Főmenü megnyitása

Hankiss János

irodalomtörténész, egyetemi tanár

Hankiss János (Budapest, 1893. szeptember 21.Budapest, 1959. április 28.) irodalomtörténész, egyetemi tanár.

Hankiss János
Született 1893. szeptember 21.
Budapest
Elhunyt 1959. április 28. (65 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei Hankiss Elemér
Foglalkozása irodalomtörténész,
egyetemi tanár
Sírhely Farkasréti temető[1]

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Hankiss János 1893. szeptember 21-én született Budapesten. idősebb dr. Hankiss János (1863-1933), államtitkár,[2] fővámigazgató, helyettes államtitkár és nemes Gebhardt Antónia (1865-1934) gyermekeként.[3] Apai nagyszülei Hankiss Károly (1810-1864),[4] és nemesdömölki Feyér Johanna (1824-1903) asszony voltak.[5]

Egyetemi tanulmányait Budapesten, Genfben és Párizsban végezte, 1915-ben a Budapesti Tudományegyetemen szerzett német-francia szakos tanári oklevelet és francia irodalomtörténetből doktorált.

1915. szeptember 1-től az egri állami főreáliskola helyettes, 1916. április 8-tól rendes tanára.

1919-től a francia irodalom magántanára, 1923-tól rendkívüli, 1929-től 1950-ig nyilvános rendes tanár a debreceni egyetemen. Közben 1943-tól 1944. márciusáig közoktatásügyi államtitkár a Kállay-kormányban. 1950-től a Debreceni Egyetemi Könyvtár tisztviselője és a francia irodalom megbízott előadója.

A Debreceni Szemle, a Forrás szerkesztője, a Helicon című nemzetközi irodalomelméleti folyóirat alapító szerkesztője, a Kortársaink című irodalomtörténeti sorozat szerkesztője volt.

Élete utolsó éveiben zenetörténettel foglalkozott (főként Liszt életével és munkásságával). 1958-ban az ő munkájának köszönhetően létesült a Zeneműtár.

1959. április 28-án Budapesten érte a halál.

MunkásságaSzerkesztés

Széles körű tevékenységet fejtett ki a magyar és a nemzetközi irodalomtudomány kapcsolatainak kiépítése érdekében. Az első, 1931-ben Budapesten megtartott Nemzetközi Irodalmi Kongresszus megszervezője, 1935-ben az amszterdami, 1939-ben a lyoni kongresszus titkára is. Az ő nevéhez fűződik Milleker Rezső földrajzprofesszorral együtt a Nyári Egyetem - melynek 16 éven át volt a vezetője - valamint a Népművelési Kutató Intézet megszervezése is.

Fő területe az összehasonlító irodalomtörténet; nagyszámú irodalomelméleti, irodalomtörténeti és zenetörténeti tanulmánya, valamint különböző álnevek alatt (Fejér János, Fehérvári Antal stb.) jelent meg verse, novellája, műfordítása.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Philippe Néricault Destouches (Debrecen, 1918–19)
  • Panorama de la littérature hongroise contemporairse (Juhász Gézával, Paris, 1930)
  • Irodalomszemlélet (I–II. Debrecen, 1934–41)
  • Défense et illustration de la littérature (Paris, 1936)
  • Storia della letteratura ungherese (Torino, 1936)
  • Tormai Cécile (Budapest, 1939)
  • Liszt Ferenc az író (Budapest, 1941)
  • Európa és a magyar irodalom a honfoglalástól a kiegyezésig (Budapest, 1943)
  • La littérature et la vie (Sao Paulo, 1953).

CsaládjaSzerkesztés

Öccse Hankiss Szilárd vegyészmérnök, miniszteri tanácsos volt.

Gyermekei közül János orvos, belgyógyász, Elemér ismert szociológus, Ilona operaénekesnő lett.

JegyzetekSzerkesztés

Források és irodalomSzerkesztés