Hélion de Villeneuve
Hélion de Villeneuve (Provence-Alpes-Côte d’Azur, 1270 – Rodosz, 1346) a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend provence-i születésű nagymestere, Szent Rozalin fivére volt.
| Hélion de Villeneuve | |
 | |
| A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend nagymestere | |
| Uralkodási ideje | |
| 1319 – 1346 | |
| Elődje | Foulques de Villaret |
| Utódja | Dieudonné de Gozon |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | House of Villeneuve |
| Született | 1270 Provence-Alpes-Côte d’Azur |
| Elhunyt | 1346 Rodosz |
| Testvére(i) | Roseline de Villeneuve |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hélion de Villeneuve témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésVilleneuve-öt XXII. János pápa nevezte ki nagymesternek 1319 júniusban, miután rábeszélte a rend tagjai számára elfogadhatatlan Foulques de Villaret lemondását. A nagymester 1319 és 1332 között Európában tartózkodott, nem utazott Rodoszra, a johanniták központjába. Ebben az időben a nyugat-európai hatalmak egy része szerette volna megszerezni a rend birtokainak, vagyonának egy részét. A rend helyzetét nehezítette azt is, hogy a perjelségekben burjánzott a korrupció, emiatt a johanniták hatalmas adósságot halmoztak fel. Villeneuve többször is összehívta a nagykáptalant Provance-ban, hogy a helyzet megoldásáról egyeztessenek.[1]
A pápa segítségével folytatta a harcot a Templomosok földjeinek megszerzéséért is. Királyokkal, püspökökkel, arisztokratákkal tárgyalt Európa-szerte, mindazokkal, akik magukénak akarták vagy már el is foglalták ezeket a birtokokat. Ez az erőfeszítése a Portugál Királyság, a Kasztíliai Királyság és a Valenciai Királyság kivételével sikerrel járt. A megszerzett birtokok azonban igazgatási gondokat okoztak, ezért a rend új perjelségeket hozott létre Katalóniában, Aquitaniában, Toulouse-ban és Champagne-ban. A földek egy részét kénytelenek voltak eladni, hogy visszafizessék a Villaret idejében felhalmozott adósságot és kölcsönt vett fel több lombard banktól.[1]
1332-ben a nagymester Rodoszra helyezte át székhelyét. Egy utazó így jellemezte őt 1335-benː „nagyon öreg és fukar ember, aki rengeteg kincset halmozott fel, sokat építkezett Rodoszon és megszabadította az ispotályosokat a hihetetlen adósságtól.”[2]
Villeneuve nagymestersége alatt a rend egyre aktívabban vett részt a muzulmánok elleni tengeri akciókban. 1334 őszén a Szent Liga soraiban harcoltak a rend gályái is az edremiti csatában, majd elfoglalták Leszboszt, 1337-ben pedig visszaszerezték Koszt.[3] 1344-ben részt vállaltak a Szmirna ellen indított hadjáratban is.[4]
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ Hazard: H. W. Hazard. The Hospitallers at Rhodes 1326-1421 [archivált változat]. Digicoll Library. Hozzáférés ideje: 2020. július 23. [archiválás ideje: 2020. szeptember 23.]