Golo Brdo (Verőce)
Golo Brdo falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Verőcéhez tartozik.
| Golo Brdo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Verőce |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33000 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 303 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 49′ 45″, k. h. 17° 19′ 37″Koordináták: é. sz. 45° 49′ 45″, k. h. 17° 19′ 37″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Verőce központjától 4 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkság szélén, a Bilo-hegység lábánál, a Zágráb-Eszék vasútvonal mentén, Podgorje és Bakva között fekszik.
Története szerkesztés
Golo Brdo területe minden bizonnyal már a középkorban lakott volt. Erre utal a falu délnyugati részén fekvő rét feletti bükkfákkal és hársfákkal benőtt magaslat, melyet a nép Turski gradnak, azaz Törökvárnak nevez. Az itt állt várból mára csak a kerek formájú, sánccal övezett plató maradt meg, melyen amatőr kincskeresők ástak mély gödröket. A lelőhelyen 1989-ben a verőcei városi múzeum régészei végeztek egy rövid ásatást csekély eredménnyel. Így sem a vár kora, sem pusztulásának körülményei nem ismertek. Valószínűleg nemzetségi vár volt, mely az 1532-es török hadjáratban pusztult el.
A térség 1684-ben szabadult fel a török uralom alól, de a falu területe még ezután is több, mint száz évig pusztaság maradt. Térképen a 19. század első felében második katonai felmérés térképén még hegyként találjuk „Golo brdo” alakban. A település csak a 19. század végére alakult ki. 1880-ban említik először. A településnek 1890-ben 22, 1910-ben 189 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 82%-a horvát, 18%-a magyar anyanyelvű volt. Az iskolai oktatás 1913-ban még csak egy magánházban indult a településen, majd 1924-ben megnyílt az első iskola is. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-ben csaknem teljes lakossága (94%) horvát nemzetiségű volt. 2011-ben falunak 364 lakosa volt. Lakói földműveléssel, állattartással foglalkoznak.
Lakossága szerkesztés
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 22 | 150 | 189 | 0 | 368 | 402 | 436 | 443 | 382 | 333 | 361 | 366 | 364 |
(1857 és 1880 között, valamint 1921-ben lakosságát Verőcéhez számították. 1991-tól önálló településként.)
Nevezetességei szerkesztés
A helyi lakosság által Turski gradnak nevezett régészeti lelőhely valószínűleg egy középkori vár maradványait rejti magában. A várhely a falutól délnyugatra egy rét melletti kb. 25-30 méter magas és 100-150 méter átmérőjű dombon található. A magaslat északnyugatról és keletről igen meredek, déli oldalával egy hegynyereggel kapcsolódik a szomszédos magaslathoz. A mintegy 30 méteres átmérőjű kerek platót több gödör csúfítja el. A magaslatot egy 8 méter mélységű árok övezi.
Az 1974-ben ledöntött keresztet a helyiek 1991-ben újraállították.
Kultúra szerkesztés
A helyi közösségi élet fő szervezőjét a nyugdíjasklubot 2002-ben alapították.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
