Garay tér (Budapest)

közterület Budapest VII. kerületében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. március 12.

A Garay tér Budapest egyik jellegzetes tere a VII. kerületben, a Keleti pályaudvar és a Városliget közelében. Határai: Péterfy Sándor utca, Murányi utca, Garay utca és Cserhát utca.

Garay tér
Közigazgatás
OrszágMagyarország
TelepülésBudapest VII. kerülete
Irányítószám1076
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Garay tér (Budapest)
Garay tér
Garay tér
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 15″, k. h. 19° 05′ 07″47.504167°N 19.085278°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 15″, k. h. 19° 05′ 07″47.504167°N 19.085278°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Garay tér témájú médiaállományokat.

A Garay piac története

szerkesztés
 
Garay téren épült vásárcsarnok 1930

A piacot 1931-ben nyitották meg. Épületét Szabó Jenő építész és Krendsei Géza fővárosi műszaki tanácsos tervei alapján emelték. Az 1970-es évek elején némileg korszerűsítették, a Garay utca felőli oldalon a kor szokásaihoz képest nagy ABC-jellegű üzletet alakítottak ki.

Az épület az évek során eléggé rossz állapotba került, ezért a kerület képviselő-testülete 2003. június 20-ai határozata alapján, 2003. december 31-ével bezáratta. Ezután lebontották és helyette a Pendola Holding Center Kft.-vel együtt új létesítményt építettek. Az új piac tervezésekor elsődleges szempont volt, hogy a korábbi funkcióját megtartva, de ugyanakkor a XXI. század követelményeinek is megfeleljen az épület.

A Garay Plazában a felszín alatt négy, fölötte kettő, a sarkokon további négy szint áll a szolgáltatók illetve a lakók rendelkezésére. A piac a -1 szinten folytatja működését, visszatérnek az őstermelők, a hús- és pékáruüzletek valamint az élelmiszer-kereskedések. A földszinten a lakossági szolgáltató egységek (posta, gyógyszertár, hírlapárus stb.) illetve a kisebb kávézók és gyorsétkezdék találhatók, mind befelé, mind az utca felé árusítási lehetőséggel. Az első szinten helyezkednek el az irodák, üzletek és a Budapest Bank fiókja is (+ az OTP Bank és az Erste Bank ATM-je), míg a 2-6. szinten 30 és 75 négyzetméter közötti zöldteraszos lakások épültek, amelyekhez négy külön bejáratú lépcsőházból lehet feljutni, így a lakók zavartalan közlekedése is megoldott. A vevők és a lakók kényelmét mozgólépcsők és 26 lift is szolgálja, amelyek funkciók szerint lettek elosztva, így értelemszerűen közülük néhány a 636 személygépkocsi befogadására alkalmas, három pinceszinten elterülő mélygarázsig is lemegy, amely az elvett utcai parkolási lehetőség helyett havi kb. 20 000 Ft-os egész napos bérleti díj ellenében, csak éjszaka és hétvégén kb. az összeg fele, motorkerékpár esetén negyede. Ez a környék parkolási gondjain is hivatott enyhíteni: az első óra ingyenes, aztán 200 Ft.[1] A tér ezzel a komplexummal lényegében véve megszűnt. A térre emelt épület föléje emelkedik a környező házaknak. A korábbi térre csak az István út felé eső keskeny, felkövezett mélység emlékeztet.

Korabeli újságcikk

szerkesztés

Megnyitották a Garay-téri piacot

Panaszok és kívánságok

Pénteken délelőtt adta át rendeltetésének a Garay-téri új zárt piacot Vajna Ede tanácsnok, a közélelmezési bizottság tagjainak jelenlétében. Az egészségügyi követelményeknek meg nem felelő régebbi nyílt piac helyén immár új, modern épületek állnak a higiénikus árusítófülkék sorával. A fülkék közötti utcákat üvegtető borítja. Óriási közönség lepte el az első napon az új piacot, amely hivatalos közlés szerint magába foglalta a nyílt piac eddigi összes árusait, sőt a terület egy részének további beépítésével e részben még terjeszkedhet is.

A gyakorlati élet mutatja majd meg, nem lesz-e szükség még további részletintézkedésekre, hogy a Garay-téri piac megmaradhasson annak, ami eddig volt, a főváros legolcsóbb piacának. Mindazonáltal már az első napon mutatkoznak bizonyos hiányok, kívánalmak, amelyeket sürgősen mérlegelni kell, hogy az új intézmény a maga hivatását általános megelégedésre tölthesse be.

Elvtársaink, amint erről már beszámoltunk, kivívták, hogy a helybéreket az eredetien tervezettekkel szemben a polgármester 25%-kal leszállította. ”

– Népszava, 1931. december 19.

Külső hivatkozás

szerkesztés