Gornji Uljanik
Gornji Uljanik falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.
| Gornji Uljanik | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Gerzence |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43507 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 83 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 132 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 32′ 09″, k. h. 17° 02′ 51″Koordináták: é. sz. 45° 32′ 09″, k. h. 17° 02′ 51″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Belovártól légvonalban 44, közúton 56 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 11 km-re délkeletre, a 26-os számú főttól keletre, a Čavlovica-patak bal partján, a Prasica-patak torlolatának közelében fekszik.
Története szerkesztés
Területe már a török megszállás előtt is lakott volt, erre utalnak a Čavlovica-Brda régészeti lelőhely leletei. A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1700 körül III. Arsenije Čarnojević pravoszláv szerb pátriárka vezetésével nagyszámú szerb lakosság telepedett le Pakrác és Daruvár környékére. Miután újraalakították Pozsega vármegyét Uljanik a szomszédos településekkel együtt a pakráci uradalom része volt. Több tulajdonos után 1765-re a vármegye főispánjának gróf daruvári Jankovich Antalnak a birtoka lett. Jankovich aki kiemelkedő szerepet játszott a vármegye fejlesztésében ide is telepített újabb jelentős számú lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Mali Uljenik” néven szerepel. Később, a 19. század második felében a határán átfolyó patakról a Prasice nevet viselte.
Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. A településnek 1857-ben 191, 1910-ben 447 lakosa volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia idejében a kedvező megélhetési feltételek hatására jelentős számú magyar és cseh lakosság telepedett le a faluban. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 61%-a horvát, 14%-a szerb, 11%-a magyar, 11%-a cseh anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 63%-a horvát, 10%-a cseh, 9%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 116 lakosa volt.
Lakossága szerkesztés
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 191 | 0 | 0 | 390 | 461 | 447 | 506 | 446 | 393 | 378 | 345 | 281 | 222 | 168 | 130 | 116 |
(1857-ben és 1890-ben Prasice néven, 1869-ben és 1880-ban lakosságát Uljanikhoz számították. 1900-ig településrészként. 1981-ben lakossága Uljanički Brijeg kiválásval csökkent.)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
