Gosztonyi Sándor (politikus, 1895–1987)

(1895–1987) magyar politikus, író, újságíró

Gosztonyi és kövesszarvi Gosztonyi Sándor (Boconád, 1895. november 6.São Paulo, 1987. június 22.) magyar zenetanár, katona, író, szélsőjobboldali politikus, országgyűlési képviselő.

Gosztonyi Sándor
Gosztonyi Sándor 1940-ben
Gosztonyi Sándor 1940-ben
Született1895. November 6.
Boconád
Elhunyt1987. június 22. (91 évesen)
São Paulo
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaReichlin-Meldegg Franciska
Foglalkozásaíró, újságíró, politikus
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1939–1945)
IskoláiTheresianum Katonai Akadémia (–1915)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gosztonyi Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A római katolikus nemesi gosztonyi és kövesszarvi Gosztonyi család sarja. Édesapja, Gosztony Kálmán (18361907),[1] anyja, esztelneki Bíró Kornélia (18591931) asszony volt.[2] Apai nagyszülei gosztonyi és kövesszarvi Gosztonyi Alajos (17831848), földbirtokos, és Kopauer Amália (18051876) voltak.[3] Anyai nagyszülei esztelneki Bíró Kálmán (18291908), királyi tanácsos, országgyűlési képviselő, földbirtokos,[4] és illyeni Kornia-Barb Amália (18301889) asszony voltak.[5] Anyai dédszülei esztelneki Bíró Albert (17921858), földbirtokos, és meszléni Meszlényi Teréz (17951865) úrnő voltak.[6][7]

Gosztonyi Sándor 1926-ban feleségül vette Reichlin-Meldegg Franciska Izabellát (1906-1980), akitől három gyermeke született, Alexandra (1927), Imre (1930) és György (1934).[8]

Érettségi után beiratkozott a Bécsújhelyi Katonai Akadémiára. 1915-ben hadnaggyá léptették elő. 33 hónapot töltött a fronton az első világháborúban, ahol érdemei miatt megkapta a III. osztályú vaskoronarendet kardokkal, a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet kardokkal és a Signum Laudist.

1919 júliusától harcolt a Tanácsköztársaság ellen a szegedi ellenforradalmárok kötelékében. 1921-ben otthagyta a katonaságot, és Boconád községben a Heves vármegyei gazdaságot vezette. 1935-ben szakaszvezető századosi rangot szerzett.

1938-ban tagja lett a Nyilaskeresztes Pártnak és a párt színében a Heves vármegyei választókerületben, 1939-ben országgyűlési képviselővé választották.[9]

A második világháború után külföldre távozott, és a Nemzetőr című, emigráns újságba írt publikációkat. 1970-ben könyve jelent meg Münchenben, "Der Mensch in der modernem Malerei" címmel.[10] 1987-ben a brazíliai São Paulóban hunyt el.

  • Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 17.
  • Életrajz PIM