Híd utca (Kolozsvár)
A Híd utca (utóbb Wesselényi utca, románul Str. Regele Ferdinand) Kolozsvár belvárosában található. A Fő tér északkeleti sarkától indul a Malomárok hídján át északi irányba a Szamos hídja felé.
| Híd utca (Str. Regele Ferdinand) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |
 Románia |
| Település | Kolozsvár |
| Városrész | Belváros |
| Korábbi nevei |
Wesselényi Miklós, Regele Ferdinand, Dózsa György |
| Irányítószám |
400110, 400027 (páratlan, 37-től) |
| Körzethívószám | +40 264 |
| Földrajzi adatok | |
| Távolság a központtól | 0 km |
| Elhelyezkedése | |
 Híd utca
Pozíció Kolozsvár térképén
| |
| é. sz. 46° 46′ 20″, k. h. 23° 35′ 21″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 20″, k. h. 23° 35′ 21″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Híd utca témájú médiaállományokat. | |
NeveSzerkesztés
Nevét feltehetőleg a Malomárok illetve a Szamos hídjáról kapta. A kolozsvári utcák közül ennek a nevéről maradt fenn a legkorábbi említés. 1362-ben platea pontis, 1440-ben Hdwcha néven említették. Az utcának a Hídkapun inneni és túli részét ritkábban nevezték Belső- illetve Külső-Híd-utcaként is, de ezek az elnevezések nem állandósultak. 1848-ban született egy olyan indítvány, hogy az utcát Wesselényi Miklósról nevezzék el, de erre csak 1898-ban, a forradalom 50. évfordulóján került sor. 1923-ban I. Ferdinánd román király tiszteletére Calea Regele Ferdinand, a második bécsi döntést követően 1940 és 1945 között Wesselényi Miklós, 1945-től Dózsa György lett az utca neve. Dózsa nevének írásmódját többször megváltoztatták: a hivatalos elnevezés 1957-től Dózsa Gheorghe, 1964-től Gheorghe Doja lett. A romániai rendszerváltás után 1999-ben az utca visszakapta a Regele Ferdinand nevet.
TörténeteSzerkesztés
Az Óvár keleti fala mentén alakult ki, a Szilágyságba vezető út kezdeteként. Kezdetben a fal mentén nem volt szabad építkezni, erre csak 1405 után kerülhetett sor, amikor az Óváron kívüli városrészt elkezdték fallal bekeríteni, és a korábbi várfalnak már nem volt hadászati jelentősége. Az 5., 7. és 25. számú házak udvarában az Óvár falainak maradványai még fellelhetőek. A falon belüli és a falon kívüli rész között, a Malomárkon és a Szamoson híd állt. A Malomárok partján, nagyjából a mai főposta bejárata előtt állt a Hídkapu, amely az 1400-as évek elején épült; ezt a lakatos céh védelmezte. A kapunál tartották a város rézdobját, amellyel a delet jelezték.
A 4. számú ház helyén korábban álló épület neve Quárta-ház volt, mivel itt végezték el a tizedből a város plébánosának járó negyedrész (quarta) elszámolását. A 19. században fogadó működött benne; 1821-ben itt szállt meg Széchenyi István.
A Fő tér és a Híd utca sarkán álló Mauksch–Hintz-ház valószínűleg a 15. század végén, 16. század elején épült. Benne működött a város első gyógyszertára.
Az 1697. május 6-i tűzvész a Híd utcát is elemésztette, amint azt Misztótfalusi Kis Miklós Siralmas panasz Istennek Kolozsváron fekvő nagy haragjáról, abból származott egynéhány súlyos ostoriról, és annak nevezetesen ez 1697. esztendőben Pünkösd havának 6-ik napján iszonyú tűzzel való megpusztításáról című művében is megemlíti: „Azonban a' tűznek / Mint mérges fenének / Híd-útcza következék, / Azt is megemésztvén / az ó várra innen / Tsak hamar harapozék.” 1763-ban az utca keleti házsora ismét leégett egy istállóban felragasztott gyertya miatt.
A Bel-Magyar utca és Híd utca sarkán 1816–1829 között épült fel a lutheránus templom. 1819–1820-ban a templom Híd utcai, nyugati oldala mentén kis üzleteket építettek, hogy ezek jövedelme is az építkezési költségek fedezésére szolgáljon.
1839. május 1-jén tűz pusztított a Híd utcában és az Óvárban; ennek következtében határozta el a város a szűk sikátorok helyett utcák nyitását, a kapuk szélesítését, illetve az építkezések szabályozását.
1870–1872 között lebontották a Hídkaput. 1898-ban épült fel a város új postaépülete. A röviddel ezután megjelent Pallas nagy lexikona „Kolozsvár legélénkebb utcája”-ként említi a Wesselényi utcát, amely már a 15. századtól kezdve a város kereskedelmének legfontosabb útvonala volt, ezen kívül számos szállodával rendelkezett.[1] 1906-ban nyílt meg a város első állandó filmszínháza a Wesselényi utca 17. szám alatti Mezei szálloda éttermében.[2]
A két világháború között az utcában működött többek között a Diamantstein háztartási cikkek áruháza, Elysée divatcikkek és rövidáru boltja, Etna Bőrönd és Bőrdíszműáru Rt., Özv. Finkler Samuné varrógép és kerékpár raktára és javító műhelye, Fischer üvegudvar, Gólya Áruház Rt. (divat- és textiláruház), Heller és Molnár Divatáruház, Markovits Farkas órás és ékszerész, Reklám Áruház (divatcikkek), Ifj. Renner Frigyes Cipőáruháza, Szabó Jenő Rt. Divatáruház, Schwartz-féle ruhakereskedés, Weisz Ernő szűcsmester, Wurczel Géza kész férfiruha üzlete.[3]
Az 1970-es években épült, és 1977-ben nyílt meg a Központi Áruház (Central), benne a város első mozgólépcsőjével.[4]
MűemlékekSzerkesztés
Az utcából az alábbi épületek szerepelnek a romániai műemlékek jegyzékében:[5]
| Házszám | Kép | Megnevezés | Építés dátuma | Műemlék kódja |
|---|---|---|---|---|
| 2 |  |
Lutheránus templom és parókia | 1816–1829 | CJ-II-m-B-07306 |
| 4 |  |
Quárta-ház | 16-18. század | CJ-II-m-B-07307 |
| 5 |  |
Pákei-ház | 16-18. század | CJ-II-m-B-07308 |
| 17 |  |
Pannónia Hotel | 17-19. század | CJ-II-m-B-07310 |
| 19 |  |
Rucska-ház | 19. század | CJ-II-m-B-07309 |
| 25 |  |
Fekete-ház | 18. század | CJ-II-m-B-07311 |
| 33 |  |
Postapalota | 1898 | CJ-II-m-B-07312 |
| 34 |  |
Báthory-címeres ház | 19. század | CJ-II-m-B-07313 |
| 37 |  |
Széki-palota | 1893 | CJ-II-m-B-07314 |
| 38 |  |
Babos-palota | 1890-es évek eleje | CJ-II-m-B-07315 |
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Regele Ferdinand, prima strada clujeana atestata documentar. citynews.ro (2008. júl. 21.) (Hozzáférés: 2014. nov. 1.) arch
- ↑ Kápolnási Zsolt: A kolozsvári mozihálózat kiépülése a századfordulón (1896-1918). www.filmtett.ro (2002. szept. 15.) (Hozzáférés: 2014. nov. 1.)
- ↑ Lőwy Dániel: A Kálváriától a tragédiáig: Kolozsvár zsidó lakosságának története. Kolozsvár: Koinónia. 2005. 495–500. o. ISBN 973 7605 02 0
- ↑ Central Áruház. kolozsvari.blogspot.hu (Hozzáférés: 2014. nov. 1.)
- ↑ Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. okt. 1.) Hozzáférés: 2017. jan. 28.
ForrásokSzerkesztés
- Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 199–205., 309 és 311. o. ISBN 973 8341 44 2
- Gaal György: Kolozsvár: Történelmi városkalauz. Barót: Tortoma. 2011. 270–273. o. ISBN 978 606 92279 0 9
- Hereditatum - online műemlék adatbázis. www.hereditatum.ro (Hozzáférés: 2014. szept. 28.) arch
- Jakab Elek: Kolozsvár története I–III. Buda: Magy. Kir. Egyetemi Könyvnyomda. 1870–1888.
Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés
.svg){kind=small}