Hővezetési tényező

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 26.

Ha egy rendszeren belül a hőmérséklet a hely függvényében különböző, akkor önmagától olyan folyamat indul el, hogy a hőmérséklet kiegyenlítődjék. E transzportjelenség neve a hővezetés. A hőmennyiség áramlása a termodinamika második főtétele szerint önként mindig a nagyobb hőmérsékletű hely felől a kisebb hőmérsékletű hely felé történik.

Az anyagok különféle mértékben vezetik a hőt. A vezetés mértékének a jellemzésére használjuk a hővezetési tényezőt (λ), amely az anyagi állandók egyike. A hővezetési tényezőt a Fourier-törvény alapján definiáljuk.

Joseph Fourier (1768-1830) francia matematikus és fizikus

Két párhuzamos, egymástól dx távolságra lévő, dT hőmérséklet-különbségű, A nagyságú szilárd falfelület között kialakuló hőáramsűrűség nagyságát matematikailag elsőként Jean Baptiste Joseph Fourier fogalmazta meg 1822-ben:

és

ahol:

Q a hőmennyiség, J
T a hőmérséklet, K
λ a hővezetési tényező, W/(m·K)
A a keresztmetszet, m2
x a hosszúság, m

A hővezetési tényező számszerű értéke azt a hőmennyiséget adja meg, amely az adott anyag egységnyi keresztmetszetén, egységnyi hőmérséklet-gradiens hatására időegység alatt áthalad. Ez az adat a hővezető képességet – vagy annak a reciprokát, a hőszigetelő képességet – jellemzi.

A hővezetés jelenségét ismerjük a gyakorlatból: tegyük tenyerünket egy fa asztal lapjára, majd ugyanebben a helyiségben egy (nem melegített) fém felületre. A két felület valószínűleg ugyanolyan hőmérsékletű, azonban mivel a fém hővezetési tényezője nagyobb, így azt hidegebbnek fogjuk érezni, mert gyorsabban, jobban vezeti el tenyerünktől a hőt.

Anyagok hővezetési tényezője

szerkesztés
Építkezési anyagok
Anyag Hővezetési tényező
λ,  
Réz 401
Alumínium 237
Sárgaréz 120
Cink 110
Ötvözetlen acél 50
Ötvözött acél, V2A 15
Ólom 35
Gránit 2,8
Beton 2,1
Üveg 1,0
Vakolat 1,0
Vályog 0,47 – 0,93[1]
Falazó tégla (tömör) 0,5 – 1,4
Fa 0,13 – 0,18
Poroton-tégla 0,09 – 0,45
Üveggyapot 0,04 – 0,05
Polisztirol-hab 0,035 – 0,050
Levegő 0,024
Aerogél 0,013
Egyéb anyagok
Anyag Hővezetési tényező
λ,  
Szén nanocsövek 6000
Szén (gyémánt) 2300
Szén (grafit) 119 – 165
Ezüst 429
Arany 310
Magnézium 170
Volfrám 167
Kálium ~135
Nikkel 85
Vas 80,2
Platina 71
Cink 67
Tantál 54
Titán 22
Bizmut 8,4
Higany 8,3
Jég (-20,0 °C) 2,33
Víz 0,6
Hidrogén 0,18
Hélium 0,144
Oxigén 0,023
Nitrogén 0,02
Argon 0,016
Szén-dioxid 0,015
Vákuum ~0,0
Olaj 0,13

Az építőiparban a fajlagos hővezetési tényezőt (az U-értéket) használják gyakrabban. Ennek mértékegysége W/(m2K), képlete:

 

ahol:

hi és he a belső, illetve külső oldali hőátadási tényező (korábbi jelölése αi és αe)
d az adott szerkezeti réteg vastagsága
λ a szerkezeti réteg anyagra jellemző hővezetési tényezője
  1. Molnár Viktor. „Olcsó és környezetbarát a vályogépítészet” (pdf). Magyar Építőanyagok 1999 (01), 6-13. o. 

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés