Főmenü megnyitása

Grünwald Béla

magyar politikus, publicista, történész, az MTA tagja

Bártfai Grünwald Béla Ferenc József[1] (Szentantal, 1839. december 2.Courbevoie, Franciaország, 1891. május 4.) politikus, publicista, történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Grünwald Béla
Grünwald Béla
Grünwald Béla
Született 1839. december 2.
Szentantal
Elhunyt 1891. május 4. (51 évesen)
Courbevoie, Franciaország
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása politikus, publicista, történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Halál okaöngyilkosság
Sírhely Montmartre-i temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Grünwald Béla témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Származása, tanulmányaiSzerkesztés

Apja bártfai Grünwald Ágoston, a Coburg hercegi család gazdatisztje volt, német nemzetiségű, a Bártfát alapító egyik tekintélyes szász családból származott, anyja Majovszky Johanna lengyel felmenőkkel rendelkezett. A jó anyagi helyzetben nevelkedő Grünwald Béla a Felvidéken elvégzett középiskolai tanulmányok után jogot végzett Pesten, majd 1864-1865 során több nyugat-európai országban tanulmányutat tett. Járt a párizsi, a berlini, a heidelbergi egyetemekre, ügyvédi oklevelet szerzett és filozófiai előadásokat hallgatott. Néhány Belgiumban és Franciaországban töltött hónap után 1865-ben tért vissza szülei besztercebányai házába.

PályafutásaSzerkesztés

A kiegyezés után lépett hivatalba, Zólyom vármegye főjegyzője, majd 1871-től alispánja, az 1878-as választásoktól kezdve (haláláig) Besztercebánya képviselője volt előbb a Szabadelvű Párt színeiben, majd függetlenként, végül pedig a Mérsékelt Ellenzék soraiban. Nevét 1874-ben ismerte meg az ország, mikor az ő kezdeményezésére a felvidéki vármegyék mozgalma során a kormány a Matica slovenská és három szlovák gimnázium (Turócszentmártonban, Nagyrőcén és Znióváralján) bezárását rendelte el,[2] mivel ott – indoklása szerint – „pánszláv propaganda” folyt. Grünwald neve ezzel fogalommá vált: a „grünwaldizmus” ettől kezdve a kisebbségekkel (elsősorban a szlovákokkal) szemben követett erőskezű, a jogokat lehető legszűkebben értelmező nemzetiségi politikát jelölte. Mivel nézeteivel kisebbségben maradt pártjában, onnét 1880-ban kilépett és az Apponyi Albert-féle Mérsékelt Ellenzékhez csatlakozott. Híve volt a közigazgatás államosításának, a polgári központosításnak, de küzdött a nemzetiségek erőszakos magyarosításáért is.

Elképzeléseinek középpontjában a „magyar állam konszolidációja” állt, s ezért közigazgatás-jogi munkáiban elemezte a rendi berendezkedés adta viszonyokat. Grünwald szorgalmazta a vármegye és az állam új alapokra helyezését, a mellérendeltség megszüntetését. Nem erőszakos úton képzelte el az asszimilációt és a magyar térnyerést, hanem egy „hazafias, liberális kormány" élén álló szilárd akaratú, öntudatos államférfi vezetésével. Grünwald úgy látta, hogy a polgári fejlődés hiányosságainak pótlása meghozza a „demokráciát”. Véleménye szerint a polgárosodást, az erős magyar polgári középosztályt a centralizált, szilárd magyar nemzetállam felülről irányítva teremheti meg. Ám a liberalizmus és nacionalizmus ellentétében az utóbbit részesítette előnyben. „Inkább áldozzunk fel néhány szabadelvűnek látszó intézményt – mondta – azért, hogy utódaink egy erős magyar államot kapjanak, ami jobb, mintha szabadelvűségünket hagynánk az utókorra, a magyar állam nélkül”.

A képviselőházban azonban Grünwald nem tudta tettekre váltani elgondolásait: a hatvanhetes kormánypártból is ezért lépett ki, ám az ellenzék még ennyi esélyt sem nyújtott számára.

Saját pártjában, a hatvanhetes ellenzék körében is egyre inkább a partvonalra szorult. Programja nem nyert általános tetszést. Szilágyi Dezső (az Apponyi-féle ellenzéki párt volt közigazgatási szakértője) 1886-ban visszalépvén a kormánypártba, a vármegyék érinthetetlenségének platformján álló függetlenségi ellenzék felé tett lépéseket. A politikailag ellehetetlenült Grünwald ekkor fordult a történetírás felé. Első művéért, az 1888-ban megjelent A régi Magyarország címűért a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. 1890-ben pedig Az új Magyarország címmel Széchenyiről írt könyvet.

Demokrata sem lehetett az ekkori magyarországi viszonyok között az, aki nem volt nemes, s ezért maga is – ősei érdemeire és szász nemességére hivatkozva – nemességért folyamodott, amit minden nehézség nélkül meg is kapott I. Ferenc József magyar királytól 1889 április 22.-én.[3]

A kilencvenes évek elejére teljesen elszigetelődött politikailag, történetírói munkáit nem ismerte el a hivatalos történetírói kör, s magánéleti gondjai mellett egészsége is megrendült. Az önmagával meghasonlott, betegségével küszködő Grünwald 1891. május 4-én Párizsban, romantikus regényhőshöz illő módon öngyilkos lett. Mielőtt a Szajna-parton főbe lőtte magát, táviratot adott fel pártvezére, Apponyi Albert, a Mérsékelt Ellenzék vezetője címére: „Grünwald Béla Párizsban meghalt” szöveggel. Halálhíre nagy megdöbbenést keltett.

A Montmartre temetőjében helyezték nyugalomra, sírkövén az alábbi mondat áll: „Itt nyugszik Grünwald Béla, a magyar állameszme törhetetlen apostola.”

Sorsát és működését Tolnai Lajos, Komjáthy Jenő, Péterfy Jenő, Reviczky Gyula sorsáéhoz hasonlítják.

[A 19. század végén] Programja arra példa, hogy a liberalizmus és nacionalizmus összebékítése már korántsem volt oly problémamentes, mint ahogy az 1848 vagy akár 1860 előtt látszott.
Ablonczy Balázs történész

MűveiSzerkesztés

  • Közigazgatásunk és a magyar nemzetiség (Bp., 1874) REAL-EOD
  • Közigazgatásunk és a szabadság (Bp., 1876)
  • A Felvidék (Bp., 1878) [1]
  • A törvényhatósági közigazgatás kézikönyve (I–III. Bp., 1880. bővítve I–IV. 1889) [2] [3] [4]
  • Kossuth és a megye. Válasz Kossuth Lajosnak (Bp., 1885) [5]
  • A régi Magyarország, 1711–1825. Franklin Társulat, Budapest, 1888. REAL-EOD [6]
  • Az uj Magyarország. Gróf Széchenyi István. Budapest, 1890 [7]
  • Mocsáry Lajos: Régi magyar nemes. Észrevételek Grünwald Béla munkájára. (Mocsáry Lajos kritikája) [8]

JegyzetSzerkesztés

  1. https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:KXWX-HGK
  2. Nagyrőce 1874. VIII. 30.; Znióváralja 1874. IX. 21.; Turócszentmárton 1875. I. 8. – a szlovák kultúregyesület, a turócszentmártoni szlovák közművelődési egyesület, a Matica feloszlatása (1875. XI. 9.), valamint a Svornost című magyarpárti szlovák lap megindítása (1876)
  3. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 69. kötet - 201. oldal

ForrásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Szilágyi Sándor: Grünwald Béla (nekrológ). In: Századok, 1891. 5. szám
  • Láng Lajos: Emlékbeszéde In: MTA Emlékbeszédek, 1895
  • Halász Imre: Egy letűnt nemzedék. Budapest, 1911.
  • Sp. (Krenner Miklós): Egy magyar szabadelvű centenáriuma. Grünwald Béla életpályája In: Független Újság, 7. évf., 2. szám, 1940. január 19.
  • Királyi Könyvek

Szépirodalmi mű rólaSzerkesztés