Hafiz Ibrahim Dalliu
Hafiz Ibrahim Dalliu (nevének ejtése hafiz ibɾahim daɫiu; Tiran, 1878[1] – Tirana, 1951. február 5. [temetés napja][2]) albán muszlim vallástudós (ulema), tanár, publicista. Az albán függetlenségért vívott nemzeti mozgalom alakjaként elsősorban oktatási és közművelődési területen végzett tevékenysége volt jelentős.
| Hafiz Ibrahim Dalliu | |
 | |
| Dalliu szobra a tiranai medresze előtt | |
| Született | 1878 Tiran, Oszmán Birodalom |
| Elhunyt | 1951. február 5. előtt (72–73 évesen) Tirana |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | albán |
| Foglalkozása | iszlám vallástudós, tanár, publicista |
| Tisztsége | az albán nemzetgyűlés képviselője |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
A tirani (ma Tirana) születésű Dalliu szülővárosa medreszéjében végezte alapfokú tanulmányait, majd iszlám vallástudományt hallgatott Konstantinápolyban. Két év elteltével – feltehetően anyagi okok miatt – tanulmányait félbeszakította.[3] 1901-ben visszatért szülővárosába, ahol 1903–1904-ben Tiran első, 1898-ban alapított iskolájában tanított.[4] 1905-ben megnyitotta leányiskoláját, ahol az elsők között biztosított albán nyelvű oktatást az oszmán területeken.[5] Murat Toptani jó barátjaként egyre aktívabb részese lett a függetlenségi mozgalomnak, és 1908-ban, az ifjútörök forradalom utáni időszakban csatlakozott a Konstantinápolyban Bashkimi (’Egység’) néven megalakult hazafias társasághoz. 1909-ben Tirana küldötteként – Refik Toptanival együtt – részt vett az albán közoktatás ügyét előmozdító elbasani kongresszuson, majd a még ugyanazon év decemberében Elbasanban megnyílt tanítóképző, a Shkolla Normale tanára lett.[6] 1909 és 1911 között nacionalista szervezkedés vádjával az oszmán hatóságok több ízben letartóztatták, ennek ellenére részt vett az 1912-es albán felkelésben.[7] Faik Konica Közép-Albánia egyik legállhatatosabb hazafijaként aposztrofálta Dalliut.[8]
1914-ben az Albán Fejedelemség trónját elfoglaló Vilmos fejedelem híve volt, és az elkövetkező években is aktív közéleti szerepet vállalt a főváros életében.[9] 1924-től 1926-ig az albán fővárosban megjelent közéleti lap, a Dajti főszerkesztője volt, amelynek minden számához maga is írt egy-két publicisztikát.[10] Az 1944. évi kommunista hatalomátvételt követően megindult politikai tisztogatások őt is elérték. A tiranai medresze tanítója volt, amikor 1947-ben letartóztatták és „a nép ellenségeként” börtönbüntetésre ítélték.[11] 1949-ben amnesztiával szabadult börtönéből. 1951. február elején halt meg, temetésére 1951. február 5-én került sor.[12] Elsie életrajzi lexikonjában halálozási dátumaként 1952. május 25. szerepel.[13]
Munkássága és emlékezete szerkesztés
Élete során tizenöt, az iszlámról szóló kommentárja és traktátuma jelent meg, de jelentős az 1930-ban Patriotizma në Tiranë (’A hazafias mozgalom Tiranában’) címen megjelent, a 19–20. századforduló helytörténetét feldolgozó munkája is. Közéleti írásaiban gyakran szatirikus hangot ütött meg, de szatirikus verseket is írt.[14]
2000. május 30-án a nevét viselő utcában, a tiranai medresze előtti kis téren avatták fel egész alakos szobrát.[15]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Elsie 2010 :98.; Bakiu 2014 :148.
- ↑ Bakiu 2014 :149.
- ↑ Bakiu 2014 :148. Vö. Elsie 2010 :98.
- ↑ Elsie 2010 :98.; Bakiu 2014 :142., 148.
- ↑ Bakiu 2014 :148.
- ↑ Elsie 2010 :98.; Bakiu 2014 :144., 149.
- ↑ Elsie 2010 :98.; Bakiu 2014 :145–146.
- ↑ Bakiu 2014 :149.
- ↑ Elsie 2010 :98.
- ↑ Bakiu 2014 :149.
- ↑ Elsie 2010 :98., 277.; Bakiu 2014 :149.
- ↑ Bakiu 2014 :149.
- ↑ Elsie 2010: 98.
- ↑ Elsie 2010 :98.; Bakiu 2014 :149.
- ↑ Bakiu 2014 :149.
Források szerkesztés
- ↑ Bakiu 2014: Gazmend A. Bakiu: Tirana e vjetër: Një histori e ilustruar. Bot. i dytë, i plotësuar. Tiranë: Mediaprint. 2014. ISBN 9789928081018
- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886