Rozs

növényfaj

A rozs (Secale cereale) a perjefélék családjába tartozó gabonanövény. Közeli rokonságban áll a búzával és az árpával. Felhasználható liszt- és kenyérkészítéshez, sör, vodka, whisky előállításához. Állati takarmányként is hasznosítható.

Rozs
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Perjefélék (Poaceae)
Alcsalád: Perjeformák (Pooideae)
Nemzetség-
csoport
:
Triticeae
Nemzetség: Secale
Faj: S. cereale
Tudományos név
Secale cereale
M.Bieb.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Rozs témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rozs témájú médiaállományokat és Rozs témájú kategóriát.

Eredete szerkesztés

Valószínűsíthető eredete szerkesztés

A rozs minden valószínűség szerint Kis-Ázsiából származó gabonafélénk. Körülbelül 2500 évvel ezelőtt nemesíthették a hegyi rozsból. Európában csak ezt követően terjedt el. Leginkább a kelta és a germán törzsek termesztették.

Régészeti leletek szerkesztés

A mai a Törökország területén, az újkőkori Can Hassan III-nál és néhány egyéb ásatásnál találtak kis mennyiségű nemesített rozst a régészek. Az időben ezt követő lelet a bronzkori Közép-Európa területéről származik az i. e. 1800 és 1500 közötti periódusból. A kettő között eltelt időszakról ezidáig nem került elő régészeti lelet. A rozsról a római szövegek is említést tesznek a Rajna, a Duna és a Brit-sziget kapcsán. Idősebb Plinius szerint a rozs igen szegényes táplálék és csak az éhezés elkerülésére szolgál. A középkor óta széles körben elterjedt a termesztése Európa középső és keleti részein és fő gabonafélének számít a francia-német határtól keletre és Magyarország északi részén. Azok az állítások, hogy a rozst sokkal előbb termesztették volna az Eufrátesz folyó völgyében (Észak-Szíria) található Tell Abu Hureyra területén, erősen vitatottak. A szénizotópos kormeghatározás megbízhatóságát is kritizálják, illetve azt, hogy a vizsgálat csak a gabonaszemre terjedt ki és a pelyvára nem.

Rövid leírása szerkesztés

A rozs a perjefélék családjába tartozó, konyuló négyoldalas kalászú növény. Kalásza két virágú. A pelyvája tarajos hátú és a toklászánál rövidebb, melynek a külső részéből szálka nyúlik ki. 1,25 és 2 méter közötti magasságra nőhet meg. Karcsú szalmáján több keskeny, szőrös bevonatú hosszú levél és a tetején karcsú kalász található. Keskeny szemtermése van. Az egyenes szárhajtású a közönséges, a bokros szárhajtású a bokros rozs. A búza és az árpa közeli rokona.

Fajtái szerkesztés

 
Vadrozs
 
Secale cereale

Fontosabb fajtái a nyíri rozs, a montagne, a probstei, az imperial és a schlanstädti, melyek nem megfelelő minőségű talaj esetén gyorsan degenerálódnak. Jó talaj esetén és ritkán vetve a bokros rozs kicserjésedik. Említhető még a vadrozs, az őszi és tavaszi rozs is, de az utóbbit nem igazán érdemes vetni.

Betegségei és kártevői szerkesztés

Leggyakoribb betegségei a gabonaüszög, a gabonarozsda, a gabonalisztharmat és a kormosság.
Előfordulhatnak még egyéb, gombák által okozott betegségek is.

A vonalkás apróbagoly (latinul Axylia putris) és egyéb lepkefélék lárvája is rozzsal táplálkozik.

Hasznosítása szerkesztés

A rozs alkalmas emberi fogyasztásra és állati takarmányozásra, nagy tömegű szalmája az almozás mellett energiatermelésre, hőszigetelő építőanyagok gyártására stb. használható. Szemtermését emellett sör és égetett szeszek előállításához is használják. Alkalmazkodóképessége gabonafélék között a legjobb, kiváló hideg- és szárazságtűrésű növény.

Törökországban a búzafélékkel keverve vetik. Ez feljavítja a kenyér ízét és biztosítja a rosszabb években a bővebb termést.

Termesztése szerkesztés

Legnagyobb kukoricatermelők
2021
(Számok százezer tonnában)
1.   Németország 3325
2.   Lengyelország 2472
3.   Oroszország 1721
4.   Fehéroroszország 845
5.   Dánia 672
6.   Ukrajna 593
7.   Kína 512
8.   Kanada 472
9.   Spanyolország 315
10.   USA 249
20.   Magyarország 0,8
..
Föld összesen 13242
Forrás: FAO[1]

A rozs a gabonafélék családjába tartozó növény, amelyet számos országban termesztenek az élelmiszeriparban, állattenyésztésben és bioüzemanyag-termelésben történő felhasználás céljából. 2021-ben a rozst több mint 60 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta a 13 millió tonnát.

A világ legnagyobb rozs termelői közé tartozik Németország, Lengyelország, Oroszország, Fehéroroszország és Dánia. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Németország az éves világ rozs termésének a 25%-át adta.

A rozst elsősorban Európa középső, keleti és északi részén termesztik. A rozstermelő övezet Észak-Németországból Lengyelországon, Ukrajnán, Fehéroroszországon, Litvánián és Lettországon keresztül nyúlik be Oroszország középső és északi részeire. Termesztik még Észak-Amerikában Kanadában és az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában Argentínában, Törökországban, Kazahsztánban és Kína északi részein. A rozstermesztés a kereslet szintjének megfelelően csökkenő tendenciát mutat. Például Oroszországban az 1992-ben termesztett 13,9 millió tonna 2005-ben már csak 3,6 millió tonna volt éves szinten. A rozs nagy része a termesztő országban kerül fogyasztásra, esetleg a szomszédos országokba exportálnak belőle.

 
Rozsmező Oroszországban. Ivan Siskin orosz tájképfestő 1878-ban készült műve.
 
Rozsföld

Élettani hatásai szerkesztés

A rozsból őrölt liszt kevesebb zsírt és több ásványi anyagot tartalmaz, mint a világosabb színű búzaliszt. A rostokban gazdag rozs kedvező élettani hatást fejt ki az emberi szervezetre. Gyakori fogyasztása kedvezően befolyásolja a bélműködést, csökkenti a koleszterinszintet és segít székrekedés, valamint aranyeres panaszok esetén is.

A rozs összetétele szerkesztés

A rozs összetétele függ mind a természettől (talaj, időjárás), mind a termesztéstől (fertilizáció, növényvédelem).

100 g ehető egységenként megadva:[2]

Összetevők
Víz 13,7 g
Fehérje 8,8 g
Zsírok 1,7 g
Szénhidrát 60,7 g
Rost 13,2 g
Ásványi anyagok 1,9 g
Ásványi anyagok
Nátrium 4 mg
Kálium 510 mg
Magnézium 90 mg
Kalcium 35 mg
Mangán 2,9 mg
Vas 2,8 mg
Réz 0,39 mg
Cink 2,9 mg
Foszfor 335 mg
Szelén 0,002 mg
Vitaminok
Tiamin (B1-vitamin) 360 µg
Riboflavin (B2-vitamin) 170 µg
Nikotinsav (B3-vitamin) 1800 µg
Pantoténsav (B5-vitamin) 1500 µg
B6-vitamin 235 µg
Folsav 145 µg
E-vitamin 2000 µg
Aminosavak
Triptofán 110 mg
Treonin 360 mg
Izoleucin 390 mg
Leucin 370 mg
Lizin 400 mg
Metionin 140 mg
Valin 530 mg
Fenilalanin 470 mg
Tirozin 230 mg
Arginin 490 mg
Hisztidin 190 mg

1 mg = 1000 µg
Energia tartalom 1244 kJ, 293 kcal

Források és külső hivatkozások szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
  2. [S. W. Souci, W. Fachmann, H. Krau, Deutsche Forschungsanstalt für Lebensmittelchemie (DFA), Garching, Lebensmitteltabelle für die Praxis 4. kiadás, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, Stuttgart, 2009, ISBN=978-3-8047-2541-6, 234. oldal]