Húsz magyar népdal
A Húsz magyar népdal (Sz. 92, BB 98) a zongora-kíséretes szólóénekre írott népdalfeldolgozások műfajában Bartók Béla érett stílusának legnagyszerűbb megvalósítása.
Keletkezéstörténet
szerkesztésAz 1929-ben komponált sorozat természetesen nem előzmény nélkül való Bartók életművében. Előzménynek tekinthető a Magyar népdalok (Kodállyal közösen) ill. Nyolc magyar népdal, vagy a zongorára íródott Improvizációk magyar parasztdalokra, a két hegedű–rapszódia, illetve a szintén énekhangot és zongorát foglalkoztató Falun (Bartók) ciklus.
Idézet A népi zene hatása a mai műzenére címmel tartott 1931-es Budapesti előadás szövegéből (Bartók ebben fogalmazta meg a maga elé gördített kihívásokat): „Népi dallamokkal bánni tudni: egyike a legnehezebb feladatoknak. Merem állítani, van olyan nehéz, ha nem nehezebb, mint egy nagyszabású eredeti mű megírása. Ha nem feledkezünk meg arról, hogy [az] előre megadott idegen dallamnak kötelező volta máris nagy megkötöttséget jelent, akkor megértjük a feladat nehézségének egyik okát. Egy másik nehézség a népi dallam sajátságos karaktere. Ezt először is fel kell ismerni, át kell érezni, aztán pedig reliefszerűen kidomborítani a feldolgozásnál, nem pedig elhomályosítani. Annyi bizonyos, hogy a népdalfeldolgozásokhoz éppen annyira szükséges a jó órában történő munka, vagy ahogy mondani szokás, a „megfelelő inspiráció”, mint bármilyen más mű megírásához.”
Bartók a feldolgozott dallamokat „A magyar népdal” című 1924-ben megjelent monográfiájából válogatta.
1933-ban a Budapesti Filharmóniai Társaság fennállásának 80 éves jubileumára a Húsz magyar népdal öt tételét átírta zenekarra. Ezt a meghangszerelt változatot 5 évvel később egy rangos németországi fesztivál, a Baden-Baden-i Ünnepi Játékok keretében is be akarták mutatni. 1938 februárjában a produkció ügyében írott levelében Bartók leszögezte: „Ezek a művek nem „feldolgozások”, hanem eredeti kompozíciók, föléjük – mintegy mottóként – helyezett magyar népdalokkal.” A tervezett Baden-Baden-i bemutató azonban nem valósulhatott meg, mert az Anschluss után az életbe lépő német törvények miatt átdolgozásokat nem lehetett előadni, az ezt felügyelő bizottság meg Bartók művét annak minősítette.
Füzetek
szerkesztésAz első füzetbe jobbára régi stílusú parlando népdalok kerültek Szomorú nóták címmel, a másodikba feszes ritmusú Táncdalok. A 3. füzet a legterjedelmesebb, ebben hét idegen, nyugati-európai hatást mutató, ún. vegyes stílusú dallamot dolgozott fel Bartók. A negyedik, utolsó füzet pedig új stílusú népdalokat foglal össze egyetlen nagyobb ívű formába, mely megállás, szünet nélkül játszandó (attacca). Az utolsó két darab ugyanannak a népdalnak kétféle feldolgozása, vagyis a 20 népdal 21 művet jelent.
I. sorozat: szomorú dalok
szerkesztés- A tömlöcben (Minden ember szerencsésen)
- Régi Keserves (Olyan árva vagyok)
- Bujdosó Ének (Erdők, völgyek, szűk ligetek)
- Pásztornóta (Mikor gulyáslegény voltam[1])
II. sorozat: táncdalok
szerkesztés- Székely "lassú" (Azt akartam én megtudni)
- Székely "friss" (Arra vigyázz, öregasszony)
- Kanásztánc (Megismerni a kanászt[2])
- Hatforintos Nóta (A cseroldalt összejártam)
III. sorozat: vegyes dalok
szerkesztés- Juhászcsúfoló (Volt-e olyan juhász)
- Tréfás Nóta (Két krajcárom volt nékem)
- Párosító (1.) (Sárga csikó, csengő rajta)
- Párosító (2.) (Virágéknál ég a világ)
- Pár-Ének (Ne hagyj el, angyalom)
- Panasz (Beteg az én rózsám nagyon – A malomnak nincsen köve változata)
- Bordal (Ó, én édes pintes üvegem)
IV. sorozat: új dalok
szerkesztés- Hej édesanyám, kedves édesanyám
- Érik a ropogós cseresznye
- Már Dobozon, már Dobozon régen leesett a hó – A csitári hegyek alatt változata
- Sárga kukoricaszál
- Búza, búza, búza
- Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek
Bartók 1933-ban öt dalt átdolgozott. Öt magyar népdal énekhangra és zenekarra (BB 108 / Sz 101 / W 64): 1,[3] 2,[4] 11 (III/3),[5] 14 (III/6),[6] 12 (III/4)[7]
Autográf anyagok
szerkesztés- Fogalmazvány (és 1 p. vázlat a 8. számhoz) (Bartók Péter gyűjteménye: 64VoPS1)
- Autográf másolat (rendhagyó formájú kézirat kézi kottavonalazással), végső javítások után az Universal Edition 1521–1524 4-füzetes elsőkiadás (1932) metszőpéldánya (Bartók Péter gyűjteménye: 64VoPFC1)
- Az autográfról készült kék és barna kontakt-kópiák Bartók kézírásos revízióival, részben már német fordítással (Bartók Archívum, Budapest: 2008)
- Az autográfról készült barna kontakt-kópia, R. St. Hoffmann német fordításával (Bartók Péter gyűjteménye: 64VoPFC2)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A dallama különbözik a Mikor gulyáslegény voltam-belitől
- ↑ A dallam különbözik a Megismerni a kanászt szócikkbeli mindkét változattól.
- ↑ Öt magyar népdal énekkarra és zenekarra Sz. 101., BB 108: 1. A tömlöcben. Hamari Júlia, Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel Kovács János YouTube (2000. január 24.) (Hozzáférés: 2016. május 18.) (audió)
- ↑ Öt magyar népdal énekkarra és zenekarra Sz. 101., BB 108: 2. Régi keserves. Hamari Júlia, Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel Kovács János YouTube (2000. január 24.) (Hozzáférés: 2016. május 18.) (audió)
- ↑ Öt magyar népdal énekkarra és zenekarra Sz. 101., BB 108: 3. Sárga csikó, csengő rajta. Hamari Júlia, Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel Kovács János YouTube (2000. január 24.) (Hozzáférés: 2016. május 18.) (audió)
- ↑ Öt magyar népdal énekkarra és zenekarra Sz. 101., BB 108: 4. Panasz. Hamari Júlia, Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel Kovács János YouTube (2000. január 24.) (Hozzáférés: 2016. május 18.) (audió)
- ↑ Öt magyar népdal énekkarra és zenekarra Sz. 101., BB 108: 5. Virágéknál ég a világ. Hamari Júlia, Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel Kovács János YouTube (2000. január 24.) (Hozzáférés: 2016. május 18.) (audió)
Források
szerkesztés- Bartók Béla: 20 (21) Magyar Népdal. Ének: Halmai Katalin, Lukin Márta, Gulyás Dénes, Kálmándi Mihály; Zongora: Kocsis Zoltán YouTube (2012. február 14.) (Hozzáférés: 2016. március 14.) (videó)
