Halas Lajos

(1910–1993) magyar kommunista politikus, katonatiszt, munkásőr

Halas Lajos (Abádszalók, 1910. január 30.Verőce, 1993. július 12.) magyar kommunista politikus, munkásőr tábornok.

Halas Lajos
Született1910. január 30.
Abádszalók
Elhunyt1993. július 12. (83 évesen)
Verőce[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségefőparancsnok (1957–1962, Munkásőrség)
SírhelyeFarkasréti temető
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Szülei: Halas Tamás (?-1914) és Fűtő Erzsébet voltak.[2] Hat elemi osztályt végzett 1922-ben. 1922–1929 között ún. félkonvenciós cselédként, marokszedőként és aratóként dolgozott. 1929–1932 között Budapesten, a Szabó és Kollman cégnél kőművesinas volt. 1930-tól a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) tagja volt. 1935-től az illegális KMP tagja volt. 1935–1941 között a MÉMOSZ újpesti elnöke volt. 1938–1940 között a MÉMOSZ Központi Bizottsága (KB) tagja volt. 1939. nyarán a sztrájkok, bérmozgalmakat szervezett sztrájktörők megtámadása miatt egy hónapi felfüggesztett börtönre ítélték.

1940–1941 között a MÉMOSZ függetlenített országos titkára volt. 1942. március 15-én részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság tüntetésének megszervezésében. 1944. március 19. után a fegyveres nemzeti ellenállás tagja, a Magyar Kommunista Párt katonai bizottsága tagjaként, fegyvereket és lőszert szállított az újpesti partizáncsoportnak. 1945 januárjában szovjet hadifogságba esett; a jászberényi gyűjtőtáborból a romániai Foksányba vitték; 1945. őszén tért haza.

Segédlevele megszerzése után a II. világháború végéig szakmájában dolgozott. 1945-ben a Magyar Kommunista Párt két hónapos, 1948-ban a Magyar Demokrata Párt féléves pártiskolájában tanult. 1945–1948 között az MKP KV Szervezési Osztályának alosztályvezetője valamint a párt Rendező Gárdájának megszervezője és parancsnoka volt. 1949–1951 között a várpalotai 1. lövész hadosztály politikai tisztje és a pártőrség vezetője volt. 1951–1952 között a Honvéd Akadémia parancsnoki tanfolyamán végzett. 1952–1953 között Kiskunfélegyházán a hadosztályparancsnok politikai helyettese volt. 1953–1955 között a Magyar Néphadsereg Vezérkar 8. Csoportfőnökség csoportfőnöke volt 1954-től ezredesi rendfokozatban. 1955–1956 között a Budapesti Hadkiegészítő Parancsnokság vezetője volt.

1957. március 1. és 1962. február 26. között a Munkásőrség országos parancsnoka volt. 1959. december 5. és 1962. november 24. között az MSZMP KB póttagja, 1962. november 24. és 1966. december 3. között tagja volt. 1962–1964 között a 42. sz. Állami Építőipari Vállalat igazgatója volt. 1964-től a Külkereskedelmi Minisztérium tanácsadója volt.

Sírja a Farkasréti temetőben található.

Művei szerkesztés

  • Az R Gárdától a Munkásőrségig. Visszaemlékezések (Élmények és gondolatok. Budapest, Zrínyi Kiadó, 1986)

Díjai szerkesztés

  • Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947)
  • Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955)
  • Szolgálati Érdemérem (1959)
  • Munka Érdemrend (1960)
  • Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)
  • Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
  • Szocialista Magyarországért Érdemrend (1982)
  • Vörös Zászló Érdemrend (1985)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerkesztő: Liptai Ervin (Budapest, 1987)
  • Halálhír (Népszabadság, 1993. július 27.)
  • Kiss Dávid: A Munkásőrség megalakulása (Múltunk, 2009. 3.)
  • Kiss Dávid: A Munkásőrség felállítása és tevékenysége 1958 elejéig (Hadtörténelmi Közlemények, 2014. 4.)
  • Kiss Dávid: Munkásőrség, „rendkívüli események”, igazságszolgáltatás (Magyar Rendészet, 2015. 3.)
  • Kiss Dávid: Munkásőrség, 1957–1989 (Rubicon, 2018. 2.)
  • Kiss Dávid: A Munkásőrség története és előzményei (Budapest, Veritas Történetkutató Intézet–Magyar Napló, 2017)
  • Révai új lexikona IX. (Gym–Hol). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-268-X  
  • Új magyar lexikon III. (G–J). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1960.