HMAS Sydney (1934)

A HMAS Sydney az Ausztrál Királyi Haditengerészet egyik módosított Leander osztályú könnyűcirkálója volt. A hajó nagy sikereket ért el a második világháború elején, de 1941 novemberében történő elvesztése körül viták alakultak ki. A Sydney elsüllyedésekor a hajó teljes legénysége is odaveszett, így ez az eset az Ausztrál Királyi Haditengerészet történetének legnagyobb embervesztesége. Ezen kívül a Sydney volt a legnagyobb hajó a világháborúban, mely túlélők nélkül süllyedt el. A hajó felkutatására küldött expedíciók egészen 2008 márciusáig sikertelenek voltak.

HMAS Sydney
HajótípusKönnyűcirkáló
NévadóSydney
ÜzemeltetőA Brit Királyi Haditengerészet zászlaja Brit Királyi Haditengerészet
Az Ausztrál Királyi Haditengerészet zászlaja Ausztrál Királyi Haditengerészet
HajóosztályLeander osztály
Pályafutása
ÉpítőSwan Hunter & Wigham Richardson Limited (Wallsend-on-Tyne)
Építés kezdete1933. július 8.
Vízre bocsátás1934. szeptember 22.
Szolgálatba állítás1935. szeptember 25. (HMAS Sydney)
Sorsa1941. november 19-én, a Kormoran elsüllyesztette.
d. sz. 26° 44′ 00″, k. h. 112° 45′ 00″26.733333°S 112.750000°E
Általános jellemzők
Vízkiszorítás6830 t
Hossz171,3 m
Szélesség17,1 m
Sebesség32,5 csomó (60 km/h)
Fegyverzet
  • 8 db 152 mm-es ágyú
  • 8 db 102 mm-es ágyú
  • 3 db 12 mm-es géppuska
  • 12 db 7,6 mm-es Lewis géppuska
  • 8 db 533 mm-es torpedóvető cső
    (2 x 4)

Legénység645 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz HMAS Sydney témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története

szerkesztés

Építése és hadrendbe állítása

szerkesztés

A Sydney építését a Swan Hunter & Wigham Richardson Limited, Wallsend-on-Tyne-i hajógyárában kezdték el 1933. július 8-án. A könnyűcirkáló eredeti neve HMS Phaeton lett volna, de az ausztrál kormány 1934-ben megvásárolta a hajót és a korábbi HMAS Sydney tiszteletére a Phaeton is megkapta ezt a nevet. A Sydney vízrebocsátására 1934. szeptember 22-én került sor, az ausztrál királyi főbiztos felesége, Mrs S. M. Bruce jelenlétében. A hajót 1935. szeptember 24-én állították hadrendbe.

Szolgálatba állása

szerkesztés

A Sydney a háború elején a Földközi-tengeren teljesített szolgálatot, ahol elsüllyesztette az olasz Espero nevű rombolót, valamint a Calabria-i csata során többedmagával megsemmisítette a szintén olasz Zeffiro nevű rombolót.

A Sydney 1940. július 19-én, a görög szigetvilágban zajló Spada-foki csata során szerzett magának igazi hírnevet. Az egyik brit rombolóval együtt a Sydney megtámadott két olasz könnyűcirkálót, a Bartolomeo Colleonit és a Giovanni dalle Bande Neret. Az ezután kialakuló ütközetben a Bartolomeo Colleonit a brit romboló torpedói eltalálták, aminek következtében az olasz hajó elsüllyedt. Eközben a Giovanni dalle Bande Nere, nagy sebességének köszönhetően el tudott menekülni, ezzel elkerülve azt, hogy a Bartolomeo Colleoni sorsára jusson. Ennek a győzelemnek fontos stratégiai hatása volt, ugyanis Görögország kilenc hónappal későbbi német megszállásáig a Földközi- és Égei-tengert vitathatatlanul a szövetségesek tarthatták ellenőrzésük alatt.[1]

Július 27-én mikor a HMS Neptune és a HMAS Sydney egy konvojt kísért a Dardanellák felé, az ausztrál cirkáló elsüllyesztett egy olasz tankerhajót, az Ermionit, amely Dodekanéz-szigeteken állomásozó olasz helyőrségnek szállított üzemanyagot. Augusztusban és szeptemberben a Sydney különböző hadműveletekben vett részt. Ezek közt volt a líbiai Bardia városában lévő olasz támaszpont, vagy a Dodekanéz-szigeteken fekvő Kapathos repülőterének ágyúzása. Ezek után a Sydney Alexandriába hajózott, ahol karbantartási és javítási munkákat végeztek el rajta.

Októberben a HMS Orion és a Sydney a Dodekanéz-szigeteki Astypalaia városát ágyúzta. Novemberben a HMAS Sydney csapatokat és ellátmányt szállított Krétára. November 11-én a Sydney, az Orion, a HMS Ajax és további két romboló, az Otrantói-szorosban megtámadott egy négy szállítóhajóból és két kísérőhajóból álló olasz konvojt. A támadás során a szállítóhajók elsüllyedtek, de a kísérőknek sikerült elmenekülniük.

Ezt követően a Sydney-t Máltán rendbe rakták, majd 1941. január 12-én áthelyezték a Földközi-tengerről Ausztrália partjaihoz. A hajó még az Ausztráliába történő áthajózás közben is kísérő feladatokat látott el. A Sydney február 5-én érte el a nyugat-ausztráliai Fremantle városát, majd nem sokkal később Sydneybe hajózott, hogy ott további javításokat végezzenek rajta. Ez idő alatt az addigi kapitány, John A. Collins átadta a parancsnokságot Joseph Burnett kapitánynak. Február 27-én a könnyűcirkáló elhagyta Sydney-t és új főhadiszállására, Fremantle-be hajózott. Ezután a Sydney az Indiai-óceánon látott el kísérőfeladatokat és őrjárat szolgálatokat.

Végső összecsapása és eltűnése

szerkesztés

1941. november 5-én a Sydney – az általa kísért Zeelandia nevű csapatszállítóval – elindult a Nyugat-Ausztráliai Albany-ból a Szunda-szoros felé. A két hajó november 9-én Fremantle-be ért. Itt két napig vesztegeltek a Zeelandia fedélzetén kialakuló munkaügyi viták miatt, de november 11-én végül sikerült elhagyni a kikötőt. November 17-ére elérték Szumátra szigetét.

Ezt követően a Sydney visszaindult a fremantle-i támaszpontra, ahová november 20-án kellett volna megérkeznie. Az ellenséges tengeralattjárók és hajók ekkor már jelen voltak az Indiai- és Csendes-óceánon, és várható volt, hogy valamelyik ausztrál hajó jelenti majd a jelenlétüket.

 
A HMAS Sydney 645 fős legénysége 1941-ben

November 19-én délután 4 órakor, Nyugat-Ausztrália partjainál a Sydney észrevett egy körülbelül 20 km-re lévő szállítóhajót, és ellenőrizni akarta azt. Az észrevett hajó látszólag egy holland hajó, a Straat Malakka volt, valójában viszont a német Kormoran segédcirkáló állt a Sydneyvel szemben. A Kormoran túlélőinek elbeszélései alapján a Sydney már 1000 méternél is közelebb ért a hajóhoz, mikor legénysége meglepődve vette észre, hogy az tüzet nyitott rá az addig elrejtett ágyúival és torpedóival. Az ezután kialakuló tűzharcban a Kormoran is súlyosan megsérült, így legénysége elhagyta azt. Amikor a Kormoran túlélői a Sydney-t utoljára látták, a hajó erősen lángolt és orral lefelé állt. Az ausztrál hajót és 645 főnyi legénységét soha többé nem látták.

A Sydney roncsa

szerkesztés
 
HMAS Sydney emlékmúzeum, a Nyugat-Ausztráliai Geraldton-ban

Az Ausztrál Háborús Emlékmúzeumban (Australian War Memorial) található az egyetlen, Sydney-re utaló nyom: egy lövésnyomokat viselő mentőcsónak, melyet kilenc nappal a hajó elsüllyedése után találtak meg.

1942. február 6-án egy mentőcsónakot vetett partra a víz a Karácsony-szigeten, 2500 km-re a csata helyszínétől. A csónakban egy felnőtt fehér férfi teste volt. Sem a csónak sem a férfi eredetét nem tudták megállapítani, de nem kizárt hogy a Sydney-ről származnak. A talált testről, és a férfi sírhelyéről szóló dokumentumok elvesztek a sziget japán megszállása alatt, és számos temetőbeli kutatással sem találták meg az emberi maradványokat. 2006 októberében egy régészeti vizsgálat során az azonosítatlan holttestet ismét megtalálták. A csontok vizsgálatakor a koponyában találtak egy 9 mm-es lövedéket vagy egy repeszdarabot. Mindezek ellenére a férfi személyazonosságát, vagy hogy köze lenne a Sydney katasztrófájához nem sikerült felfedni. A kutatók jelenleg a férfi és a lehetséges rokonok DNS mintáit hasonlítják össze.[2]

1943 márciusában egy, a Sydney-ről származó bóját találtak az ausztráliai Queensland egyik szigetén, bár lehet hogy az még a Kormorannal való összecsapás előtt veszett el.

A Kormorán és a Sydney megtalálása

szerkesztés

A Finding Sydney Foundation bejelentette, hogy a Kormoran német segédcirkáló roncsát 2008. március 15-én megtalálták. A 3,9 millió dolláros – részben magán, részben közpénzből finanszírozott[3] – kutatóprogram a Sidney roncsainak felkutatására indult március elején.[4] A kutatócsoport vezetője David Mearns, veterán amerikai hajóroncsvadász volt. A hajót Steep Pointtól 207 kilométerre nyugatra találták meg, 2560 méter mélyen fekszik a tengerfenéken.[5]

Két nappal később, 2008. március 17-én azután rátaláltak a HMAS Sydney-re is, a jelentés szerint Steep Pointtól nagyjából 190 km-re nyugatra, a Kormoran roncsaitól mintegy 22 km-re, 2470 méter mélyen, a tengerfenéken. A bejelentést még aznap hivatalosan is megerősítette Kevin Rudd ausztrál miniszterelnök. Russ Shalders altengernagy szavai szerint: „Az ausztrál nemzet 66 éve szeretné tudni, hol van a Sydney, és hogy mi történhetett vele, ezennel a rejtély első fele megoldódott…, most jön a másik fele, hogy mi a csoda történhetett vele.”[6]

2008. április 3-án publikálta az alapítvány az első víz alatti képeket a Sydney-ről.[7]

A roncs az 1976-os ausztrál Historic Shipwrecks Act[8] védelme alatt áll, hadisírként fogják gondozni.[9]

  1. HMAS Sydney II és a Kormoran. Ausztrál Háborús Emlékmúzeum[halott link]
  2. A New Zeeland Herald cikke a tengerész személyazonosságának kutatásáról Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (Angol)
  3. Sponsors. HMAS Sydney Search Pty Ltd, 2008 (Hozzáférés: 2008. április 2.)
  4. Kormoran's ocean grave found”, Sydney Morning Herald, 2008. március 17. (Hozzáférés: 2008. március 17.) 
  5. HMAS Sydney II Is Found”, 2008. március 17. (Hozzáférés: 2008. március 26.) 
  6. Wreck of warship HMAS Sydney found”, The Courier Mail, 2008. március 17.. [2008. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. március 17.) 
  7. Elsüllyedt hajó az ausztrál partoknál. AFI, 2008 (Hozzáférés: 2008. április 5.)
  8. Historic Shipwrecks Act 1976. Australian Commonwealth Government, 1976 (Hozzáférés: 2008. március 30.)
  9. Historic protection for HMAS Sydney, Kormoran”, ABC News, 2008. március 17. (Hozzáférés: 2008. március 17.) 
  • Anon., "Sydney Still Controversial," Naval History magazine (Annapolis, Md., October 2005)
  • Wesley J. Olson, 2002, Bitter Victory, US Naval Institute Press, (ISBN 1-876268-91-3).
  • Michael Montgomery, 1981, Who Sank the Sydney?
  • Theodor Detmers, 1961, The Raider Kormoran, Kimber Books.
  • Tom Frame, 1993, HMAS Sydney: Loss and Controversy, Hodder and Stoughton.
  • Barbara Winter, 1991, HMAS Sydney: Fact, Fantasy and Fraud, Boolarong Press.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a HMAS Sydney (1934) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Lásd még

szerkesztés

Külső hivatkozások

szerkesztés