H

latin ábécé betűje
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 1.

A H a latin ábécé nyolcadik, a magyar ábécé tizennegyedik betűje.

Karakterkódolás

szerkesztés
Karakterkészlet Kisbetű
(h)
Nagybetű
(H)
ASCII 104 72
Bináris ASCII 01101000 01001000
EBCDIC 136 200
Bináris EBCDIC 10001000 11001000
Unicode U+0068 U+0048
HTML/XML h H

Hangértéke

szerkesztés

A magyarban (kivétel szó végén, ahol vagy néma, vagy a IPA:[x] hangnak felel meg, valamint néhány szóban, mint az ihlet-ben vagy az Ahmedben) és a legtöbb latin ábécét használó nyelvben egy egyszerű aspirációt (hehezetet) jelöl (tudományosan: zöngétlen glottális réshang). Néhány nyelvben ejtése eltérő:

  • a szláv nyelvekben általában [x] hangnak felel meg (a csehben zöngés h);
  • az újlatin nyelvekben néma, kivétel a román, ahol viszont csak nem latin eredetű átvételekben szerepel (a magyaréhoz hasonló hangértékkel); valószínűleg a latinban sem rendelkezett önálló (megkülönböztető) hangértékkel.

A h betűt gyakran csak az előtte álló betű hangértékének módosítására használják (például a ch az olaszban és a románban a k hang megőrzésére szolgál e, i előtt is, az angolban általában és a spanyolban cs hangot jelöl; az lh a portugálban és az okcitánban az l-et lágyítja; a németben az előtte álló magánhangzó hosszú ejtését jelzi, stb.).

Jelentései

szerkesztés
  • H antigén
  • H gén
  • h: az óra jele
  • h: a Planck-állandó jele
  •  : A Dirac-állandó jele
  • H: jelentése Henry (mértékegység); a mágneses indukció mértékegysége
  • H: a mágneses térerősség (mágneses gerjesztettség) jele
  • H: szóráshányados
  •  : szórásnégyzet-hányados
  • h: a rejtett (hidden) attribútum rövidítése
  • H: zenei hang, a C-dúr hangsor 7. eleme