Háromujjú jakamár

madárfaj

A háromujjú jakamár (Jacamaralcyon tridactyla) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a jakamárfélék (Galbulidae) családjába tartozó faj.[2]

Infobox info icon.svg
Háromujjú jakamár
Ágon ülő példány
Ágon ülő példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Család: Jakamárfélék (Galbulidae)
Nem: Jacamaralcyon
Lesson, 1830
Faj: J. tridactyla
Tudományos név
Jacamaralcyon tridactyla
(Vieillot, 1817)
Szinonimák
  • Cauax tridactylus[1]
  • Galbula armata[1]
  • Galbula ceycoides[1]
  • Galbula triactyla[1]
  • Jacamaralcyon brasiliensis[1]
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Háromujjú jakamár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Háromujjú jakamár témájú kategóriát.

Rendszertani besorolása és neveSzerkesztés

Nemének az egyetlen faja.[3] Egyike a 18 jakamárfélének; nincsen alfaja.[4] Ezt a madarat, először 1807-ben, François Levaillant francia természettudós írta le. Levaillant a „jacamaralcion” nevet adta a madárnak; ez a név a jacamar = „jakamár” és alcyon = „jégmadár” szavak összevonásából jött létre.[5] 1817-ben, Louis Jean Pierre Vieillot szintén francia ornitológus, áthelyezte a madarat, a Galbula nembe, Galbula tridactyla néven. 1830-ban, René Primevère Lesson egy harmadik francia ornitológus megalkotta ennek a fajnak a saját, monotipikus nemét,[6] a Jacamaralcyon-t, Levaillant korábbi megnevezését használva.[5] A fajneve, a tridactyla a görög tri = „három” és dactulos = „lábujjak” szavak összevonásából született.[7]

ElőfordulásaSzerkesztés

A háromujjú jakamár Brazília endemikus madara. Az előfordulási területe Brazília délkeleti részén van, az úgynevezett Atlanti-parti esőerdők környékén.[8] Nem vándormadár, azonban a felnőttek meg-megtesznek rövidebb távokat, és a frissen kirepült fiókák is más területekre repülnek el.[9]

A trópusok szárazabb erdeiben és az alföldi esőerdőkben található meg. Az ültetvényeken is megél. Az élőhelyeinek elvesztése veszélyezteti. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint, már csak 350-1500 példánya létezik.[8]

MegjelenéseSzerkesztés

A külön nembe való besorolását és a nevét, annak a tulajdonságának köszönheti, melyben a lábfejei nem négy ujjban – mint ahogy az más harkályalakúnál van –, hanem csak háromban végződnek.[9] A lábai és szárnyai rövidek. Az ágakon pihenéskor, felegyenesedett a testtartása; hosszú csőre felfelé mutat, míg hosszú farktollai lelógnak.[9] Közepes méretű madár, körülbelül 18 centiméteres hosszal[8] és 17,4–19,3 grammos testtömeggel. A tojók átlagosan nehezebbek a hímeknél.[10] A két nem tollazata hasonló; felül szürkésfekete bronzos-zöld árnyalattal, míg alul világosabb. a has és a begy közepe fehérek. A felnőttnél fejtető barnásszürke és a torok fekete, a pofán és a fejoldalakon rozsdás sávozással. A csőre fekete és a lábai szürkések.[1]

ÉletmódjaSzerkesztés

Mint minden jakamár, ez is rovarevő; gyakran más madarakkal társulva keresi táplálékát.[9] Főleg lepkékkel és molyokkal, de hártyásszárnyúakkal is táplálkozik; étlapját kétszárnyúakkal, szitakötőkkel, bogarakkal, félfedelesszárnyúakkal és termeszekkel egészíti ki.[8] Az erdők alsóbb szintjeinél és az erdőszéleken vadászik. Általában röptében kapja el a zsákmányát. Miután elkapta a rovart, egy ághoz dörzsöli, hogy leverje a tüskéjét és szárnyait.[11]

SzaporodásaSzerkesztés

A költési időszaka az esős évszakban van, vagyis azon a helyen szeptember és február között.[11] Udvarláskor 2-6 hím énekel egy helyen. Éneklés közben szárnyaikat és farktollaikat mozgassák. A fészket üregekbe készítik. A múzeumokban levő, törött csőrű tojó példányok arra hagynak következtetni, hogy az üreg vájást főleg a tojók végzik. Az üreg általában 6 centiméter széles, 6-9 centiméter magas és 72 centiméter mély. A fészekalj, körülbelül 2-4 tojásból áll. Kolóniákban költ, a folyópartok meredek falában.[9][11]

JegyzetekSzerkesztés

 
Régi rajz a madárról
  1. a b c d e f Catalog of the Birds in the British Museum. London, UK: The British Museum, 174–5. o. (1891) 
  2. 'Jacamaralcyon tridactyla'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  3. ITIS Report: Jacamaralcyon'. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
  4. ITIS Report: Jacamaralcyon tridactyla'. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
  5. a b Jobling (2010), p. 210.
  6. Chenu, Jean Charles. Encyclopédie d'histoire naturelle ou Traité complet de cette science, d'après les travaux des naturalistes les plus éminents de tous les pays et de toutes les époques: Oiseaux (French nyelven). Paris, France: Marescq, 38. o. (1860) 
  7. Jobling (2010), p. 390.
  8. a b c d BirdLife Species Factsheet: Three-toed Jacamar (Jacamaralcyon tridactyla)'. BirdLife International. [2009. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
  9. a b c d e National Geographic Complete Birds of the World. Washington, DC, US: National Geographic Society, 185–6. o. (2009). ISBN 978-1-4262-0403-6 
  10. Dunning Jr., John B.. CRC Handbook of Avian Body Masses, 2nd, Boca Raton, FL, US: CRC Press, 224. o. (2008). ISBN 978-1-4200-6445-2 
  11. a b c Silveira, Luís Fábio (Spring 1998). „New records of Three-toed Jacamar, Jacamaralcyon tridactyla, in Minas Gerais, Brazil, with some notes on its biology”. Cotinga 9, 47–51. o. [2017. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1353-985X. (Hozzáférés ideje: 2017. április 8.)  

ForrásokSzerkesztés

  • Jobling, James A.. The Helm Dictionary of Scientific Names. London, UK: Christopher Helm (2010). ISBN 978-1-4081-2501-4 
  • Nouveau Dictionnaire d'Histoire Naturelle Appliquée Aux Arts, principalement à l'Agriculture et à l'Economie rurale et domestique par une société de naturalistes et d'agriculteurs, avec des figures tirées des trois règnes de la nature. 16 p. 445
  • Lesson, R.P. 1830–1831. Traité d'ornithologie, ou, Tableau méthodique des ordres, sous-ordres, familles, tribus, genres, sous-genres et races d'oiseaux : ouvrage entièrement neuf, formant le catalogue le plus complet des espèces réunies dans les collections publiques de la France. F. G. Levrault, Paris. Vol. 1: pp. i–xxxii, 1–659. BHL Reference page. [original description: p. 235

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Three-toed jacamar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés

  • Three-toed jacamar photo gallery at VIREO (Drexel University)
  • "Three-toed jacamar media". Internet Bird Collection.
  • Audio recordings of three-toed jacamar on Xeno-canto.