Főmenü megnyitása

Haller Gábor (főispán)

Küküllő megyei főispán

Hallerkői Haller Gábor (Nagyszeben, 1558.[* 1] május 10. – Fehéregyháza, 1608. július 12.) erdélyi nemesúr, a fejedelmi tanács tagja, Küküllő megyei főispán.

Haller Gábor
Született 1558. május 10.[1]
Nagyszeben[1]
Elhunyt 1608. július 12.
Fehéregyháza
Házastársa Bocskai Ilona
Bornemisza Judit[2]
Gyermekei Zsuzsanna, Erzsébet, Ferenc, István, János, György, Zsigmond, Gábor[3]
SzüleiHaller Péter
Kemény Kata[1]
Tisztség Küküllő megyei főispán, a fejedelmi tanács tagja
Iskolái páduai egyetem
Sírhely fehéregyházi református templom

ÉleteSzerkesztés

A Magyarországról Nagyszebenbe települt Haller Péter és Kemény Kata fia volt. Iskolai tanulmányait Nagyszebenben kezdte. Apja 1569-ben bekövetkezett halála után nagybátyja, Kemény István nevelte, majd mikor ő is elhunyt 1573-ban, anyja második férje, Kendy János lett a gyámja. Borsos Sebestyén krónikája szerint tanulóévei után János Zsigmond udvarába került apródként, és ott tért unitárius hitre. 1582-ben Eőssi Andrással együtt a páduai egyetemre iratkozott be, de itt csak rövid ideig tanult; esetleges korábbi külföldi tanulmányairól nincs adat.[4]

1583-ban Báthory István megbízásából Bécsbe utazott, hogy Báthory Griseldis számára beszerezze a kelengyét. Hazatérése után fehéregyházi birtokán telepedett le. 1586-ban vette feleségül Bocskai Ilonát, és ezzel rokonságba került a Báthory-családdal is. 1594-ben Báthory Zsigmond Kendi Ferenc kivégeztetése után Haller Gábort nevezte ki Küküllő megyei főispánnak. 1598-ban Bécsben járt követségben Trauzner Lukáccsal, ahol Báthory Zsigmond visszatérését kellett elfogadtatnia.[4] Báthori András alatt és halála után Giorgio Basta oldalán Mihály vajda, majd 1602-ben Báthori Zsigmond ellen harcolt.[5][6]

1604–1605-ben az első között csatlakozott Bocskai Istvánhoz, és Bocskai fejedelemmé választásához sikerült elnyernie a szász univerzitás támogatását. Bocskai jutalmul fejedelmi tanácsossá, kincstartóvá és Fogaras főkapitányává nevezte ki, és a kapjoni uradalmat adományozta neki.[7] Fontos szerepet játszott Bocskai és Radu Șerban havasalföldi fejedelem szövetségének megkötésében (Târgoviște, 1605. augusztus 25.)[8] A kortárs Giovanni Argenti neki tulajdonította, hogy az 1605-ös medgyesi országgyűlés (ismét) kitiltotta a jezsuitákat Erdélyből, valamint a fogarasi jezsuita misszió felszámolását.[7] Bocskai halála után egyike volt annak a hat tanácsosnak, akiket az 1607. január 22-i kolozsvári országgyűlés Rákóczi Zsigmond kormányzó mellé rendelt.[9] Rákóczi szolgálatában is megtartotta főispáni és tanácsosi tisztségeit,[7] és Báthory Gábor uralkodásának kezdetén is a fejedelmi tanács tagja volt.[10]

Felesége halála után tíz évig özvegyen nevelte gyermekeit, akik mellé a kolozsvári unitárius kollégiumból hozatott tanítót (Cromer Péter). 1607-ben ismét megnősült, felesége Bornemisza Boldizsár Judit nevű lánya lett. 1608. július 12-én hunyt el fehéregyházi otthonában.[11] Bocskai Ilonával közös szarkofágja eredetileg a fehéregyházi kastély kápolnájában, majd 1835-től a fehéregyházi református templomban állt;[12] 1911-től az Erdélyi Nemzeti Múzeumban,[13] jelenleg a Kolozsvári Történeti Múzeumban található.[14]

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Lukinich Imre több nyomdahibát tartalmazó közlése alapján a szakirodalomban születési évként tévesen 1550. terjedt el, lásd Horn I. i.m. 288. oldal

HivatkozásokSzerkesztés

  1. a b c Horn Ildikó: Hit és hatalom: Az unitárius nemesség 16. századi története. Budapest: Balassi. 2009. 288. o. ISBN 978-963-506-793-0  
  2. Horn Ildikó: Hit és hatalom: Az unitárius nemesség 16. századi története. Budapest: Balassi. 2009. 293. o. ISBN 978-963-506-793-0  
  3. Lukinich Imre: Haller Gábor (1550—1608) és Haller István (1591—1657) családi feljegyzései. Erdélyi Múzeum, XX. évf. 9. sz. (1903)
  4. a b Horn Ildikó: Hit és hatalom: Az unitárius nemesség 16. századi története. Budapest: Balassi. 2009. 288–289. o. ISBN 978-963-506-793-0  
  5. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  6. Szádeczky Lajos: A Haller grófok nemzetség-könyve. II. A család története. Turul, 2. sz. (1886)
  7. a b c Horn Ildikó: Hit és hatalom: Az unitárius nemesség 16. századi története. Budapest: Balassi. 2009. 290–291. o. ISBN 978-963-506-793-0  
  8. Lázár Miklós: Erdély főispánjai: 1540-1711. Budapest: Athenaeum. 1889. 74. o.  
  9. Kővári László: Erdély történelme IV. Pest: Ráth Mór; Kolozsvár: Stein János. 1863. 186. o. arch Hozzáférés: 2017. dec. 27.  
  10. Horn Ildikó: Báthory Gábor belpolitikája. Vitaindító gondolatok a Báthory Gábor kutatásról. In Báthory Gábor és kora. Szerk. Papp Klára, Jeney-Tóth Annamária, Ulrich Attila. (hely nélkül): Debreceni Egyetem Történelmi Intézet, Erdély-történeti Alapítvány. 2009. 145. o.  
  11. Horn Ildikó: Hit és hatalom: Az unitárius nemesség 16. századi története. Budapest: Balassi. 2009. 292. o. ISBN 978-963-506-793-0  
  12. A fehéregyházi Haller-kastély. Honismeret, XVII. évf. 4. sz. (1989)
  13. Udvarhelyi Olivér: Máthé Imre: Fehéregyháza története [könyvismertetés]. Honismeret, XXVIII. évf. 2. sz. (2000)
  14. Szabó András Péter: Haller Gábor – egy 17. századi erdélyi arisztokrata életpályája. Budapest: (kiadó nélkül). 2008. 16. o.   [doktori disszertáció]