Gyertyánliget

Gyertyánliget (1899-ig Kabola Polyána, ukránul: Кобилецька Поляна [Kobilecka Poljana], oroszul: Кобилецкая Поляна [Kobileckaja Poljana], szlovákul: Poľana Kobilská, románul: Poiana Cobilei) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Rahói járásban.

Gyertyánliget (Кобилецька Поляна)
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Rahói járás (2020–) Rahói járás (–2020)
Község	Nagybocskó község
Rang	városi jellegű település
Alapítás éve	1672
Irányítószám	90620
Körzethívószám	3132
Népesség
Teljes népesség	3498 fő (2019. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	413 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 03′ 30″, k. h. 24° 04′ 12″48.058333333333, 24.07
Gyertyánliget Pozíció Kárpátalja térképén
Gyertyánliget weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyertyánliget témájú médiaállományokat.

Nevének eredete

Mai magyar neve (Gyertyánliget) eredetileg fürdőjének a neve volt.

Fekvése

A község festői helyen, egy hegyekkel körbevett jelentősen kiszélesedő völgyben terül el a sebes vízű Sopurka folyó mindkét partján. A környező hegyek, dombságok 600–800 m magasak. A község közepén a folyó két ágra szakad, Krajnya-rika (Kis-Sopurka) és Szerednya-rika (Nagy-Sopurka). Ha némelyik folyó völgyét követve tovább haladnánk, akár 1500 méteres hegycsúcsokra is feljuthatunk.

A járási központ, Rahó a községtől 36 km-re helyezkedik el. Megközelítése: Ungvár, Aknaszlatina felől autóúton vagy vasúti útvonalon történhet, de menetrend szerinti autóbuszjárattal is, Nagybocskó középpontjában balra kell letérni, ahonnan 12 km-re van a község. Tábla mutatja az irányt. Az út jó állapotú. A Nagybocskóról Gyertyánligetre vezető keskeny nyomtávú vasúti pálya nyomai mára már teljesen eltűntek a felszínről.

Története

A település a 16. században tűnik fel. A korábban főleg erdőműveléssel foglalkozó községben Mária Terézia jóvoltából vasgyárat építettek 1774-ben, mely a 19. században szerkovács, szeg- és öntőműhellyel bővült. E vasgyári telepen 1786-ban állítottak fel plébániát római katolikus hívek számára. 1964 óta a szovjet érában a helyi ipar fokozatosan átalakult, így a vasgyár szerelvénygyárként üzemelt tovább. Fejlődött a fafeldolgozó ipar, az itteni faipari műhelyekben több száz foglalkoztatott volt. A helyi mezőgazdasági nagyüzem állattartásra szakosodott, a környék gazdái jelentős juhállománnyal rendelkeznek. A múlt század kilencvenes éveiben jelentkező gazdasági válság következtében itt is sok munkahely szűnt meg.

Nagybocskóról erdei vasút vezetett ide, ami a gyár életében fontos szerepet töltött be, a nyersanyag szállításában, de az erdőgazdálkodásban is. A falu 19. század elején savanyúvízforrásairól és szintén a 19. században alapított fürdőjéről nevezetes volt. 1849-ben 854, 1910-ben 1832 lakosa volt. 1921-ben 1116 ruszin, 274 magyar, 62 zsidó, 37 német és 12 cseh lakosa volt a falunak. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Tiszavölgyi járásához tartozott. Ma 3391 lakosából mintegy 700 (20%) magyar nemzetiségű.

Gyertyánliget középiskolával, óvodával rendelkezik. Klub, könyvtár, orvosi rendelő, posta szintén az itteniek rendelkezésére áll. A községben több mint tíz vegyesbolt található, némelyikük kávézóként is üzemel. Tovább épül, szépül a település központja. A most épülő házak között van néhány olyan is, amelyik elkészülte után motelként, mini szállodaként üzemel majd. A közel 200 turista egyidejű elszállásolására alkalmas Trembita turistatelep a településtől 2 km-re, a tengerszint feletti 653 m magasságban egy fenyőerdőben fekszik. Itt több gyógyforrás is található. Maguk a kárpátaljaiak közül az alföldön uralkodó nyári hőségtől egyre többen húzódnak ide megpihenni, de az ország más pontjairól is érkeznek, például Kijevből vagy akár Moszkvából is. Itt töltik el a júliusi-augusztusi kánikulát, ahol friss a levegő, és ahol meg lehet mártózni a Sopurka folyó tiszta vizében. Számos gyertyánligeti család rendezkedett be falusi vendéglátásra. Az itt nyaralók erdei túrákon vesznek részt, gombázni, málnát és áfonyát szedni járnak a közeli erdőbe, hegyekbe. A még ide tartozó szolgáltatás egy étkezde, nyársaló, saslik sütéshez faház, szauna, edzőterem, gyerekek számára kialakított játszótér. A téli időkben a községtől 6 km-re, 800 m magasságban elhelyezkedő, síelésre alkalmat adó terület található, mely egy 20 fős vendéglátó komplexummal rendelkezik.

Nevezetességek

• Görögkatolikus fatemploma 18. században épült, hosszhajós elrendezésű, paticsfalú épület. Bejárata előtt húzódik mellvédfalas nyitott tornáca. A templom 1989-ben leégett.
• Római katolikus temploma 1824 körül épült, neogótikus stílusban. A krónikák tanúsága szerint a helyi római katolikus egyházközség 1785–86-ban alakult. Kezdetben egy kincstári ház szolgált templomul, s a hívek többnyire németek és tótok voltak. Ettől az időtől kezdve vezetik anyakönyvét. 1824 körül épült fel a mostani, neogótikus elemeket magán viselő templom, amit 1985-ben tataroztak. A római katolikus templomban rendszeresen tartanak magyar nyelvű misét, a hívek száma megközelíti a 600-at. Műemlék értékű orgonája – Dangl Antal és fia munkája – 1886-ban került ide a gödöllői várkápolnából. Titulusa: Boldogságos Szűz Mária Mennybevitele templom, plébánia.
• Ortodox temploma a községben 16. századtól jelen volt, amit az 1990-es években lebontottak, és helyette egy új, több férőhellyel rendelkezőt építettek.
• Trembita turistatelep a településtől 2 km-re, a tengerszint feletti 653 m magasságban egy fenyőerdőben fekszik. Itt több gyógyforrás is található.

Neves személyek

• Itt született 1895-ben Zsegora Ödön vasutas, távírász, kárpátaljai magyar nemzetiségi politikus, budapesti parlamenti képviselő († 1946 körül vagy az után)
• Itt született 1927. szeptember 27-én David Weiss Halivni izraeli-amerikai rabbi, Talmud-kutató († 2022)

Források

• A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
• dr. Tóth Imre: Kárpátalja, a rahói járás honismereti olvasókönyve. Szeged, 2000.