Wikipédia

Gyárfás István Tihamér

(1863-1916) pap, gimnáziumi tanár, művészettörténész, irodalomtörténész

Nagyabonyi Gyárfás István Tihamér Zoltán (Léva, 1863. december 14.[1] – Besztercebánya, 1916. december 12.[2]) pap, tanár, művészettörténész.

Gyárfás István Tihamér
Született1863. december 14.
Léva
Elhunyt1916. december 12. (52 évesen)
Besztercebánya
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • irodalomtörténész
  • művészettörténész
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Szülei nemes Gyárfás Károly (1818-1878) árvagyám[3] és Nagy Karolina (néhol Tóth és Sarolta) voltak. Testvérei Mária (1847-1895; Szekfű Cecíliától; Leidenfrost Aurélné[4]), Hugó (1859[5]-1890), Róza Adél (1862-1862[6]), Dezső, Béla Kálmán (1865-1866[7]), János (1867-1869[8]), Imre Kálmán (1870[9]) és Alojzia Sarolta (1872-1875[10]) voltak.

Léván, majd Esztergomban végezte tanulmányait, majd mint papnövendék Nagyszombatba ment. Ott elvégezte a gimnáziumot, de a teológiát a budapesti egyetemen hallgatta. Elnyerte a szent hittudományok babérkoszorúsa címet. 1886-ban a nagyszombati főgimnáziumhoz ment tanárnak. 1887-ben miséspappá szentelték fel. 1889-ben bölcseleti doktor lett a budapesti egyetemen a régészeti tudományokból. 1892-ben nevelő volt a gróf Széchenyi családnál. 1893-tól a brassói főgimnázium tanár lett.

Erdély iparművészettörténetével, Brassó művelődéstörténeti emlékeivel és régi magyar drámával is foglalkozott.[11]

Költeményeket és szépirodalmi cikkeket írt a Katholikus Társadalomba (1883-1884), a Magyar Katholikusba (1884-1885), a budapesti Magyar egyházi irodalmi iskolának is szorgalmas tagja volt és Munkálataiban közreműködött. Különös előszeretettel foglalkozott a régészettel és Dvorzsák János Havi Füzetek c. vállalatában kezdte meg e szakbeli tanulmányait. Czobor Béla előadásai az egyházi műrégészetre fordították figyelmét, ezután lett az Egyházművészeti Lapoknak rendes munkatársa. A Turulban is közölt cikkeket. A Batthyáneum és a Művelődéstörténeti Monográfiák szerkesztője volt.

1891-1892 között káplánként szolgált Nagysallón, 1892-1893-ban pedig Udvardon.

Művei szerkesztés

  • 1887 Őskeresztény műemléki tanulmányok. Pályadíjjal koszorúzott mű. Egyházművészeti Lapok
  • 1889 Pannonia őskeresztény emlékei. Régészeti tanulmány. Budapest
  • 1893 Apor István pohara. Archaeológiai Értesítő 13
  • 1896 Az iskolai színjátékokról
  • 1908 Péter oláh vajda koronája, 1585. Alkotmány 1908. november 22.
  • 1908 Egy havasalföldi vajda élete. Alkotmány
  • 1909 A brassai ötvös czéhmesterek könyve. Századok
  • 1909 Comoedia Erdély siralmas állapotáról. Budapest
  • 1910 Adatok az iskolai dráma történetéhez. Egyetemes Philologiai Közlöny
  • 1910 A nagyszebeni ötvösök mesterjegytáblája. Archaeológiai Értesítő 30, 407-419
  • 1911 Faludi Ferenc élete
  • 1912 A brassai ötvösség története. Művelődéstörténeti monographiák I. Brassó
  • 1912 Brassai címeres levelek és nemes családok. Budapest

Álneve és jegyei: Abonyi I., A. I.

Források szerkesztés

  • 1967 Magyar Életrajzi Lexikon I, 635
  • 1981 Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona. Bratislava, 48
  • 1917 Történeti szemle 6, 222-223
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  • Zelliger Alajos 1893: Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 157.

További információk szerkesztés

  • Slovenský biografický slovník
  • Pesti Hírlap 1916. december 13.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gyárfás_István_Tihamér&oldid=26207882”