tüntetik ki Munkácsy Mihállyal és Benczúr Gyulával együtt.

Több utat tett Németországban, egy ideig Salzburgban tartózkodott. Halálakor Berzeviczy Albert kultuszminiszter a nemzet halottjának nyilvánította, s 1904. október 15-én a Műcsarnokban ravatalozták fel.

MűveirőlSzerkesztés

  • A Magyar Nemzeti Múzeum, a Pesti Vigadó, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Állami Operaház, a Szent István-bazilika és az Országház falfestményeit alkotta meg. Monumentális történelmi és mitológiai tárgyú képek fűződnek a nevéhez. „Se szeri, se száma fal-, olaj-, vízfestményeinek, tanulmányrajzainak” – olvassuk Ybl Ervin monográfiájában.
  • A legjelentékenyebb munkája 1884-ből származik: ez az Operaház Olympus-freskója. Allegorikus alakokat fest a pécsi székesegyház számára, majd hasonló stílusban az MTA szekkó-faliképeit alkotja meg. 189495-ben a Kúria és az Országház mennyezetképeinek megalkotásával, Hauszmann Alajos javaslatára, őt bízzák meg. Magyarország apoteózisa c. faliképének centrumában az allegorikus Hungária palástos alakja áll. Ennek párja a Törvényhozás apoteózisa.
  • A faliképei mellett a maga korában kevésbé értékelték az aktfestészetét, mely talán időtállóbb, mint a „főművei”. Mitológiai tárgyú aktképeinek (Bacchánsnők, Psyché, Fürdés után stb.) állandó modellje rajongott nevelt lánya, Kornélia volt. A falfestészete már a saját korában másodlagos, „akadémikus neoreneszánsz” művészetnek bizonyult. „Lotz festői képzelete az Olympus fényétől ittasodott meg. A görög–római istenek, hősök, démonok és allegorikus alakok népesítik be képeit. (…) Pollák neoklasszicizmusa és Ybl Miklós neoreneszánsza volt az igazi háttere Lotz Károly rokonszellemű falfestményeinek” – olvassuk a máig egyetlen, az életművének szentelt monográfiában.

CsaládjaSzerkesztés

Lényegében 1885-től élettársi viszonyban volt Ónody Annával, Jakobey Károly feleségével. 1890-es válásuk és Jakobey halála után 1891-ben feleségül vette, és együtt éltek Lotz haláláig.[5]

GyermekeiSzerkesztés

Mivel Ónody Annának ítélték a gyermekeit, Lotz a nevére vette őket: Ilonát, Viktort és Kornéliát, aki a múzsája, sok képének a modellje lett.

ÉrtékeléseSzerkesztés

Korának egyik legfoglalkoztatottabb freskófestője. Az alak- és aktábrázolásban, a portréfestésben, a tájkép- és állatábrázolásban egyaránt megcsillogtatta tehetségét, készségét, képzelőerejét és mesterségbeli tudását. Merített az ókori mitológiából, a Bibliából, s ihlette a magyar paraszti táj, melyet plein air stílusban ábrázolt. A barbizoni iskola utódja és a nagybányai iskola elődje volt e téren. Egyik jeles tanítványa Stein János.

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. A kegyes rendű budai királyi főgymnasium ifjúságának érdem szerinti sorozata, [1845/1846, I. félév]
  2. Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Budapesti gimnázium levéltára, Régi levéltár (III.9.a), Anyakönyvek
  3. Nemzeti Újság, 1847. aug. 5.
  4. Szekér Barnabás, in Hitre, tudásra: A piaristák és a magyar művelődés, szerk. Koltai András, I, Budapest, 2017, 352 (5.11)
  5. Újpesti Helytörténeti Értesítő

SzakirodalomSzerkesztés

  • Tragor Ignác, Vác műemlékei és művészei, Vác, 1930, 89-90.
  • Ybl Ervin: Lotz Károly élete és művészete, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1938.
  • Barát Endre: Alvó Vénusz. Regény Lotz Károly életéről, Corvina, Budapest, 1974.

További információkSzerkesztés