Főmenü megnyitása

Hadaikum

a földtörténet első korszaka

A hadaikum a földtörténet sorrendben legelső eonja, amely az archaikum előtti időket foglalja magában a Föld keletkezésétől számítva. A különböző források eltérően határozzák meg hosszát, de hozzávetőleg a 4,6 milliárd évvel ezelőttől a 3,8 milliárd évvel ezelőttig terjedő időszakot értik alatta. Ezen intervallum eseményei a bolygóanyag összeállásától az ősóceánok kialakulásán át az élet megjelenéséig terjednek, kétségkívül a Föld legmozgalmasabb és legváltozatosabb időszakává téve az eont.

Hadaikum
(4 567,17 – 4 000 millió évvel ezelőtt)
 
Következő eon
 
Archaikum
Reunion 2004 3.jpg
Környezeti jellemzők
(átlagos értékek az időegységen belül)

A hadaikum felépítése és eseménytörténeteSzerkesztés

A hadaikum mint eon hivatalosan, a Nemzetközi Rétegtani Bizottság (International Commission on Stratigraphy) által el nem ismert, mivel kortörténeti meghatározása nélkülözi a rétegtani módszereket. Ebből fakadóan hivatalosan felosztva sincs, tovább bontására néhányan a Hold esetében alkalmazott felosztást használják. Ennek megfelelően a hadaikumbeli idők sorrendben:

Megjegyzendő, hogy a kor eseménytörténete - mivel meglehetősen kevés közvetlen bizonyíték maradt fenn akkoriból - bizonyos esetekben viták tárgya.

A kriptikus éraSzerkesztés

  • 4533 Ma: a Föld növekvő gravitációs ereje nagyban felgyorsította a bolygópálya megtisztulását, sűrűsödtek a vonzáskörzet aszteroidáinak becsapódásai, az ütközések ereje felszaggatta a kérget és iszonyatos mennyiségű hőt szabadított fel. A meteorzápor nyomán a felszíni hőmérséklet mintegy 1000-1500 kelvinre emelkedett (körülbelül 725-1225 °C), illetve létrejött egy hozzávetőleg 200 kilométeres mélységű magmatenger (kéreg nélküli időszak), amivel párhuzamosan a légkör tekintélyes része elszivárgott. A kéreg megolvadása miatt a korai időkből egyáltalán nem maradtak emlékek. A Nagy Fröccs-elmélet szerint a kísérő objektum ekkorra elérhette a Mars tömegét, amelynek pályája ennek következében instabillá vált, majd az rövid időn belül összeütközött a Földdel. Az alacsony becsapódási szög és a viszonylag alacsony sebesség miatt a felszabaduló energia nem volt elegendő, hogy a Földet szétvesse, ellenben tekintélyes mennyiségű anyag szóródott ki a világűrbe, amely később a Holddá állt össze. Vélhetően ebből az eseményből következik többek közt a mai légkör alacsony nemesgáztartalma is. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a magmatenger létezésére - amely köré ezen elmélet épít - nincs egyértelmű bizonyíték.[2][3] Más elméletek szerint a Hold egy máshol létrejött, majd befogott égitest, ami eltérő kémiai összetételére adhatna megnyugtatóbb magyarázatot.[4][5] Akárhogy történt is, a Hold történetét ettől kezdve számítják.
 
A légkör vízgőztartalmának kicsapódása hosszas esőzéseken keresztül végül az óceánok kialakulásához vezetett.
  • 4450 Ma: A becsapódások ritkulása, illetve a lassú lehűlés mind a Földön, mind a Holdon magával hozta a szilárd kéreg kialakulását erre az időre. Bolygónk légkörében, a felhőövezetben megindult a vízgőz ismételt kicsapódása, azonban a csapadék a felszínen még magas hőmérséklet (körülbelül 300 °C) miatt azonnal elpárolgott: kezdetét vette az „évezredes esőzések” ideje. A hőmérséklet további süllyedésével megindult az óceánok felgyülemlése.
  • 4404 Ma: Az eddig talált legidősebb földi ásvány (lelőhelye: Jack Hills, Nyugat-Ausztrália, fajtája: cirkon) keletkezési ideje. Ez egyértelmű bizonyítékul szolgál a szilárd felszín és a folyékony víz jelenlétére.[6] A légkört a vulkáni aktivitás nyomán felszabadult gázok ismét felduzzasztották, az ezzel egy időben a Földre érkező vízjég alapú üstökösök a vízkészletet gyarapították. Egyes feltételezések szerint ezek aminosavak formájában a víz mellett az élet csíráit is magukban hordozták.[7]

A medencerendszeri éraSzerkesztés

  • 4150 Ma: A medencerendszeri éra kezdete.
  • 4100 Ma: A legidősebb eddig talált földfelszíni kőzetek keletkezési ideje; a sziklatömb anyaga cirkónium-oxid, lelőhelye: Acasta Gneiss, Kanada.

A nektarikus éraSzerkesztés

Az alsó imbrikus éraSzerkesztés

NévhasználatSzerkesztés

A hadaikum szó Preston Cloud (1912-1991) amerikai geológustól ered, aki azt még 1972-ben, eredetileg a kéreg nélküli időszak megjelölésére használta. A Hadész (az alvilág görög istene) nevéből képzett elnevezés a fiatal Földön akkoriban uralkodó, a Poklot idéző viszonyokra utal. A korábbi szakirodalom általában prearchaikum vagy archaikum előtti címszavakkal hivatkozik erre az időszakra.

GalériaSzerkesztés


JegyzetekSzerkesztés

  1. Alfvén, Hannes, Gustaf Arrhenius. ORIGIN OF THE EARTH'S OCEAN AND ATMOSPHERE, Evolution of the Solar System. Washington, D.C.: National Aeronautics and Space Administration (1976). Hozzáférés ideje: 2006. augusztus 22. 
  2. Tests of the Giant Impact Hypothesis, J. H. Jones, Lunar and Planetary Science, Origin of the Earth and Moon Conference, 1998
  3. Sulinet Oktatás: Holdkutatás: Holdunk születése; a Southwest Research Institute (SwRI) cikke nyomán. [2006. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 15.)
  4. Magyar Narancs: A rejtélyes és nélkülözhetetlen Hold: Kis fröccs, nagy fröccs
  5. The Bulk Composition of the Moon, Stuart R. Taylor, Lunar and Planetary Science, 1997
  6. Egy pici kristály nagy titkai. origo.hu. (Hozzáférés: 2019. augusztus 11.)
  7. Gilmour I., Wright I., Wright J.: Origins of Earth and Life, The Open University, 1997, ISBN 0-7492-8182-0