Főmenü megnyitása

Granasztói György

magyar történész, egyetemi tanár

Granasztói György (Budapest, 1938. március 28.Budapest, 2016. augusztus 9.) történész, egyetemi tanár, Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja, haláláig a Corvin-lánc Iroda vezetője.

Granasztói György
Granasztói György.jpg
Született 1938. március 28.
Budapest
Elhunyt 2016. augusztus 9. (78 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása történész, egyetemi tanár, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja, haláláig a Corvin-lánc Iroda vezetője[2]
Tisztség magyar nagykövet Belgiumban (1990–1994)
Kitüntetései

ÉletpályájaSzerkesztés

Diplomáját 1961-ben szerezte történelem–francia szakon, majd 1968 és 1983 között a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa lett. 1988-ban megalapította az Atelier elnevezésű magyar–francia posztgraduális műhelyt, amelyet egészen 2007-ig ő irányított. 1990 és 1994 között a NATO-hoz is akkreditált belgiumi és luxemburgi nagykövet. 1999 és 2006 között a Teleki László Intézet igazgatója. 2001-től egyetemi tanár. A Közép és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány Emlékpontok elnevezésű európai uniós projektjében a Felsőoktatási Integrációs Testület tagjaként vállalt szerepet. Tudományos tevékenysége mellett Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadója. Szakterülete a társadalomtörténet, a történeti demográfia és a várostörténet. Legutóbbi műve A városi élet keretei a feudális Magyarországon címmel jelent meg 2012-ben. 2013-tól a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kuratóriumának tagja.

Díjai elismeréseiSzerkesztés

A róla elnevezett díjSzerkesztés

 
Granasztói-díj

A Granasztói György-díj – a Kárpát-medence magyar műemlékeiért elnevezésű kitüntetés, 14 centiméter átmérőjű, fa keretbe foglalt plakett, amely Paál Sándor tűzzománc művész alkotása. Pénzjutalommal nem jár. A díj létrehozója a Teleki László Alapítvány, Kuratóriuma évente egy alkalommal adományozza azt. Először, 2016-ban Káldi Gyula kapta.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés