Gyomnövény
A gyomnövény (vagy gyom, népies néven dudva, gaz) növénykultúrákban, a kertben, szántóföldön, réten, legelőn tenyésző nem vetett, hasznot nem hozó növény.[1] A gyomnövény nemcsak haszontalan, de káros is lehet az adott növénykultúrára: árnyékot vethet, elvonhatja a tápanyagokat, ezzel hátráltatva a haszonnövények fejlődését, csökkentheti a legelők és a rétek növényállományának takarmányértékét. A gyomok a termesztett növények kártevőinek gazdanövényei is lehetnek, sőt paraziták is vannak köztük (pl. aranka). A gyomnövény maga akár kultúrnövény is lehet, például a búza közé keveredett rozs, vagy a hobbikertekből a természetbe kikerült mahónia.
A fenti definíció a gyomnövény fogalmát a gazdálkodó ember szemszögéből vizsgálja. Ugyanakkor létezik egy ökológiai megközelítés is: eszerint a gyomok a talaj „bolygatásához” (vagyis műveléséhez) legjobban alkalmazkodó növények. A növénytermesztés során a vegetációs idő alatt többször is bolygatják a talajt, így azok a növényfajok, melyek a háborítatlan talajt igénylik, nem tudnak megélni, viszont olyan növények szaporodnak el, amelyek rövidebb tenyészidejűek, gyors fejlődésűek, vagy olyan évelő fajok, melyek mélyen ülő gyökerei a talajművelés során okozott feldarabolódást nem sínylik meg, sőt az vegetatív szaporodásukat segíti. Ilyen módon a gyomnövények a másodlagos szukcesszió pionír fajainak tekinthetők.[2]
Gyomirtás
szerkesztésA gyomok elleni védekezés egyik fő módszere a gyomirtás. Ezt végezhetjük agrotechnikai eszközökkel:
- gyomlálás,
- acatolás,
- kaszálás,
- kapálás,
- felégetés
vagy gyomirtó vegyszerekkel.
A gyomok irtása mulcsozással
szerkesztésA gyomok elleni védekezés egyik vegyszermentes módja a mulcsozás. Ez a földfelszín takarása valamilyen szerves, elbomló anyaggal, például falevél, kaszált fű stb. Ha a borítás elég vastag, akkor az alatta csírázó növények nem tudnak áttörni rajta. Ha nagyon gazos területen alkalmazzuk, néha szükséges két rétegben mulcsolni, vagyis a második réteget akkor felvinni, amikor az első rétegen átnőttek a gyomok és már elérték a 10–15 cm-t. A következő évre az évelő gyomok is eltűnnek, a föld szabadon bevethető.[3]
Legfontosabb magyarországi gyomnövények
szerkesztésMagyarország szántóföldjeinek legelterjedtebb gyomnövényei a 2007-2008-ban végzett Ötödik Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés alapján.
Latin név | Magyar név |
---|---|
Ambrosia artemisiifolia | Ürömlevelű parlagfű |
Echinochloa crus-galli | Közönséges kakaslábfű |
Chenopodium album | Fehér libatop |
Cirisium arvense | Mezei aszat |
Setaria pumila | Fakó muhar |
Convolvulus arvensis | Apró szulák |
Amaranthus retroflexus | Szőrös disznóparéj |
Tripleurospermum inodorum | Ebszékfű |
Datura stramonium | Csattanó maszlag |
Panicum miliaceum | Termesztett köles |
Amaranthus chlorostachys | Karcsú disznóparéj |
Apera spica-venti | Nagy széltippan |
Elymus repens | Tarackbúza |
Sorghum halepense | Fenyércirok |
Galium aparine | Ragadós galaj |
Fallopia convolvulus | Szulák keserűfű |
Persicaria lapathifolia | Lapulevelű keserűfű |
Helianthus annuus | Napraforgó |
Hibiscus trionum | Varjúmák |
Consolida regalis | Mezei szarkaláb |
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Weed Identification Guide from Virginia Tech (Southeastern United States): Gyomazonosítási útmutató számítógépes program) (angolul)
- Common weeds of the northern United States and Canada: USA és Kanada jól ismert gyomjai (angolul)
- Michigan State University Weed Science: Gyomtudomány (angolul)
- 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet a növényvédelmi tevékenységről